Mire jó egy gyerek? (Bővebben lent)

"Persze tőlem nyugodtan megideologizálhatja utólag mindenki magának, hogy miért lett gyereke, sőt az életének többi részén levő sikertelenségét, céltalanságát, hiányosságait"

Lehet hogy te a saját anyádnak apádnak egy sikertelenség voltál, de ez totál magánügyed. :))Én meg azt bírom mikor valaki vad idegen emberek életét tudja annyira nagyon jó, hogy ő mit miért tett, és de biztos ezt meg azt érzi...Neked ez miért jó? Csak nem a saját céltalanságodat, sikertelenségedet akarod ezzel leplezni? Mert amíg más életébe turkálsz könyékig addig se a magadéval kell törődni.

Igazából ebben az egészben csak az a vicces, hogy én olyan kérdést ezen az oldalon még nem láttam ami arról szól: Miért jó egyeseknek hogy nem vállalnak gyereket, nem akarnak családot....de a sok miért is rossz a gyerek és miért is cseszerintem el az életem ha szülök című szánalmas önigazolásoktól tobzódik az oldal :D Vajon miért? Érdekes amíg nekem eszem ágában nem volt gyereket vállalni, sem magyaráztam meg gyerekeseknek hogy nekik miért is olyan nagyon sz@r mert 1. nem érdekelt, 2. gőzöm nem volt róla mennyi örömöt ad, és hogy miért is boldogok ettől.

Röviden és tömören kicsit szánalmas, és unalmas már ezt így ezredjére is megkérdezni. Hogy a sok "extra boldog gyerektelennek" nincs jobb dolga mint itt megmagyarázni más érzéseit....hmmm....Remélem állatok kategóriába is beokádjátok hetente hogy miért is sz@r ha valaki kutyát-macskát tart.

"Miért érzi azt az ember hogy kell?"

Nálam ez úgy volt, hogy dolgoztam, hobbiztam, sportoltam stb. de fellépett egy hiány, hogy ez nem elég. És mivel gyermekem még nem volt, de korban már elég időszerű lett volna, hogy legyen, arra lyukadtam ki, hogy gyermekhiány okozhatja ezt a hiányérzést.

"Hogy robotba vágd magad egy másik ember miatt?"

Ezt inkább ne így fogd fel. Kívülről biztos sok ilyet láthatsz: hisztiző, boltban padlón őrjöngve követelőző gyerekek, sírás, pelenkahegyek, nincs több szabadidő, viszont egy életre nyakadba vett felelősség...ugyanúgy, mint bármely emberéletnek, a gyerekes anyáknak / apáknak is azért van időnként ideje önmagukra, ahogy nő a gyerkőc, egyre több (lehetőség szerint, kivéve, ha beteg lesz a baba, akkor nem biztos). Meg vannak a családi programok, aminek jó részt venni, jobban összekovácsolódhat általuk a gyermekével az ember. Nem minden család napja kész anyagi, érzelmi stb. csőd :-)

"Hogy ne éld az életed többé?"

Ahogy szülővé válasz, élni fogod az életed utána is, csak (egy időre legalábbis) megváltoznak a prioritások. Ezért lenne nagyon fontos, hogy csak az vállaljon gyermeket, aki ezekkel számolni tud, mert igen, lesznek, amik hiányozni fognak egy ideig az anya / apa életéből.

"Hogy hátrahagyj valamit mielőtt meghalsz?"

Szerintem ez is ok valahol igen. Mióta gyermekem van, valahogy kevésbé félek a haláltól, mert bár bután hangzik, de tudom, hogy a gyermekem által valahol mégiscsak tovább fogok élni, ha a testem el is távozik ebből a világból. Örökké a szinglik / gyermektelenek sem élnek, de persze az utókorra öröklődni nem csak gyermek által lehet, hanem pl. úgy is, ha sikeressé, híressé válsz. Viszont szerintem ez sokkal kevesebb embernek adatik meg, mint a gyermek általi "továbbélés".

"Hogy valaki ápoljon ha olyan helyzetbe kerülsz?"

Érdekes, nekem ez nem jutott eszembe. Valahogy úgy vagyok ezzel hogy lehet, meg sem élem az öregkort, nyugdíjas éveket..meg az ápolás elég kimerítő dolog, és valahol ebben a félelem is benne van, ha azért szülsz, hogy legyen, aki öregkorodban ápolgat téged. Egyrészt egyáltalán nem biztos, hogy fog ápolni: sok örerg embert egyszerűen bedugnak az idősek otthonába a saját gyerekei, pedig ugye az öreg apuka / anyuka anno nem így tervezte, hogy be fogják majd dugni oda. Szóval erre felesleges is alapozni. Ha hosszú öregkort szeretnél megélni, akkor még ma kezdj el sportolni rendszeresen, hogy karban legyen tartva a tested és lelked, és minél kevesebb esélyed legyen arra, hogy ápolásra szorulj majd öregkorodra.

"Hogy ne érezd magad egyedül?"

