Fontos a mesét olvasni a gyereknek?
Csomó anyukától azt hallom, hogy mindennap mesét olvasnak a gyerekeiknek, mert hogy szerintük az fontos, meg altatáshoz egyertelmuen szükséges. Viszont van egy barátnőm, aki tök az ellenkezője, egyszer beszélgettünk, aztán kérdeztem hogy milyen meséket szokott olvasni a lányának és mondta, hogy semmilyet. Bár mi még csak most kezdtünk próbálkozni a babával, így nyilván nem tudhatom, hogy most akkor mi a jó vagy mi nem, csak általában inkább azt hallottam, hogy mindenki olvasni szokott a gyermekének. Azt mondta ő maga is utal olvasni, soha nem is olvasott kb egyetlen könyvet sem el és esze ágában sincs meséket olvasni, pláne nem este, mikor inkább aludnia kéne a gyereknek, ahelyett h ő ül mellette és olvas neki valami bugyuta mesét. Mondta h egyszer az oviban kiemelte az óvónő, hogy mindenképp olvassanak a gyerekeknek, mert az nagyon fontos, aztán külön szólt barátnőmnek is, mert hogy volt valami mesékkel kapcsolatos kérdés játszás közben és a kislánya mondta, hogy náluk nincs mese olvasás. Erre barátnőm megsértődött, hogy ő neki senki ne mondja, hogyan nevelje a saját lányát, és hogy ő egyáltalán nem tartja fontosnak a mese olvasást, úgy hogy nem is fog továbbra sem olvasni.
Szerintetek tényleg ennyire fontos, hogy olvassanak a szülők a gyereküknek vagy sem?
Szerintem is fontos a meseolvasás. Részben mert együtt töltött idő, és fejleszti a képzelőerőt is, kretívabb lesz.
Mondjuk nekem nem olvastak a szüleim, és ettől még egészséges felnőtt lettem és a kapcsolatom is szilárd velük. Viszont az is igaz, hogy 30 éve a mi korosztályunk agya még nem kapott annyi kész terméket (filmek, mesék, tv mindenhol, youtube), mint a mostani gyerekek. Mi sokkal többet játszottunk még kitalált szerepjátékokkal, mint a mai gyerekek nagy része. Szóval a személyes véleményem az, hogy talán most még fontosabb a meseolvasás, mint korábban.
A leírásod alapján a barátnőd nem egy észlény, nem a véleménye miatt hanem úgy egyben amit előadot mindenestül.
Ezek után felmerül bennem, mégis hogy tarthatod annyira ezt a véleményt részéről, hogy egyáltalán mérlegelj, mi lehet az igazság.
A mese nyílvánvalóan fontos, laikus vagyok nem vagyok képben teljesen mégis van már annyi rálátásom a világra, hogy ezt azért már érzésből is tudjam.
Feltételezem javítja az érzelmi kötődést, fejleszti a gondolkodást és képzelő erőt (egy bizonyos kor felett mindenképp), maga az olvasás gyakorlata pedig nyugtatólag hathat, valószínűleg a háttérben 100 és 100 fontos folyamat zajlik le észrevétlenül is egy kisgyerek agyában ami a fejlődése szempontjából fontos.
Sokkal fejlettebb lesz a szókincse is, ha rendszeresen hall mesét.
Egyébként lehet olvasni nappal is, és véletlenül sem kell alvás helyett.
Mondjuk én alapból nem tudom olyan ember véleményét figyelembe venni, aki nyíltan be is vallja, hogy nem olvas, és nem is akar. Önkéntes analfabéta.
Nagyon fontos! Olyan meghitt pillanatokat ad a gyerekkel, ami semmilyen más helyzetben nem tud kialakulni. Össze lehet bújni, nézni a képeket, beszélgetni róla.
A gyerek szókincsén is rendkívül meglátszik. Tavaly az elsős tanítónéni már a 2. héten meg tudta mondani a gyerekekről, hogy kinek mesélnek otthon és kinek nem. Szebben, "ízesebben" beszélnek azok a gyerekek, akiknél van otthon meseolvasás.
A könyvek szeretetére tanítja a gyereket, az olvasás szeretetére. Aki olvas, annak jó eséllyel sokkal könnyebben fog majd menni a nyelvtan, a helyesírás.
Nem mellesleg jó móka. Én 36 évesen szembesültem azzal, hogy pl Mazsola, Tündér Lala (és még sorolhatnám), kimaradt az életemből olvasmány formájában. És persze vannak könyvek, amiket én is várok, hogy megjelenjen a következő kötet, mert jó, érdekes, izgalmas, vicces...
8 éves a fiam. Éppen János vitézt olvasunk (néha APG közbeszúrva :)). ha végeztünk vele, Jelky András kalandjai lesz a következő. Az is kimaradt gyerekkoromban.
A gyerekek a napközbeni érzelmeiket, tapasztalásaikat is meséken keresztül tudják feldolgozni, főleg ha interakriv a meseolvasás, a gyermek is reagálhat, kérdezhet.
A tv ben a mese a gyors képkockák miatt a felnőtt agyát is zombi üzemmodba kapcsolja azaz a látottak feldolgozása kimarad, es az agy álomhoz hasonloan funkcionál azaz nem ötletel, ő hogyan csinálná, nem asszociál hogy vele is hasonlo történt, nem dolgoz fel pl tragédiát mert a másik pillanatban már teljesen más a képsor
Kicsit amatőr példa:
Tegyük fel hogy egy kicsinek félelmei vannak pl a sötéttől.
Meseolvasás közben megtanulhatja hogy a világ amolyan "ellentétek"halmaza ugyanugy van fény és sötétség ahogy a mesékben a jok es gonoszak, amikor a gonoszrol mesélsz előjönnek az ijedős félelmei, szinre kerülnek, a gyerek szolhat, kifejezheti azt es utána mesélsz a jorol, megtapasztalja hogy a gonosz leküzdhető(feldolgozhato) ezen belül akar azert mert a jo erősebb, akár azert, mert a társakkal összefognak (ebből is lehetőségeket tanul), akár azert is mert akkt esetleg gonosznak hittunk valojában nem is akart rosszat(alaptalan félelmek), stb
Amig anya mellett meseolvasas alatt akár egy interaktiv kommunikacioval kiegeszitve elindul az agyban példámnál maradva a félelmek megértéséhez, feldolgozásához vezető értelmi érés, addig egy mesefilmből annyi marad meg neki hogy pl Peppa malac röfög és röfögni vicces. (Alig birtam leszoktatni rola a gyerekem. Es hogyan sikerult? Azzal, hogy meséltem neki az emberi szervezetről jo bacik rossz bacik betegségek vigyázni kell magunkra stb es azt szőttem bele hogy a röfögés kárositja az orrunkat es egészségtelen. Amikor röfögött aggodva adtam neki zsepit :D másnaptol teljesen elhagyta. De ha csak magyaráztam volna hogy csunya dolog ne csináld akkor most is röfögne. A meseolvasásnak "hatalma"van pláne ha az interaktiv.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!