7 éves lányommal eröszakos egy lány osztálytársa. Szülövel vagy tanárral beszéljek? Sztori lennt.

Én magamnak való, befeléforduló voltam, képes voltam magamban eljátszani órákig és nehezen nyitottam idegen gyerekek felé, ismerkedni. Ráadásul naív és mindenkiben előbb a jót feltételeztem.

Na, most apám a negatív kritika alkalmazásával akart engem az életre nevelni, de az, ha abban neveled a gyereket, hogy "hü.ye vagy, úgyse fog sikerülni", ha valami meg sikerolt, akkor "nem gonoltam volna, hogy sikerülni fog", ez marhára nem segített.

Anyám felnőtt létére szintén naív, gyerekként éreztem, hogy nem találja önmagát, mindig másokat másol és csapong. Egy gyerek az ilyeneket már babaként is érzékeli, kisgyerekként meg pláne.

Ha bántottak annyira eszköztelen volt, hogy annyival elintézte, hogy "ne foglalkozz velük, majd abbahagyják". Jah, a zaklatók erről híresek, hogy abbahagyják, inkább még jobban csinálják, hogy észrevedd.

Nem tudott kiállni magáért, szintén naív, és ez is apró jelekből, a napi viselkedésből leszűrtem.

Szóval a gyerek, ha nem is úgy nevelik és ha nem is mondják ki és nem mutatják a gyerek felé, a gyerek akkor is észreveszi a környezete valódi énjét, hogy mit hogyan reagál le, szóval egy szülő nem tudja letagadni a valós viselkedését, akárhogy is titkolja.

A te kislányod is valszeg azt látja a közvetlen környezetében, hogy csendes, inkább kerülik a vitát és ezért engednek a másik félnek, majd megmagyarázzák, hogy ez miért jó, amikor nem is. Nem azt tanulja el, hogy hogyan védjem meg magam, hanem hogy hogyan hunyászkodjam meg.

Ezt még egyszer kiemelem, ezek nagyon apró jelekből jönnek le (hangsúly, mozdulat, a szituációba bele nem illő, nem megszokott reakció, arcmimika stb.).

Na, most anyám hiába mondta, hogy védd meg magad! Oké B+, de hogyan, amikor nem tudom, hogyan kell, mert még példaként sem látom. Tehát egy bizonyos szintű agressziót bele kell tennie az embernek az életébe, amivel mer szembeszállni mással.