Egyedulallo anyukák, akik terhesen vagy par honapos babaval maradtak egyedul, akiknek az elete a vegen jora fordult, vagy boldoggá váltak egyedul is a babaval, megosztanatok a torteneteteket? Motivaciokent.

Az életem már a gyerkőc születése után jóra fordult. Egyedül voltam terhesen, amíg meg nem született a lányom, pocsékul éreztem magam. Miután hazavittem, elgondolkodtam rajta, hogy mennyi minden hülyeséget, veszekedést, és stresszt kellene elviselnem, ha az apjával maradok. Azóta is ezekre gondolok, ha néha nehéz egyedül. Több pénz lenne a háznál, de nincs az az összeg, ami miatt elviselném a folytonos harcokat, beleszólást, veszekedést, épp elég ez alkalmanként a rokonok részéről. Igyekszem odafigyelni magamra, így a pozitív visszajelzések megvannak a férfiak részéről. Nyilván a szex hiányzik, de nem szeretek senkit annyira, hogy lefeküdjek vele. Az alkalmi kapcsolatok vagy szexkapcsolat után pedig pocsékul érzem magam, szóval az sem jöhet szóba.

Az boldogít, hogy mennyivel rosszabb lenne a gyerekem apjával, arra csak ritkán gondolok, hogy milyen lenne ideálisan, tudom, hogy az ideális nem tart örökké.

Terhesen "maradtam" egyedül, azaz olyan 5 hónapos terhesen lett erőm kilépni egy bántalmazó kapcsolatból. Konkrétan olyan dolgok történtek, hogy a volt párom bezárt, meg elvette a telefonomat, nem engedett találkozni a barátaimmal, szüleimmel, de azért ha nem azt csináltam, amit ő akart, felhívta az anyámat, hogy szóljon rám. Volt, hogy otthagyott Bp-en (onnan mi kb. 300 km-re laktunk), pénz és vonatjegy nélkül. Terhesen. Csak mert összefutottam egy ottani ismerősömmel, és köszöntem neki, és az exemnek nem volt szimpatikus az illető ránézésre.

Az tette be a kaput, amikor egyszer térden rúgott, mert nem azt csináltam, amit kért. Akkor külön költöztem tőle, megmondtam neki, hogy majd szólok, ha a baba megszületik, addig ne keressen, majd a gyereket természetesen látogathatja, de engem hagyjon békén addig. Utána írogatott sokáig, hogy ő egy fillért nem fog nekem a gyerek után fizetni, oldjam meg egyedül, ha már ilyen szemét vagyok, hogy szétzúztam az idilli családról szőtt terveit. Utána azt írogatta pár hónapig, hogy felejtsem őt el, majd ha ő úgy dönt, akkor úgyis eljön, és elviszi a gyereket, mert én biztos nem fogom tudni normálisan felnevelni, mert én erre alkalmatlan vagyok úgyis. A terhességem vége felé kezdett emberibb hangot megütni, szülés után kétszer meg is látogatott minket, együttműködőnek tűnt. Hát ez tartott kb. két hónapig, aztán úgy összevesztünk (szokásos, szerinte alkalmatlan voltam a gyereknevelésre, mert a szoptatás mellett tápszert is kellett adnom a babának), hogy azóta sem láttam egyszer sem, pedig ennek már tíz éve.

Megmondom őszintén, a terhességem nagyon rossz volt, amíg együtt voltunk, addig azért, amikor már nem, akkor meg azért, folyamatosan féltem tőle, hogy mi fog történni. Nekem onnantól kezdve lett nyugodt az életem, hogy az exem kiszállt a képből. Öt éves koráig neveltem egyedül a fiam, és boldogok tudtunk lenni így is, bár anyagilag nagyon nehéz volt, és fárasztó is volt mindent, de mindent egyedül csinálni, de tök jó öt év volt akkor is :) Idő kellett hozzá, hogy feldolgozzam a történteket, sokáig féltem, hogy felbukkan az exem, de aztán egy idő után sikerült nem erre gondolni.

