Mi a véleményetek arról, aki ötvenedik szülinapja előtt 2 hónappal szüli meg első gyerekét?

Az önzőség csimborasszója.

Emlékszem, alig született meg a gyerek, elment a barátnőivel Párizsba.

1. Ami tavaly kiemelt terrorveszélyes helynek számított.

2. Repülővel ment.

Bár csak 1 napra, de nem volt rizikómentes.

Én azt pártolom, ha egy anyának van én-ideje, és nem fullad bele a hétköznapokba, DE ha valakinek 50 éves korára lett gyereke, és végig utazta, bulizta, szórakozta élete első 50 évét, miért nem tud a seggén maradni, és miért kockáztat?

Ugyanis az én szingli bnőm például lemondta a francia útját, mert tartott a terrortól.

Akkor akinek ekkora felelősség van a vállán, hogy 50 évesen van egy újszülött gyereke, miért hazardírozik?

Meg egyáltalán, nekem eszembe nem jtna a pár hetes gyerek mellől utazgatni, barátnőzni, mert vhogy azt érezném, ha 50 évet vártam a gyerekre, akkor legalább az első hónapok szóljanak csak róla.

Mivel nem fiatal, már nem is lehet gyereke?

Nagyon sokan lesznek fiatalon árvák, vagy félárvák, az ismerőseim között is több olyan van, akik még általános iskolás korukbn elveszítették az anyukájukat.

Egyik munkatársam 21 volt, mikor a szülei elvitték a papáját a kórházba vizsgálatra, hazfelé az apja rosszul lett, áttért a másik sávba és egyikük sem élte túl. Ő meg ott maradt 2 testvérével, kik közül az egyik kismama volt.

Sosem lehet tudni, ki mikor marad egyedül. Nevelni meg lehet, hogy jobban fogja, mint azok, akik fiatalon szülnek

Komolyan nincs jobb dolgotok, mint mások magánéletével foglalkozni? Így alakult az élete, de most bizonyára boldog, mert van egy gyermeke. Talán jobb lett volna, ha az a gyermek meg sem születik? Mellesleg, ha fiatalon szül egy nő, az sem garancia, hogy megéli a gyermeke felnőttkorát, történhet baleset, betegség, bármi. Most akkor senki se vállaljon gyereket, mert bármikor meghalhat, es akkor mi lesz a gyerekkel? Akkor már ki se menjünk a házból komolyan.

Olyan undorító, amikor egyesek mások magánéletén csámcsognak.