Egyedülálló anya lettem terhesen és 2évessel. Most mi lesz? Nagyon elvagyok keseredve

Nem terhesen maradtam egyedül, de engem is hideg zuhanyként ért, mikor az exférjem benyögte, hogy válni akar. Ő is tagadta, hogy más nő lett volna képben, de azért csak kiderült.

Én nem ringattam magam abba a tévhitbe, hogy minden rendbe fog jönni és visszajön. Eleve úgy álltam hozzá ezek után, hogy aki akkor hagy ott, mikor a legnagyobb szükségem van rá (Az ok hosszú), azt vissza se fogadnám.

Leültem, osztottam, szoroztam, megszerveztem a gyerekfelügyeletet, megoldottam mindent, volt egy határozott tervem a közeljövőre. Meghirdettem a házat, mert úgy éreztem, hogy így nekünk túl nagy és hosszú távon nem tudom fenntartani. Addig is kiadtam az egyik szobát egy ismerős anyukának kisgyerekkel.

Engem is sokan vigasztaltak azzal, hogy majd visszajön. De erre nem lehet alapozni, és egyáltalán nem biztos. Exem is két évvel később kezdett kaparni, mikor a nője kirakta, én meg összejöttem a párommal. Most erre várjak évekig? Addig is megy tovább az élet.

Egy biztos: nem bántam meg, hogy elváltunk.

Szerintem adj neki egy kis időt!

Lehet hogy 1-2 hónap és megy utánatok.

De azért az érdekes hogy nem mond semmi érdemlegeset...

Én addig el sem jöttem volna amíg nem mondja el mi a baja!

Én nem biztos, hogy folytatnám ilyen emberrel.

Mert elveszne a bizalom. Minden nap azzal a gondolattal élnék, hogy vajon ma is úgy jön haza, hogy vége?

Egy kapcsolatnak stabilnak kell lennie, nem pedig ilyen bizonytalannak. Hogy minden jónak tűnik, aztán mégis lelécel...

Biztos, hogy egyedül tervezném meg az életem, nem várnék rá. Ha jönne, akkor sem bocsátanék meg.

Nagyon sajnállak, átérzem a helyzeted. Nálunk hat hónapos volt a kicsi, amikor az exem közölte, hogy ő meg gondolta magát, inkább mégse akar családot, mindezt akkor amikor már 40 éves volt! Azt mondta, inkább még utazgatni szeretne, meg új autót venni.

Aztán pár hét múlva nálunk is kiderült, hogy új nő van a dologban. Tudod ez nem olyan dolog, amit a férfiak bevallanak.

Nagyon rossz volt, nem is tudom mennyi idő mert én még mindig szerettem, több mint egy év kellett hogy túltegyem rajta magam. Ennek már lassan három éve, azóta teljesen jól vagyunk, a gyerekkel sem igazán foglalkozik, pár havonta jön látogatni. Azóta nincs senkim, de most már készen lennék egy új kapcsolatra. Ja, és mindezt teljesen egyedül és baráti segítséggel csináltam végig, mert nekem semmi családi segítségem nincs, konkrétan úgy értsd hogy nulla.

Hidd el jobb lesz, de sokáig tart. És tudom, hogy most mi van a fejedben. Próbálj csak a gyerekekre koncentrálni, mást nem tudsz, de túl lehet élni, nagyon sokan túléltük.

Sorstársként csatlakoznék én is, engem a 1,5 évessel hagyott ott egyik napról a másikra, szintén másik nőért. Sajnos a munkahelyemre sem vettek vissza egyből, így az a pár hónap, amíg GYES-ből és családi pótlékból kellett eltartanom kettőnket borzalmas volt, feléltem a tartalékaimat, DE talpra álltam, én is családi segítség nélkül (csak barátokra számíthattam), és most baromi büszke vagyok magamra. Több, mint 3 éve vagyok egyedül (ezek után nem is vágyom kapcsolatra), szuper munkahelyem lett, el tudom tartani magamat és a gyerkőcöt is, tavaly már nyaralásra is futotta, és idén autót is veszünk. Én tanítottam meg a szobatisztaságra, egyedül öltözni, biciklizni pótkerék nélkül, most megyünk majd úszásra, és rengeteg erőt ad, hogy látom, hogy ehhez a szuper gyerekhez elég vagyok én is, egyedül. A mi életünk így harmonikus, nagyon jól megvagyunk. Nem kell máshoz alkalmazkodni, tök jó programokat szervezünk kettesben, szabadabb vagyok, mint míg képben volt az apja, akivel ráadásul a gyereknevelésben sem értettünk egyet.

Hidd el, talpra fogsz állni te is, ez még nem a világ vége! Nagyon sokan vagyunk hasonló cipőben, és mind kemények vagyunk! Kitartás, minden rendben lesz!

Hát érdem beli tanácsot nem tudok sajnos adni, de azt látom, hogy a neveden van a ház, ami óriási előny! Semmilyen áron ki ne add a kezed közül, hisz van hova lakni menni, nem kell szülőnél tengődni, albérletben kiszolgáltatottan lenni. Ha esetleg túl nagy a ház, akkor próbáld meg kiadni az üres részt (ha olyan kialakítású), vagy kérd meg anyukádat vagy valaki rokont, akivel jó kapcsolatban vagytok, hogy (akár kis időre) költözzön oda segíteni.

Nagyon sok kitartást, és a jövőben csak boldogságot kívánok!

Azóta sem adott választ miért hagyott el?

Nálunk is tagadta hogy nő van a dologban, de később kiderült. És ki tudja mióta ment ez a hátam mögött.

A bizalom innen már nem fog helyre állni. Légy erős!