Mire jó egy gyerek? (Bővebben lent)

"Most ami nem tartja baromi nagy nyűgnek a gyerekét és nem kezd el siránkozni hogy milyen rossz mert nem bulizhat nyugodtan az mind le lesz pontozva?"

Azt pontozom le aki nyilvánvalóan leírja hogy rühelli ezt az egész gyerekes dolgot, mégis bevállalt egyet. Sajnálom, ember vagyok, az agresszió beszél belőlem, és sajnálat, szegény gyermekek miatt. Hogy ilyen szüleik vannak.

Vannak emberek, akiknek egy életük van, és ösztönösen szeretnének tovább élni valakiben.

Másoknak örök életük van, ők mindenképp tovább élnek haláluk után is, bennük nincsen ilyen ösztön, hogy az életet honosítsák meg másban, aki túléli őket. Teremtési vágyuk nekik is van, de az inkább szellemi vagy esztétikai dolgokra vonatkozik, esetleg szolgáltatás a már meglévő embereknek.:)

Normális esetben az ember nem azért akar gyereket, mert... Nincs célja, egyszerűen csak akar és kész, mert vágyik rá. Ha ez a késztetés nincs meg, akkor tök egyszerű a dolog: az illető nincs kész a gyerekvállalásra, vagy szimplán nem neki való. Semmi baj nincs ezzel, csak nem vállaljon gyereket mindennek ellenére csak mert úgy szokás, mert kell, mert már mindenkinek van, mert blablabla.

És igen, a gyerekekkel sok a munka, a gyereknevelés lemondásokkal is jár, meg egy csomó áldozattal jár(hat), az enyémek is ki tudnak akasztani sokszor, mégis imádom őket. Az meg, hogy pontosan mennyi nyűggel jár a gyereknevelés, nagyon sokmindentől függ. A gyerek habitusától, a körülményektől, az anyagiaktól, a család addigi életvitelétől, a szülők természetétől, az időbeosztás szervezésétől, és még sorolhatnám.

Érdekes, az sose szokott kérdés lenni, hogy valaki miért akar kutyát, macskát vagy pónilovat. Akkor miért ekkora dilemma, hogy miért akar gyereket?

Szereti a gyerekeket, és családot akar. Pont.

Az mindig relatív, hogy mennyi nyűg van vele. Hozzáállás kérdése. Nekem pl. a pelenkázással sincs gond, nem teher, ha épp lázas beteg, és két napig alszok. Szeretek velük játszani, kirándulni, tanítgatni őket. De az óvodai és iskolai rendezvényekkel ki lehet kergetni a világból. Más pont fordítva: kisbaba mellett kínlódik az álmatlanság miatt, de minden évnyitón lelkesen videóz az első sorban, és lelkes szmk tag.

Igen, ők azok, akiket hátrahagyunk, mielőtt meghalunk. Most divat lett lefikázni a gyermekvállalást. Amit nem értek, mert ezerszer nagyobb feladat, és fontosabb embert nevelni belőlük, mint billentyűzetet püfölni egy irodában, vagy gürizni a pénzért.

Ez annyira erős ösztön, hogy hátra tudj hagyni magad után valami maradandót, ami férfiak millióit ösztönzi művészeti tevékenységre. Nem véletlen, hogy a legnagyobb művész azokból lett, akiknek nem volt gyereke, vagy épp botrányos apák voltak.

Miért, mi marad utánam, ha meghalok? Egy használt kocsi meg egy használt lakás. Húha...megérte megszületnem. És a gyerekeim. Meg remélem, hogy addigra az unokáim is.

Nem érzem robotnak, és a saját életem életem. Nekem ez az élet kell, hogy kényeztetem ezeket is a kis majmokat, csüngenek a nyakamban, és ha örömet szerzek nekik, akkor én is boldog vagyok. Nem fogok pánikolni, ha kirepülnek, mert rám nem csak addig van szükségük, amíg a feneküket kell törölni. Akkor is egy család leszünk, ha 1000 km-re veti őket az élet.

Vannak barátaink, tesók, kollégák, és persze mi is ott vagyunk egymásnak a férjemmel. És ezeket a kapcsolatokat is az tartja össze, hogy dolgozol érte, "robotba vágod magad egy másik ember miatt", ápolod, támogatod, sütit sütsz, hűtőt cipelsz. Lemondasz valamiről a kedvéért, és jól érzed magad, ha örömöt okozol neki.

Párkapcsolatban pedig végképp minden erről szól, még a szex is. :)

Mindket fel szerintem, es magambol kiindulva oszton, nalam hirtelen bekattant, hogy szeretnek, pedig amugy nem sok turelmem van mas gyerekehez.

Miert jo, hogy van? Szeretem a munkam, es korabban azt gondoltam, hogy szamomra a gyerekvallalas. em eletcel, de miota megszuletett, azt erzem, hogy hiaba iszonyat faraszto, nagyon megeri, mert ennel nagyobb oromot en meg nem eltem at. Hihetetlen az a szeretet, amit nap, mint nap erzek, ha csak ram nez, es ram mosolyog, ramteszi a kis kezet, vagy mond valamit. Nem gondoltam, hogy ilyen eros erzes letezik.

Az ember jó esetben nem csak kapni szereti a szeretetet, hanem adni is. A szülők, testvérek, később pár és még a barátságok is akkor "érik" meg. Aki gyereket (vagy helyette állatot, karriert vagy társadalmi munkát... stb.) vállal az is kapcsolatokat keres, ahol szerethet és szeretik (vagy legalább elismerik).

Egy gyerek az elején mindenképp feltétlen bizalommal és függéssel van a szülei felé, és közben látod benne magadat, a szerelmedet, a szüleidet (és az anyósodat:)) és a legtöbbjük cuki is, hogy kiváltsa a gondoskodási ösztönt, szóval hiába követel és dolgoztat, jól van ez kitalálva, hogy beleszeress és kialakuljon a kötődés. Hogy aztán hogyan alakulnak az évek, az rajtad is múlik, de gondolom, aki belevág, reméli, hogy öregen is szerető családja lesz, és ha meghal is élni fog valakik szívében a szeretete - de hát ezért tenni, előbb adni kell.

Mire jó egy apa vagy egy anya?Mire jó egy férj?Mire jó egy feleség?Mire jó egy baràt?Mire jó egy hàziàllat?

Mindegyik funkciójàt képes màr betölteni kikapcsolható gép.Akkor minek velük kínlódni?!