Más is negatívan éli meg, ha valaki a környezetében teherbe esik/esett?

Van ilyen. 25 évesen sorra jelentették be a barátnőim, hogy babát várnak. Szívből örültem nekik, de mindig volt bennem egy csalódottság is, amiatt, hogy az én kapcsolatom tönkre ment és épp próbáltam magam újra felépíteni. Úgy éreztem olyan távol van az életem egy babától, mint Makó Jeruzsálemtől.

Most 29 vagyok, vészesen közel a 30-hoz.. :) és babát várok. Most már előnyként élem meg, hogy csak most jutottam el idáig. Egy rakás barátnőm túl van már rajta, ellátnak tanácsokkal. Én meg a feléről már tudom is, hogy na azt én nem akarom csinálni. Viszont a másik fele meg tök hasznos tanács, amit magamtól nem tudhattam volna.

Szóval mindennek megvannak a maga előnyei is.

Nekem is volt ilyen időszakom, minden kismamára irigykedtem. Terhesség után jött nálam ez ki, előtte nem érdekelt. De akkor már tudtam mennyire jó kismamának lenni (ugye problémamentes terhesség), imádtam az érzést, hogy bennem mocorog a babám, mindig velem van, a nap minden percében, és végre volt önbizalmam, terhesség előtt nem volt és azóta sem, de akkor végre csinosnak éreztem magam (a pocak miatt) :)

Tudtam, hogy felül kell kerekednem a féltékenységen, már beteges volt, kerültem minden kismama ismerőst, arra vártam mikor szül már meg (persze időre) és akkor nyugodott meg a lelkem, hogy jajj de jó már ő sem érzi azt a jót amit én éreztem terhesen :S

Már azt mondom nem vagyok ennyire megszállott, bár ha tehetném minden évben szülnék :D

Nekem ez kimaradt.

Míg nem volt gyerekem, addig az anyákra ugy tekintettem mint akik kiöregedtek a bulikbol, a barátom mellett sem kell rájuk féltékeny lennem mert nem kellenek már senkinek, kb igy fogtam fel. Örültem a fiatalságomnak.

Később pedig egyszerűen tartottam az anyaságtol, mintha az valami másik bolygo lenne, tőlem is messze állt mint mako jeruzsálemtől.

Felnőve kezdett hiányozni, férjemmel kezdtük tervezni, illetve ő kezdte tervezni.bennem ugyanugy megmaradtak a bizonytalanságok az ismeretlentől, voltaképp ugy mondtam igen-t, hogy azt sem tudtam mire mondom. Közben joval fiatalabb ismerősön is gyereket vállalt, akkor csak az jutott eszembe rola, ha én semmit nem teszek, a végén gyermek nélkül leszek én is egy kiöregedett anyo.es az rossz érzéssel töltött el

Szoval elindult a babánk az utjára, megérkezett a pocakomba és onnanstol elválaszthatatlannak éreztem magam tőle, azaz nem csupán fizikailag,hanem lelkileg. A terhesség alatt is folyamatosan értem az anyaságra. Eleinte lazán is vettem, folyamatában lett egyre nagyobb sulya es szerepe a gyermekünknek.

Elso terhesseg elott engem se erdekelt sose, de az elso ahogy megszuletett par honapra mar tudtam volna megint terhes lenni.

Pont egyik ismerosomek bejelentettek a babat es csak par honapos volt a fiam megis kicsit irigykedtem ugyanakkor borzasztoan orultem mert tudtam mar probalkoznak. Aztan kovetkezo honapban terhes lettem abszolut nem tervezve.

Masodik gyerek utan halistennek nem jott elo olyan erosen ez az erzes. Nekem is alom terhessegeim vannak egyebkent es kicsit jo “kulonlegesnek” lenni meg hogy van benned valaki. A szules foleg az elso hatalmas elmeny volt, a fiam pedig 3 kg alatt volt nagyon picike es nagyon edes. A korhazban is szerettem lenni. Valahogy minden jol osszejott mert hamar aludt is reggel 5-ig.

Es most ujra terhes vagyok IUD mellett lett baba, tobbet mar nem szeretnek es remelem nem jon elo majd a vagy a terhesseg miatt, de kicsit roasz is hogy ez az utolso. Probalom kielvezni.