Vannak itt egyedulallo anyukak? (Tobbi lent)

Szia. Én egyedülálló anyuka vagyok, kicsit idősebb a lányom mint a tiéd (16 hónapos).

"Apuka" úgy döntött mégsem akar családot, persze akkor már javában terhes voltam..

Anyukámnál élünk még, de egész nap egyedül vagyunk, szóval segítségem szinte nincs.

Nagyon nehéz.

Ha albérletbe akarnék menni a gyed-ből, éhen halnánk. Tehát mi csak bölcsi után tudunk költözni, mikor vissza mentem dolgozni. Legalább 200 ezer körül kéne keresned (ebbe nincs családi, gyerektartás) hogy meg tudjatok élni, és ez csak az albérlet, a számlák, az élelem, és háztartási dolgok, tehát szórakozás stb, nagyon nagyon nagyon szűkösen férne bele. :(

Én nem vagyok egyedülálló, de sokat vagyok egyedül a két gyerkőcömmel, én viszem-hozom Őket az oviba, bölcsibe, este én intézem Őket.

Az jutott eszembe, hogy vannak napok, amikor egyik vagy másik gyermekem beteg, nem megy közösségbe, anyum vigyáz Rá (általában Náluk otthon). Olyankor csak egy gyereket kell reggel-délután intéznem, munka után csak egy gyerekkel megyünk bevásárolni, aztán haza. Olyankor úgy érzem, lényegesen egyszerűbb az élet egy gyermekkel (azért ne értsétek félre, mindkettő gyermekemet imádom, Ők az életem). Tehát a te esetedben szerintem semmi nehézséget nem jelentene, ha egyedül nevelnéd a gyermeked. Itt az anyagiak jelenthetnek talán gondot, valamint a magány érzése, ami még rajtam is elhatalmasodik időről-időre, pedig nekem jó a házasságom, csak a férjem elég rapszodikus munkarendben dolgozik, de azért minden nap találkozunk este.

Szval ha van segítséged (nagymama, barátnő), aki a lelkedet ápolja, akivel hétvégeken tudtok programot szervezni (szerintem egy egyedülálló számára a hétvégék és az ünnepek lehetnek nehezek, akkor jöhet a magány), és nem utolsó sorban, aki a gyermek betegsége idején is segít, hogy tudj dolgozni, akkor megoldható egyedül is. Azt gondolom, sokkal inkább egyedül, mint egy mérgező kapcsolatban gyermekkel.

Miert lettetek egyedulalloak?

Mert apuka a 12. héten úgy döntött, neki mégsem kell gyerek.

"Kivel eltek egyutt?"

Egy darabig anyámmal éltünk, hiba volt.

"Aki csak a gyerekevel/gyerekeivel o hogy boldogul?"

Nem egyszerű, de megoldhato, nem kell elhqgynia magát az embernek és figyelnie kell mindenre

"Mennyibol jonne ki egy alberlet szerintetek ha csak en es az 1 eves kislanyom lennenk? Persze tudom fugg sok mindentol, de azert megis kb.?"

Nincs olyan,hogy. Az ar attol fugg, hogy Rozsadombon keresel albérletet, vagy Alsomackofalvan

"Nehez az "egyedullet"? Ugy ertem egyedul a gyerekkel, amellett dolgozni, haztartast vezetni stb?! "

Igen. Nyilván egyszerűbb, ha ketten vannak.

"Ki hogyan eli ezt meg?'

Ez van, ezt kell elfogadni, ebbol kell kihozni a maximumot 

Én egyedül nevelem a 3 éves lányom.

Ami a legnehezebb, hogy senki sem örül velem az apró dolgainak. Ha valakivel meg is osztom, az nem lelkesedik annyira, mint én.

Nehéz, hogy nem szívesen bízom rá a 2 rokonomra, mert sokkal kevésbé megértőek és figyelmesek, mint én. Így csak végszükségben vigyáztak rá. Mostanában túlvagyunk az első éjszakázásomon, ez jól ment, szóval most lesz kicsit több szabadidőm.

Aztáán..

Nehéz egyedül vinni a háztartást. Persze nekem ez a rész könnyebb, mert nincsenek irreális igényeim magammal szemben, nem zavar a rendetlenség, de ha igényesebb lennék, tutti beleőrülnék a rendetlenségbe és a koszba.

Nehéz eljárni olyankor, amikor mindenhol családok vannak(családi rendezvények). Nehéz, mikor rákérdeznek az apuka helyzetre. Nehéz, mikor a gyerek csak mesékből és filmekből ismeri az apuka fogalmát és minden járókelő férfit apának szólít. 3 hónapba telt megtanítani neki, de szerintem most sem érti teljesen.

Nehéz, mikor nem tudom senkivel megbeszélni a kiakasztó vagy problémás dolgait, mert akinek elmesélem annyira kívülálló.

Leginkább viszont a sok sajnálkozó tekintet, elítélő pillantás, tapló kérdés, együttérző mondatok a nehezek, amiket el kell viselni.

