7 éves lányommal eröszakos egy lány osztálytársa. Szülövel vagy tanárral beszéljek? Sztori lennt.

Szülővel is beszélnék. Habár a szülők nem szeretik a panaszt a gyerekeikre és valszeg védeni fogja, hogy hát biztos a te lányod érti félre, de ha beszél is vele, biztos, hogy falra hányt borsó lesz, mert a lánya azért is cukkolni fogja a tied, mert árulkodni mert anyucinak.

Másodiknak a tanárnővel beszélnék, hogy ez van, mit vett észre belőle, figyeljen oda. Mondjuk sokat nem fog csinálni, max. egyszer rászól, hogy "Tüncike, nem szabad!", de Tüncike sz.rik rá, tovább csinálja, a tanár meg nem szól rá többé, mert felesleges.

De biztos, ami tuti alapon összehoznám a közös tanár-szülő megbeszélést a gyerekek jelenlétében, pont azért, hogy a másik kislány érezze a súlyát, mert ha nem látja és hallja, valszeg nem fogja elhinni az anyjának és nem fogja komolyan venni a dolgot. Szóval ott kérdőre vonnám a kislányt, hogy igaz-e. És függetlenül attól, hogy mit mond, erélyesen, határozott, emelt hangnemben felhívnám a figyelmét, hogy ez nem szép dolog és még egyszer eszébe se jusson a tanárral zsarolni mást (főleg a lányom), hiszen itt a tanár is alátámasztja, hogy azért nem fog senkit sem megdorgálni, csak mert valaki nem akar vele játszani. Aztán tudatosítanám benne, mélyen a szemébe nézve, hogy a "lányom nem akar veled játszani, mert kiabálsz vele és nem játszol szépen. Te szeretnéd, ha úgy játszana veled a tanárnéni vagy bárki, hogy kiabál veled?"

Ha ez sem hatásos, akkor tanítsd meg a lányod kiállni magáért, mert nem biztos, hogy más iskolában nem találják be. Csak akkor váltanék sulit, ha már vérre megy, de ez még egy egyszemélyes zaklatás, még nagyon a lightos kategória.

A szülő hárítani fog, a tanár meg vállat ránt.

A gyerek, aki okozza ezt viszont érintett. Ezért mondanám meg neki egyenesen, ha problémám van a viselkedésével. Lehet 7 vagy 17 nem érdekel. Azzal beszélem meg, kivel problémám van.

Kérdezd meg a lányodat, miért a túróért fél attól, hogy a tanár megtudja, hogy ő mással is játszik? Ez nem büntetendő, nem kerül semmilyen bajba, a tanár csak mosolyogni fog. Bátorítsd, hogy szabad barátkoznia másokkal is. Álljon ki magáért, mondja meg a lánynak, hogy amíg kiabálós és árulkodós, nincs kedve vele barátkozni.

Tipikus életkori viselkedés, amikor a legjobb barátnők vagy akit annak vélnek épp ki szeretnék sajátítani a másikat és féltékenyek, mint a szerelmesek. Persze ha az erőszakoskodás másban is kimerül, gúnyolja vagy rángatja pl., akkor mindenképp szólj anyjának is, tanárnak is.

4-es vagyok, igen van tapasztalatom ebben a témában, saját bőrömön, így tudom, hogy a fiam bele kell nevelnem az életbe és meg kell tanulnia már kicsin is megvédeni magát. Persze vannak olyan dolgok, amik nekem is ujjak lesznek, de ha képes kiállni magáért és ha fejlesztem az önbizalmát, akkor nagyobb eséllyel tudja majd kezelni ezeket a helyzeteket.

A lányod inkább magának való, őszinte gyermeki naivitással megáldott kislány, csendes?