A fiam sose hiányolta az apját, neki tök természetes volt, hogy úgy élünk, ahogy. Amikor szóba került, hogy más családokban van apa is, akkor persze beszéltem neki arról, hogy neki is van, de nem velünk él, nem ismeri, a mi családunknak ő nem tagja, mert ilyen is van. Beszéltünk róla, hogy vannak ilyen és olyan családok is, van, ahol csak egy szülő van, van, ahol kettő, és persze olyan családok is, ahol nevelőapa, nevelőanya is van, meg vér szerintiek is, és így tovább. Nem csináltam ebből drámát, ezért ő sem annak élte meg. Öt éves volt, amikor az azóta már férjemet megismerte, interneten ismerkedtünk meg, és aztán elkezdtük a közös életünket hármasban, idén pedig már négyen lettünk :)

Nem bánok semmit, mindent így csinálnék, ha újra kezdhetném, mert van egy fantasztikus nagyfiam, aki egy hihetetlen személyiség, hatalmas szívvel, nagyon sok ésszel, hihetetlen kreativitással. Sose tekintettem rá úgy, hogy ő a vér szerinti apjának a gyereke, valahogy ő mindig csak az én gyerekem volt nekem fejben. Illetve mostanra már a férjemmel közös, legalább is néha hajlamosak vagyunk ezt gondolni, a gyerek is mondja néha, hogy ezt vagy azt a tulajdonságát tuti a férjemtől örökölte, meg a férjem is szokott néha ilyet mondani, pedig hát ugye vérségi kapcsolat nincs közöttük. Na jó, egyetlen egy dolog van, amit másként csinálnék: az apai elismerő nyilatkozatot nem hagyom aláírni az exemnek. Az nagy hülyeség volt, csak megnehezíti az életünket a mai napig. Így egy csomó dologhoz kéne elvileg az ő engedélye is, helyette futhatunk plusz köröket a gyámügynél, ha valamit szeretnénk, mert őt nem lehet még csak elérni sem, nem ám, hogy még a beleegyezését kérni bármihez. Ha lehetne, a férjem már rég örökbe fogadta volna a fiamat, hogy hivatalosan is ő legyen az apja, de ahhoz ugye a vér szerintinek le kéne mondania róla. Ha nem tett volna nyilatkozatot, most ezzel sem kellene foglalkozni. Szóval ezt az egyet mégis máshogy csinálnám, de ennyi, amúgy minden jó úgy, ahogy van, megérte, mert szuper gyerekem van, aki úgy tökéletes, ahogy van :)

Én is egyedülálló anya vagyok,mivel kisvárosban élek és elég fiatal is vagyok elkerülhetetlen volt a pletykaáradat ami elindult rólam,ezt nyilván rosszul viseltem mikor amugy is gyötörtek a reggeli rosszullétek,és az exem gondolata is..

Most 5 hónapos a hercegnőm,mióta anya lettem szerintem megváltozott az életfelfogásom is minden tekintetben,mostmár ő a fontos nem én.

Az apja nincs jelen az életünkben,de volt egy kínos találkozásunk pár hete a babóca is ott volt velem,és látszott mennyire szégyelli a képét..de engem ez már k***ára nem érdekel,pedig a lányomon most kezdenek kijönni a vonások,és tiszta apja..

de olyan nekem mintha csakis az enyém lenne,és néha el is felejtem hogy milyen egy felelőtlen gyáva szerencsétlenség az apja,aki faképnél hagyott minket és az anyja nyakán él,folyamatosan csak bulizik,csajozik,ugyhogy ennyi de engem boldoggá tesz a lányom ahogy reggelente odamegyek a kiságyához és rám mosolyog,az édes babaillata.. :)

Kérdező, KÉRLEK, felejtsd el ezt a jellemtelen görényt, de komolyan! Maradjon az exével, megérdemlik egymást, két aljas, undorító féreg, te nem akarnál egy ilyen emberrel gyereket nevelni, te is tudod ezt valahol!

Nagyon sok erőt, kitartást kívánok neked, remélem minél hamarabb rendeződik az életed, és helyre billensz lelkileg is, anyagilag is. Előbb-utóbb jó lesz minden, csak maradj erős!