Ti hogy bírjátok, hogy a családtagok beleszólnak mindenbe a babával kapcsolatban?

Nekem is akkor változott meg a viszonyom az anyósommal mikor terhes lettem. Előtte kimondottan jó volt a viszonyunk, úgy éreztem szeretnek engem (pedig a másik menyüket meg kifejezetten utálták). De mikor terhes lettem elszabadult a pokol kb.

Irtózatos baromságokat találtak ki, (ők babonásak is, szóval gondolhatod miket mondtak), de olyanokat, hogy mikor meghallottam totál kiakadtam, ezenkívül mindenért engem hibáztattak (volt 12. héten egy pici vérzésem a méhlepény miatt de a babának nem lett semmi baja szerencsére), a név se tetszett nekik amit adni akartunk, ez a helyzet a szülés után sem lett jobb... pl. még szülés utáni napon felhívtak a kórházban h ki fog száradni a baba mert biztos rosszul csinálom... stb.

Szóval én azóta már csak nagyon ritkán beszélek velük, max személyesen, de ritkán találkozunk nagyon mert messze laknak. Telefonon csak a férjem szokott beszélni velük, de én pont ezek miatt nem is akartam közelebb költözni hozzájuk. És most már nagyon vigyázunk arra, hogy mit mondunk el nekik és mikor, mert nem akarom a sok hülyeséget hallgatni folyton. Pl. a második babánál már csak a legvégén mondtuk el a tervezett nevet stb.

Sajnos nekem az a tapasztalatom hogy az ilyen embereket nem lehet megváltoztatni, csak mondják a magukét bármit mond az ember. A te anyósod is ahogy leírtad kb mindennel baja van, szerintem ezt nem lehet napi szinten bírni, ha gyakran beszéltek, nálad is az lesz a megoldás hogy egyszerűen nem mondasz el neki mindent. Bár ha közel laktok akkor ez nehezebben kivitelezhető.

Ja és akkor arról a részről nem is beszéltem hogy ha ott vagyunk náluk, akkor folyton csokival tömik a gyerekeket meg sütivel, közben üdítőt itat velük stb.

Aki egyszer is beleszólt, azt ignoráltam pár hónapig, értsd: nem engedtem, hogy jöjjön.

Gyorsan leszoktak róla.