Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Egyéb kérdések » Hogy lehet ezek után még...

Hogy lehet ezek után még meglátni a jót a gyerekekkel kapcsolatban?

Figyelt kérdés
Ha már vannak, szeretném, ha a lehető legteljesebb gyerekkoruk lenne. Viszont az én életem pokol mellettük, velük, miattuk. Babakorában mindegyik nagyon aranyos imádnivaló volt. Ovis korukra úgy érzem teljesen elvesztettem őket. Mielőtt oviba kerültek, szépen ettek, kis segítséggel önállóan öltöztek, kulturáltan használták a wc-t, orrot fújtak, el tudtak játszani. Mióta óvodások lettek (a legkisebbnek ez a 2. év, a legnagyobb idén kezdte az iskolát, de az még rosszabb) szemtelenség, idétlenség, idegesítő h.ye viselkedés minden helyzetben. Étkezés egy disznóólban szebben zajlik, a wc-t nem húzzák le maguk után, ha nem szólok külön, kézmosás ugyanez. Játék nem megy, csak az üvöltve rohangálás meg a verekedés, törés zúzás. Kinti játék = sárban hentergés csúszás mászás, mint akik nem normálisak. Esti alvást is órákig tartó cirkusz előzi meg. Egy programra nem lehet velük eljutni, mert vki mindig megbolondul. Ebben én már semmi örömet nem lelek, teljesen idegennek érzem magam a saját életemben. Sokszor azt is bánom, hogy egyáltalán a világra hoztam őket, mert tényleg semmi boldogságom nem származik a gyereknevelésből mióta nagyobbak. Hogy lehet ennek az ördögi körnek véget vetni? Nem várok túl sokat szerintem azzal, hogy ne rombolják le a házat napi szinten és ne kelljen minden étkezés és fürdőhasználat után nagytakarítást csinálni.
2018. febr. 11. 14:40
1 2 3
 21/28 A kérdező kommentje:
14. jó a felvetésed, ezen én is sokat gondolkoztam. Ők abban érzik jól magukat, amiben én nem: káosz, remdetlenség, szervezetlenség, ad hoc programok. Régebben (mielőtt költöztünk) gyakran volt hirtelen ötlettől bandázás, de olyan áron, hogy mindig szaladt a lakás, sose feküdtünk / keltünk normális időben. Itt ezt nem lehet megcsinálni, van viszont hatalmas kert, jó levegő. Mivel viszonylag sokat vagyunk itthon, megkövetelem tőlük, hogy maguk után tegyenek meg alap dolgokat (régebben erre nem fektettem hangsúlyt - hiba volt).
2018. febr. 11. 19:55
 22/28 A kérdező kommentje:
Köszönöm a segítő, építő válaszokat. Dolgozunk mindketten, a párom munkaideje akár 12 óra is lehet, így a gyerekek után futkosni nem tud, nem is várom. Az utazás is elég sok idő, kb 1 óra reggel meg du az intézményektől, nem is a távolság hanem a dugók miatt.
2018. febr. 11. 20:06
 23/28 anonim válasza:
56%

Elnézve itt néhány "hozzáértő" választ, úgy látom nem sok segítséget kapsz. Egyik füleden engedd be, másikon engedd ki az egresszív, "hogy képzeled, hogy a gyerekekkel van baj?" vagy az "ők csak gyerekek" hozzászólásokat. Én is voltam gyerek és lehetett bírni velem, megcsináltam amit a szüleim mondtak, mindenféle fenyítés nélkül. Segítséget kértél, kulturált módon fejezted ki magad, nem hinném, hogy ezt a hozzáállást érdemelnéd. Szerintem nagyon sokan érzik ugyanezt, amit te, csak nem merik vállalni. Segíteni ugyan nem tudok, de kitartást kívánok. Ovi/suli sajnos nagyon durván befolyásolja a gyerekeket, sokszor negatív irányba. Talán tényleg közeget kellene váltaniuk, de sajnos idióták, akik befolyásolják a többieket mindenhol vannak, de azért meg lehet próbálni, nem veszítesz vele semmit. Talán leülhetnél velük megbeszélni, ha rosszul viselkednek, és elmagyarázni nekik, hogy ez miért nem mehet így tovább, esetleg hogy ezzel téged bántanak, neked nehezítik meg a dolgodat stb. Értelmes gyerekek meg fogják érteni. Egy korábbi válaszban pedig említettek egy büntetés-jutalmazás rendszert, ami szintén jó ötlet lehet, ha nem a büntetés van túlsúlyban (mert a bünti ellenére sokszor úgyis azt csinálják, amit nem szabad, "csakazértis" alapon), hanem a jókor, jó időben történő jutalmazás. Pl ha valamit úgy csinálnak, ahogy azt te mondtad nekik, akkor jutalmat kapnak valamilyen formában. A durva dolgokért pedig szerintem simán járhat bünti, nincs azzal semmi baj, kell néha az is. Az együtt töltött időnek pedig arany értéke van, ez tiszta sor. Saját magamból kiindulva, sok dolgot azért nem csináltam gyerekként, mert tudtam, hogy anyukámnak kellemetlenséget okoztam volna vele. A közös programok, együtt töltött idő elég közel tud hozni egymáshoz titeket, hogy talán ők is hasonlóan gondolkodjanak.

