Mire jó egy gyerek? (Bővebben lent)

"pedig hát ők úgy gondolták, a megfelelő férfinak szülnek."

Vagy inkább csak elvakitotta őket a szerelem. Pedig jelek már előtte is voltak nyilván.

Semmire, ugyanis egyáltalán nem biztos, hogy normális felnőtt lesz belőle.

Barátnőm 17 évesen megszült egy cigánytól, 18 évesen elment prostinak Olaszországba, pedig a szülei következetes szülők voltak Tudom, mert sokat voltam náluk, de a csaj állandóan pfázott nekik, visszabeszélt, szart rájuk ők meg nem akarták intézetbe adni, sem agyonütni.

Az unokahúgom hisztis, követelőző kamasz, ha nem körülötte forog a világ már tragédia, pedig apja-anyja sem kényesztette el, csak ő ilyen lány.

Emellett én is pl. eljöttem 1000km-re, jó okkal, és hiába vagyok apám gyereke, NEM fogom őt ápolgatni idős korában.

Szóval számomra semmi értelme nincs egy gyereknek, a gyerekes ismerősök is próbálnak vidámnak látszani, közben egy perc nyugtuk nincs, kialvatlanok, fáradtak, kiabálnak, felkapják a vizet és belefásultak az egészbe.

A "gyerek rád mosolyog", az pedig NEM feledteti az amúgy 0-24 órás nehézségeket.

Nem fogod megérteni, biztos vagyok benne, de hátha mások igen.

"egy gyerek" semmire nem jó. De a sajátod, szerelemből születve, maga a költészet, a halhatatlanság, az élet értelme. Látod benne a szerelmedet, többnek, jobbnak érzed magad. Minden átértékelődik, a kis dolgok nagyok, a nagyok kicsik lesznek, aszerint, hogy az utódodra van-e vagy mekkora a hatása. Nem is érted, hogy hogyan éltél előtte. A gyereked te magad vagy, javított kivitelben, benne van az egész családod, a nagyanyád füle, a másik nagypapa szeme, mindenki, akivel egész vagy. A gyereked nélkül a családod hiányos, azért éltek ők is, hogy egyszer a gyereked is megszülessen. A lánc következő szeme.

Kihívás is, hogy meg tudsz-e fogalmazni dolgokat úgy, hogy megértse, ha négy gyereked van, akkor esetleg négyféleképpen.

Szerintem a férfiak férfibbak lesznek a gyerekeiktől, attól, hogy apák lesznek. Hogy példák legyenek a fiuknak és védjék a lányaikat.

Szerintem nagyon a fogyasztói szemszögből nézed a gyereket, azért nem érted. Az alkotás, az önkiteljesülés szempontjából látnád inkább.

A 35-ös nagyon szépen megfogalmazta. Egy valamit javítanék, pontosabban én egy dolgot látol máshogy az előző kommenthez képest: sosem látom úgy a gyerekeimet, mint a javított másolatomat. Nem látom magam Bennük, a férjemet sem, pedig magyon szeretem, és mindkét gyermek szerelemgyerek. Persze, hasonlítanak ránk, a fülük, orruk...de nem, Ők ők maguk, semmi oka a létezésüknek, azért léteznek, hogy létezhessenek. Nem tudom, érthető-e. Nem azért, hogy majd egyszer ne legyünk magányosak, nem azért, hogy majd ápoljanak minket, semmilyen elvárás nem irányítja a létezésüket. Ők önmagukért léteznek, a világ lesz több Velük. Fantasztikus kisemberek. Minden gyermek fantasztikus, maga a tisztaság, az ártatlanság. A szülő írja tele az üres lapot. Ha az üres lap végül szennyel telik meg, az elsősorban a szülő hibája.

Persze, lehet jönni 18 évesen prostinak álló lánnyal meg rendes szülőkkel. Ott a szülők hibáztak, de hatalmasat. És vszleg nem egyszer, hanem zsinórban, de a szülő sosem fogja beismerni, ha hibázott.