Nálam ez szintén nem játszott közre, mikor megterveztük, hogy lesz gyermekünk. És úgy gondolom, apukánál sem. Egyedül lenni egy párkapcsolatban is lehet (társas magány) és tök egyedül is lehetsz teljesen boldog, szerintem ez sok esetben nem gyermekvállalástól / barátokkal való foglalkozástól, rokonokkal való kapcsolattartástól függ.

"Ez egy női ösztön?"

Igen, ez sokszor közrejátszik. Nálam is feléledhetett, még ha nem is volt olyan nagyon tudatos.

"Férfiaknak mindegy hogy van e vagy nincs?"

Szerintem nem mindegy. Ismerek olyat, aki már kis tizenéves korában mondogatta, hogy majd ha ő apuka lesz stb. és olyat is ismerek, aki már 40 vagy 50 elmúlt, de esze ágában sincs gyereket csinálni, sőt, váltogatja a partnereit is. Nem hibáztatom egyik hozzáállást sem, mert ha valaki nagyon nem akar gyermeket - teljesen mindegy, hogy nő vagy férfi az illető - akkor inkább ne vállaljon, mert az sem egyéni, sem társadalmi szinten, sem a gyermek szempontjából nem lesz jó. Viszont (legalábbis hazánkban) még mindig nagyon erőltetik a gyermekvállalást, én ezt hibás dolognak gondolom). Viszont a felelőtlen, védekezés nélküli szexet, majd emiatti abortuszt is hibának tartom!Azért nem túl gyakori az, hogy megfelelő védekezés mellett valaki csakazértis teherbe essen, erre azért oda lehet figyelni és kell is, úgy gondolom.

"sőt az életének többi részén levő sikertelenségét, céltalanságát, hiányosságait"

Biztos van, akit ezek a sorok sértenek, de ez bizony igaz! Sok ember azért vállal gyereket, mert az élete más területén nem sikerülnek a dolgi, nem jönnek össze. Akinek nem inge...

Aztán meséld már el nekem utolsó hogy hogyan jön össze a sikertelenség az anyasággal, úgy érdekel :D Ezt általában a max átlagbérért robotoló átlagdroid szokta vehemensen hangoztatni, viccesen a karrierben sikeres, jó fizetéssel rendelkező édesanyáknak IS. Akinek nem inge ugye itt is, de az van hogy akinek nem inge az nem is teszi szóvá. Csak van egy nőtípus aki túl sokat nem tud elérni az életben, legalábbis nem annyit amennyit ő akar, de megmagyarázza magának, hogy de ő legalább nem szült, és neki mennyivel több jut így :) Marhára nem törődve azzal hogy sok édesanyának ugyanúgy kijár minden jó, mert 1. jó férfinak szült, 2. a körülményeinek hála nem napi 12 órában güriző robot.

Fel kéne fogni hogy egy nő sem lesz attól sikeresebb, tanultabb, rátermettebb egy pozícióra mert nem szült. Akiben ez mind benne van, az gyerek mellett is sikeres lesz, akiben meg nem az nyugodtan elvághatja az összes emberi kapcsolatát, akkor is az lesz ami :)

Na sokaknak meg ez fáj de rohadtul.

És mint írtam én még olyan nyüsszögést nem olvastam hogy sokan miért nem vállalnak gyereket, kizárólag az ellenkezőjét. Csúnya dolog az irigység, főleg közelről.

Persze, aki teherbeesés előtt is sikeres vagy esetleg munkamániás vagy hasonló volt, az általában veszteségnek érzi azt, ha gyermeke születik. Hiszen a gyerek megváltoztat egy csapásra mindent, csak sokan azt nem tudják, hogy nem örökre ;-)

Szerintem egy gond van: az el nem fogadás. Teljesen mindegy, hogy akar-e valaki gyermeket vagy sem, lényeg, hogy szívből tegye ezt vagy azt, és ne nyomásra. Akkor később sem lesz baj.

"1. jó férfinak szült, 2. a körülményeinek hála nem napi 12 órában güriző robot."

Az utóbbit lehet tervezni, az elsőt nem biztos, mert láttam én már sok ideális családot évek / évtizedek után széthullani, pedig hát ők úgy gondolták, a megfelelő férfinak szülnek. Ezért felesleges ezen vitázni: a megfelelő férfi ugyanis annyira lutri dolog, nem tervezhető. Persze az ember a legjobbakat reméli, de hét csak beüthet az a fránya ménkű :-)

Ha egy ember teljes hittel, őszintén kiàll egy téma mellett,az nem győzködi a màsként gondolkodókat az igazàról.Ez vonatkozik a gyerekesekre és a gyermektelenekre egyarànt.Én gyerekes vagyok.Lehet màs szemében nem vagyok "sikeres",mert bàr mindig dolgoztam,de sosem motivàlt,hogy 14-16 óra robottal ismertessem el magam,érjek el vezetői pozíciót,ahol szét keresem magam,viszont időm,energiàm nincs kiélvezni.Közben a főnököm meg röhög a markàba,hogy mekkora hülye ez a magyar,hogy a huszadik bőrt is le lehet róla húzni,ő meg elhiszi milyen sokra vitte .

