Mire jó egy gyerek? (Bővebben lent)

Családban kell gondolkodni.

Mire jo egy társ, mire jo egy testvèr, mire jok a szülök hogy elfogadod minden örömével bánatával nehezsegekkel egyutt?

Amíg azt látod hogy csak a munka van vele, amíg neked nyűg, amíg a saját életed, vagy karriered fontosabb, amíg az érdekeket látod, hogy később "visszafizesse" amit érte tettél, addíg nem fogod megérteni "Mire jó egy gyerek? ". És addíg nem is igazán fogsz akarni.

Akik gyereket vállalnak (és hangsúlyozom: Vállalnak, tehát tudatosan várják, és készülnek az anyaságra/apaságra) azok mindezt egyszerűen szeretetből teszik.

És ezt a "szeretetet" nem lehet tovább magyarázni. Aki nem érti, az nagy valószínűséggel nem is fogja.

De nem is baj. Mert aki nem érti a szülőség lényegét, annak nem kell szülőnek lennie. Ez az élet rendje.

Hát nálam nem írja felül a rosszakat...

Nem akartam gyereket, de egyszer hülye voltam, nem védekeztünk és az esemény utánit is beelőzte a gyerek, és mivel abortusz ellenes vagyok így maradt.. az összes álmom, tervem, életkedvem meg ment a búsba..

Szóval ha engem kérdezel marhára nem éri meg

Oszton, vannak aztan olyanok akik mar par eves koruktol szulni akarnak es valakik egyaltalan nem.

En tudtam hogy akarok de az a vagy hogy huu kell nem volt soha, nem is tudom hogy eljott volna barmikor is. En is inkabb a kotottseget a bortont a korlatot a monotonitast a gyerekuvoltest lattam belole a megszunik a no es lesz egy “trampli” kb. A hideg is kirazott. El se tudtam kepzelni magam benne. Hogy ettol fuggetlen miert gondoltam hogy kell majd hat fogalmam sincs. Szokas, oszton.

Aztan lett nem tervezetten, vergodtem rajta mikor kiderult, nulla tunettel egy alom terhesseg volt, nem banom hogy nem voltam rosszul es egyebek de a rahangolodast elegge nehezitette, mert csak a hasam nott. Aggodtam mi lesz ha nem kotodok majd meg persze azon mi lesz ezutan. Gyerekkel. Aztan megszuletett nagy makunk is volt ebben is mert szinte kezdettol aludt. Halistennek az alvokajat az apjatol orokolte. Es kialakult szepen. Igy teljesen mas egyik reszrol az elet mint gyerek nelkul, jo es rossz ertelemben. Alapbol nem vagyok egy aggodos tipus se tulfelto. Most sem, de felerositett olyan dolgokat amik negativak, pl felelem mi lenne ha barmi tortenne vele. Ami miutan nem vagyok ilyen tipus szamokra idegesito es szorongast kelto elegge. De ez nalam tobbretu dolog es visszavezetheto. Soha nem ereztem olyan melyebb dolgokat mint a gyerekem irant. Ez valahol jo is de rossz is. Nekem.

Szoval egy percig nem bantam meg. Es felkeszulni sem lehet erre.

Igen, a harmadik egy nagyon szép hozzászólást írt, kár hogy egyáltalán nem igaz:) Persze tőlem nyugodtan megideologizálhatja utólag mindenki magának, hogy miért lett gyereke, sőt az életének többi részén levő sikertelenségét, céltalanságát, hiányosságait is megpróbálhatja elfedni egy ilyen nagy szentimentális koholmánnyal és pajzsként maga elé tarthatja a gyerekvállalást, csak hát a hazugság attól, hogy szépen becsomagoljuk, még hazugság marad:)

A pont a kettesnél van, egy egyszerű ösztön.