Igazából rengeteg előnye is van ennek az egésznek, és annyira nem vészes. Pl a gyerek nem hall veszekedést vagy kiabálást, nem hallja, hogy undorítóan beszélnek az anyjával, nincs rajtam kívül más, akinek a rossz napjai rajta csattannának. Nem kell senkivel megvitatnom a nevelési elveimet, nem kell megjátszanom egy adag extra türelmet, ha már nem bírom. Mindig magamat adom a gyerekemmel(észrevettem, hogy van velünk más, megjátszom magam vagy szigorúbb vagyok vagy negédesebb), nagyon klassz saját dolgaink, vicceink vannak, amit csak mi értünk. És ezzel senki fontosat sem zárunk ki. Klassz még, hogy egyedül én vagyok rá fő hatással, így kicsit hasonlít az ízlésünk, a személyiségünk, a viselkedésünk, mozdulataink. Jó látni, hogy ragad rá valami belőlem és fordítva is.

Szóval sok jó és sok rossz dolog is van ebben az egészben, egyáltalán nem teljesen negatív a dolog. Ez is nehéz, csak máshogy.

Néha elképzelem, hogy valami idiótával kellene vitatkoznom, mert szerinte normális rácsapni a gyerek kezére, ha rosszatcsinál, vagy akármi ilyesmi. Egy jó kapcsolatot sem láttam még, ahol a felek egyetértenek, vagy nincs bennük tüske a kompromisszumkötés miatt. Örülök, hogy megspórolom a vitákat, ellentétes véleményeket, kellemetlen beszólásokat és pillantásokat.

Persze egy jól működő kapcsolatért az egyelőre nem létező szerelmemmel villámgyorsan lecserélném az egyedülálló anyaságot. Mondjuk ugyanilyen gyorsan is dobnám, mert ezt a nyugodt, kiegyensúlyozott életvitelt nem szívesen adja fel az ember.

Az első "fog be a szádra" vagy "mitcsinálszmárra" ejteném a pasast.

5össel hasonló a helyzetünk és az álláspontunk

Az állandó feszültség, veszekedés miatt léptem én is.

Nálunk annyival másabb a helyzet, hogy apuka néha foglalkozik a gyerekkel

"Néha elképzelem, hogy valami idiótával kellene vitatkoznom, mert szerinte normális rácsapni a gyerek kezére, ha rosszatcsinál, vagy akármi ilyesmi. Egy jó kapcsolatot sem láttam még, ahol a felek egyetértenek, vagy nincs bennük tüske a kompromisszumkötés miatt. "

Az túlzás, hogy mindenhol kompromisszumokon keresztül mehet csak a kétszülős gyereknevelés.

Én hiszek benne, hogy van valahol egy tökéletesen hasonlóan gondolkozó férfi, vagy valaki, akivel a lényeges dolgokban egyetértünk, csak olyanokban tér el a véleményünk, hogy szerinte heti 2 játszótér és egy családi program az ideális, szerintem meg fordítva, de még nem találtam ilyet. Ahogy az ismerőseim sem.

Pedig nem mozgok borzasztó körökben..

Miert lettetek egyedulalloak?

Évekig úgy tudtam hogy nem lehet gyerekem. Ezért nem védekeztünk. Aztán kiderült hogy csoda, mégis teherbe estem. Az orvos felhozta hogy lehet hogy a baba beteg, egészségtelen, fogyatékos lesz. Az apa ezt nem akarta vállalni. Dönthettem vagy el vettetem, vagy szét megyünk az apjával. És jól döntöttem. (A 22 hós kislányom teljesen egészséges. Az apja pedig egy alkoholista lett.)

Kivel eltek egyutt?

Szüleimmel és 19 éves öcsémmel, bár ő csak hétvégén van itthon, mert furgonos.

Aki csak a gyerekevel/gyerekeivel o hogy boldogul?

Így is nehezen, de szeretnék el költözni.

Mennyibol jonne ki egy alberlet szerintetek ha csak en es az 1 eves kislanyom lennenk? Persze tudom fugg sok mindentol, de azert megis kb.?

Sajnos ahhoz elég jól fizeti állás kell

Albérlet 70-120 között + rezsi + megélhetőség + bölcsi, ovi.. szóval szerintem a minimum 200 ezres fizetés + családi + gyerektartás.. ebből már talán.

Nehez az "egyedullet"? Ugy ertem egyedul a gyerekkel, amellett dolgozni, haztartast vezetni stb?! Ki hogyan eli ezt meg?

Mivel itthon élek szüleimmel, gyeden vagyok, még nem dolgozom. De a főzés, mosás, takarítás stb, mind az én feladatom. Néha kicsit nehéz, főleg nálunk. Ugyanis sokat vitatkozunk. Sosem jó neki semmi. Többször céloztak, hogy én költözzek de a Kislányom marad..

Én is most próbálok valami megoldást találni a költözésre..