Szóval,lehet kívülről sikertelennek tűnök,de ÉN boldog vagyok és kiegyensúlyozott,imádom a férjemet,a gyerekeimet.Ha TE boldog vagy és kiegyensúlyozott gyerek nélkül,mondjuk munkamàniàsként,akkor tök jó,nincs miről vitàzni.

"Ha TE boldog vagy és kiegyensúlyozott gyerek nélkül,mondjuk munkamàniàsként,akkor tök jó,nincs miről vitàzni."

De ez az hogy nem boldog. Mert ha ez lenne, akkor esze ágába nem lenne idejönni, és megmagyarázni pl Neked, hogy te miért is nem vagy az :) Ez benne a vicces.

Fájó de egy jó része az ide fröcsögőknek éldegél a sokadik fél éves kapcsolatábban a "nagyővel", egy olyan férfival akinek amúgy esze ágában sincs sem megállapodni, sem családot alapítani, aztán ilyenkor lehet a gyerekesekre köpni egy jó nagyot mint egy önigazolásként.....bezzeg ha Pisike hirtelen meggondolná magát, már szaladna is CSOK-ot igényelni :D :D

Persze van aki nem, de az értelemszerűen nem ír ide ilyen marhaságokat. Sőt, nem is igen olvasgat gyereknevelés kategóriában mert hát minek?

Igen, az utolsónak teljesen igaza van: az a gyermektelen ember kattog a gyereken, akinek valamiért nem kerek így, hogy gyermektelen. Akinek meggyőződése, hogy gyerek nélkül boldogabb, az köszöni szépen, jól érzi magát a bőrében, és továbbáll, nem ácsingózik itt a gyerekes topikban gyerekes témákon rágódva.

Ez nekem kicsit a homofóbiára hasonlít: az az ember, aki rendben van a saját szexualitásával, nem pfujjog a melegekre, hanem elfogadja, hogy léteznek olyan emberek is, akik a saját nemüket kedvelik. Akinek gondja van a saját nemi identitásával, és ezt még magának sem akarja bevallani, az lesz a legvéresebb, leghabzóbb szájú melegellenes. Pont ez a párhuzam jutott eszembe.

És hogy mire jó egy gyerek? Semmire...mert a gyereknek nem az a dolga, hogy a szülő bármilyen igényét kielégítse. Én nagyon vágytam gyermekekre: pusztán a létezésük fontos, nem az, hogy mit csinálnak, mennyire hasonlítanak rám, öröklik-e a férjem és az én szuper tulajdonságainkat...Ők, a gyerekeink számítanak. Nyilván, ha nagyon lecsupaszítjuk a dolgot, önző vagyok, hiszen minden mozdulatuk, tekintetük boldoggá tesz. Tehát a létezésük számomra boldogság. De a gyermeket nem magunknak szüljük, a gyermek saját magáért él és létezik, hogy aztán önálló, értékes ember váljon belőle, aki éli az életét, és alakítja valamilyen irányban a világot.

Én nagyon sikeres voltam a munkámban a gyerekeil előtt (is). Éppen ezért vártunk a férjemmel arra a megfelelő pillanatra, amikor nem éreztem egyáltalán veszteségnek azt, hogy egy időre kiessem a munkából. És nagyjából ugyanott tudtam folytatni szintén sikeresen. Sőt, most két kisgyerekekkel találkozom a munkám során olyan kihívásokkal, amelyekről álmodni sem mertem volna korábban. De az is igaz, hogy mióta gyermekeim vannak, semmilyen munkahelyi siker nem múlhatja felül azt az érzést, amikor egy munkanap végén belépek az ovis és bölcsis csoportszoba ajtaján, és két kis tündér röpül felém ragyogó tekintettel, csilingelő hangon, majd finom puha kezecskéiket a nyakam köré fonják. Sokszor percekig csak öleljük egymást, pedig csak reggel óra nem találkoztunk (nekem hál' istennek az is kijutott, hogy normál munkarendben tudok dolgozni, nem kell 14 órákat güriznem a sikerért, anya és feleség tudok lenni).

Abból a szempontból önző vagyok (ilyen önző szülőt kívánok minden gyermeknek), hogy úgy próbálom élni az életemet, hogy minden a családdal, a gyermekeimmel töltött pillanatomat tudatosan próbálom megélni. Tudom, hogy ezek a pillanatok fogják majd egyszer az életet jelenteni számomra, amikor már nem fogok dolgozni, talán már a látásom, hallásom sem lesz a régi. Az igazán boldog, önfeledt pillanatokra mindig vissza fogok tudni emlékezni. És őszintén sajnálom azokat, akik majd nem fogják tudni kivel megosztani a visszaemlékezés pillanatot, valójában egyedül maradnak idős korukra, még igazán emlékezetes pillanataik sem lesznek.

"Férfiaknak mindegy hogy van e vagy nincs?"

Nem mindegy! Férfi vagyok. Az elsőt is tudatosan terveztük, mindketten nagyon vártuk, örültünk neki és most várjuk a másodikat de lehet, hogy majd harmadik is lesz. :)