Sok sikert a továbbiakban, remélem sikerül valamilyen megoldást találnod a problémára és képes leszel újra azt érezni a gyerekeid iránt, amit korábban!

2018. febr. 12. 19:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/28 anonim ***** válasza:
100%
Szia! Azt tanácsolom (nekem ez vált be 3 ilyen korú gyereknél) hogy délután válaszd őket szét. Elsősorban a középsőt szedd ki közülük és foglalkozz vele, pl. segíthet neked a vacsora készítésben vagy ilyesmi, mert akkor a korban két távolabb lévő együtt már nem lesz olyan hangos. De én pl. úgy csináltam hogy tematikusan minden nap másikra szántam extra időt. Pl. Egyik nap a kicsivel játszottam építő kockákkal, a nagyobbaknak elővettem a rollert és kizavartam őket a kertbe. Következő nap a középsővel főztem, a másik kettő kint külön-külön játszott. Harmadik nap a naggyal társasoztam, a kicsiknek meg valami rajzolni, szinezni valót adtam. És így tovább. Mindig mást találtam ki a korosztályuknak megfelelően, de egy idő után azt vettem észre hogy nagyobb a csönd, nincs verekedés, nekem pedig nincs bűntudatom azért mert nem foglalkozok velük eleget vagy nem egyelően. Nálam ez vált be. Próbáld ki, hátha nálatok is működik.
2018. febr. 12. 23:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 25/28 anonim ***** válasza:

Környezeti hatások.


Sajnos a gyerekeid bekerültek egy olyan közegbe amire konkrétan nincs ráhatásod, és befolyásolható korban vannak, átveszik a társaik viselkedésmintáit. Olyan gyerekek közé kerültek, akiket elfelejtettek nevelni a szüleik.

Próbálj tanácsot kérni, ha kell, szakembertől, hogy az ilyesmit hogyan kell kezelni. Nem szabad hagyni elfajulni a dolgokat, neked kell még mindig irányítani őket, légy következetes, ne engedj meg mindent, legyenek meg a szabályok amiket otthon be kell tartani. Jutalmazz, büntess igazságosan az alapján, hogy ezeket a szabályokat amiket hozol, betartják-e. Nem szabad hagyni, hogy átvegyék a hatalmat, különben csak rosszabb lesz.

2018. febr. 13. 02:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 26/28 anonim ***** válasza:
56%

Szerintem az elvárásaiddal van a probléma. Szép dolog centiről centire megtervezni a gyerek felnevelését, csak az élet közbeszól mindig.

[link]

Ez a kép tökéletesen leírja a problémádat, nem csak istenre igaz, hanem bármire. A fejlődés sosem egyenesen felfelé ívelő, ezt kéne elfoghadni.

2018. febr. 13. 14:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 27/28 anonim válasza:
100%
Én tuti örökbe adnám őket inkább... :/ :)
2018. febr. 13. 14:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 28/28 anonim ***** válasza:
Szerintem érdemes lenne felkeresni egy gyerekpszichológust, nem azért, mert "fogyik" a gyerekek, vagy nem tudom milyen baromságot szoktak mondani azok, akik szerint tabu a szakemberi segítség, hanem mert esetleg ő tudna Neked segíteni, hogy hogy tudj ezzel megbirkózni. Jómagam, botcsinálta, laikus, tanárszakos "pszichológusként" annyit mondanék, hogy a gyerekek, emberek folyamatosan változnak, nem maradnak kisbabák. Nektek szülőként pedig az a dolgotok, hogy akármilyen hülyék is lesznek, szeressétek őket feltétel nélkül, ezzel biztosítva nekik stabil érzelmi hátteret. A szocializáció kezdetén, amikor az addig belőletek álló kis világukból kilépnek a kortársaik közé (oviba, iskolába mennek), hatalmas változások jöhetnek. Próbáld beleképzelni magad a helyzetükbe, beszélgessetek sokat, mesélj nekik, hogy megértsd, mit miért csinálnak. És a gyerekek nem hülyék. Ha valamit megmagyarázol nekik, megértik, ha látszólag nem, annak oka van. És ezt az okot segíthet kideríteni egy szakember. Kitartást :)
2018. febr. 13. 22:03
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!