Csak engem idegesít, hogy ismerősök, barátok és családtagok állandóan azzal vannak elfoglalva, hogy kire hasonlítanak a gyerekeim?

Engem nem zavart.

Amíg baba volt a fiam, mindenki azt mondta, hoyg a férjem klónja. Anyósék "időutaztak" 30 évet, és mindenki azt mondta, hoyg "kisLackó" (férjem László, a fiunk nem...)

Most már 5 éves, és annyira nem kiköpött apja, már az én családom vonásai is megjelentek benne.

De sohasem zavart, kicsit sem.

Az zavart volna, ha azt mondják, a szomszédra hasonlít... :-D

Engem nem idegesített, de én sem értem az anyukákat, mert ha érdeklődnek, akkor az a baj, ha nem, akkor az a baj.

Engem egy valami idegesített, de tényleg nem lehet máshogy megkérdezni: "NA, és JÓ BABA?"

Ennek inkább az a hátsó jelentése idegesít, hogy olyan hangsúlyban mondanák, hogy az elvárás egy kisbabától, hogy egyen, aludjon, ürítsen és amúgy ne legyen útban, ne zavarja a felnőttek életét. És én ezzel nem értek egyet.

Mondjuk engem simán megkérdezett pl. anyósom, hogy tudok-e szoptatni, nem sértődtem meg, hogy hát hogy képzeli, hogy ilyen intim dologról.... stb., és elmesélte, hogy neki annyi teje volt és olyan zsíros, hogy a kórházban több babát is vittek neki, hogy segítsen, mivel anyukának vagy még nem volt teje, vagy vmi más gond volt.

Én ettől nem éreztem magam kevesebbnek, vagy rossz anyának, mert alig van tejem. Persze ehhez jó kapcsolat kell. Mi csak beszélgettünk, és elmesélte, hogy ő vele hogy volt 65-ben.

Meg amikor 6 hónapos volt, hogy hozzátáplálom-e már. De ezen sem sértődtem meg, normális kérdésre normális választ adtam. Aztán mindenki (anyám, anyós, meg valami unokatesó) elmondta, hogy ő hogyan csinálta és vagy megfogadtam vagy nem, és ezen sem sértődött meg senki.