Ti hogy bírjátok, hogy a családtagok beleszólnak mindenbe a babával kapcsolatban?

Egyetértek az #1-vel! A saját anyámtól sem tűrném ezt.

Állítsd le, ha most nem teszed, akkor a baba mellett még többet fog beleszólni.

És bocs de ezekután én biztos nagyon figyelnék minden mozdulatára nálunk nehogy "véletlenül" kiengedje a macskát.

Uh de felbosszantott a történeted, ne hagyd magad kérlek. Anyósod buta, nem tehet róla, de a babával kapcsolatos dolgokat bízza rátok. A férjed is leállíthatná.

Jaj de jó, hogy az én családom nem ilyen.. semmibe nem szólnak bele. A páromnak meg kb nincs is családja, így ők sem tehetik.

Nekem csak az okos kolléganőim maradtak.. de azoknak meg inkább már nem is mondok semmit, így nen tudnak okoskodni.

Hat úgy, hogy mrg csírájában elfojtottam az egesz okoskodasdit és megmondtam, hogy ne szóljanak bele, mert a mi gyerekünk! Nálunk is anyós lovagolt minden témán, hogy én mégis miért nem szoptatni az ő unokáját, és hogy az ő unokájának mindenképpen a férjem nevet KELL kapja, mást opció nem lehetseges és hogy így meg úgy. Tehát mindig kiemelte, hogy az “ő unokája”. Elmondtam, hogy a baba az ÉN és a férjem gyereke és nem neki szülök unokát, úgyhogy vegyen vissza. Mindig előjött a szoptatás-névadás-terhes vitaminok kisregéivel, aztán miután betelt a pohár elmagyaráztam neki, hogy majd én eldöntöm szoptatok-e vagy sem, tudta hogy idegenkedek a szoptatastól és emiatt lovagolt a témán mindig. Utána leállította magát a szülésig, utána pedig mikor megtudta nem szoptatok, ismét jött a mondókájával, számon lettem kérve mégis ezt hog képzelem, na ott nekem időm se volt megszólalni, mert a férjem küldte el a büdös fenebe és közölte vele h amíg nem tud viselkedni, erre se jöjjön.

Úgy hogy kérdező, nem vagy ezzel egyedül, azt tudom tanácsolni, hogy NE engedd hogy predikaljon bárki is és ossza az észt, állítsd le őket, anyost viszont a ferjednek illene lenne féken tartania..

Nálunk így érte el, hogy bezárt az információ csap.

Amikor kiderült, hogy lány azt akarta, hogy a Férjemnek szánt lány nevet kapja. Majd előszedte a babaruhákat, hogy azokat hordhassa.

És ez csak a kezdet volt.

Hiába próbálkoztunk nem tudtuk leállítani, mert csak próbálta erőltetni az ő akaratát. Szóval soha nem mondunk semmit előre csak tényeket közlünk.

Nem tudsz a pároddal beszélni, hogy próbáljon valahogy az anyukájára hatni, hogy ez így nem oké?

Alapesetben azt írnám, hogy lépj fel nagyon erélyesen, de ugye írtad, hogy amúgy tüneményes anyósod van és a soraidból úgy veszem észre, hogy kicsit régivágású módon aggódik a születendő unokája miatt, nem pedig "ki ha nem én" módon okoskodni próbál. Nálunk ilyen okoskodó megmondóemberek voltak, őket keményen leépítettem, de egy alapvetően jó anyóssal talán nem ez az eljárás. :)

Szóval én mindenképpen azt javaslom, hogy próbálj vele szépen, nyugodtan beszélni, érvelni, ha nem, akkor párod vagy egy rokon, aki közeli hozzá, akire hallgat. Tudatosítani kell benne, hogy vigyázol a kis unokájára és nem lesz semmi gond, de ezt tudod magadtól is és alaptalan dolgok miatt aggódik. Megemlíteném neki azt is, hogy mivel ő tapasztaltatabb, ha segítségre, tanácsra lesz szükség, ki fogod kérni a véleményét és mindenképpen számítasz rá.

Mintha az én anyósomról írtál volna. (Annyi különbséggel, hogy ő előtte is egy nehéz eset volt.)

Mi is elmondtuk neki, hogy mit hogyan szeretnénk: pl a gyerek nem fog olyan nevet kapni, amilyen már van a családban, de ő erősködött, hogy a férjem nevét vigye tovább. Mikor kiderült, hogy lány, akkor először szerette volna, ha az ő elvetélt magzata nevét kapja, aztán anyósomét vagy anyósom anyjáét (akivel szintén rossz a kapcsolatunk). Egy ideig tűrtem és nem szóltam, de szakadt a cérna, amikor bejelentette, hogy a szülés időpontjára 2 hét szabadságot vesz ki és hozzánk költözik az 50 nm-es lakásba (úgyhogy megkértem mindenkit ne cuccoljon hozzá k, mert ez engem nagyon zavarna), hogy elláthassa a babát míg én főzök meg takarítok. Mondanom se kell, előtört belőlem az állat és kiabálva tettem helyre a dolgokat. Azóta csend van, mi nem kérdezünk és nem mondunk semmit, csak már kész tények elé állítjuk, ő meg duzzog magában és mindenkinek lehord engem.

Szerintem ti a férjeddel próbáljatok meg szépen, észérveket felsorakoztatva beszélni az anyósoddal. Mondd el neki, hogy ha tanácsra lesz szükséged, akkor úgyis hozzá fogsz fordulni, de most egyenlőre még úgy érzed, hogy nincs semmi gond. Ha erre sem reagál, akkor erélyesebben kell rászólni.