Nekem van egy bátyám, pont az ellentétem. Én sikeres vagyok mindenféle szempontból (hálás is vagyok érte, de tettem is érte). A bátyám egy kész katasztrófa, alkoholista, drogos, és fizikai roncs. Anyám nem látja be, hogy mekkorát hibázott a bátyám nevelésében. Engem méshogyan nevelt, valamint komoly elrettentő példa volt előttem.

Szval a gyermek tökéletes, a sok tökéletlen, az életbe belesavanyodott ember "rontja" el.

És valóban, nem kell mindenkinek gyermeket vállalni. Ha neked, kérdező, véletlenül becsúszni, jó eséllyel egy roncsot nevelnél. Mert nem akarsz gyereket, a hátad közepére kívánod. De te legalább tudod ezt magadról, és teszel ellene.

Sokkal kevesebb lenne az elcseszett gyerek, ha a szülők tisztában lennének a saját korlátaikkal.

Akkor kevesebb ilyen típusú kérdés is lenne, mint ez.

Nem olvastam el minden választ, így ha valakit ismétlek akkor előre is elnézést.

A magam részéről tisztelem azokat, akik tudják magukról, hogy nem lennének jó szülők és nekik más fontos az életben. Tiszteletre méltó, hogy felismerték és hiába a társadalmi nyomás nem vállalnak és nem csinálnak belőle lelkinyomorékot.

Több ilyen párt is ismerek, furcsa mód ők nem köpködik tele az internetet. És amúgy a barátok gyerekeivel tök jól elvannak az összejöveteleken. Hiszen ettől ők még nem rossz emberek és nem is szívtelenek. Eljátszanak velük meg szívesen elbabusgatják, de nevelni és felelősséget vállalni saját iránt már nem akarnak.

Ez egy felelős döntés, és sosem bántják a gyerekes ismerőseiket, hogy minek vállalták?

Ellenben ismerek olyanokat is, akik imádják felhozni a témát hogy miért nem szabad gyereketvállalni. És miért h..lye mindenki, aki megteszi. Ez meg csak keserűség, mert általában olyanok mondják, akiknek még párkapcsolata sincs. Szóval lehet, hogy ez inkább önvédelem akarna lenni...

Mi a párommal nagyon sok lehetőséget átbeszéltünk mielőtt belevágtunk a baba projectbe. Kitértünk még arra is, hogy mi lesz ha 10 év múlva szétmegyünk. De arra jutottunk, hogy mivel a gyerek mindkettőnknek fontos lesz ezért ha számunkra elkerülhetetlen is a különválás akkor is tudjuk majd jól kezelni, hiszen felnőtt emberek vagyunk.

Sokat kérdezgettem a szüleimet hogy élték meg ők, annak idején a lemondásokat? Aztán felvilágosítottak, hogy ezeket a "lemondásokat" nagy divat most kihangsúlyozni, de ők nem így élték meg. Más lett az életük ez kétségtelen, de nem lett kevesebb. Nem éreztek lemondásnak semmit, hiszen akartak minket.

Emlékszem mennyi kerti partira mentünk nyáron... a szülők összeresztették minket kölyköket és baromira élveztük. A szülők közben bográcsoztak, sörözgettek. Mindenki jól érezte magát.

Én még csak most várom az első babám, de nagyon várom hogy megmutassam neki a világ apró csodáit, ahogy annak idején a szüleim mutatták nekem.

Sosem merült fel bennem a gondolat, hogy azért akarnék gyereket hogy legyen aki ápol öregkoromban.

Szóval én a magam részéről tisztelem a szülőket, illetve a tudatosan gyereket nem vállalókat is. Akikent viszont nem, azok, azok az emberek akik társadalmi nyomásra vállalnak gyereket és aztán képtelenek szülőként viselkedni.

És azokat sem értem, akik itt megpróbálták megmagyarázni, hogy boldog szülőnek lenni miért önbecsapás....

" a gyereknek megadni mindent. Mert o a lenyeg, mi csak egy apro porszem vagyunk a gepezetben"

Mint ahogy a gyereked is, szóval az elméleted nyilvánvalóan hibás, sőt továbbmegyek, rettentő káros ez a fajta önfeladás minden szinten.