Ti hogyan kezelnétek ezt a szituációt?

van egy 3,5 éves lányom, és most lesz 1 éves az unokatesója. Egy fajátékot ígértem a bátyámnak, hogy azt kapja majd ajándékba a kislány, a miénk volt, de már nem játszunk vele. Ez az ajándékozósdi egyébként is jelképes köztünk, mert ingyen adom nekik a baba dolgokat 1 éve, sosem kértem érte pénzt, hiába ajánlották, így az anyagiakkal most ne foglalkozzatok a kérdésnél nem ez a lényeg.

szóval ajándékba igen, egy olyan játékot kapna a fiú, ami az én lányomé volt, annak idején ő is úgykapta másik családból nagyobb unokatesótól. Szerettem volna megbeszélni hetekkel előre a lányommal, hogy mivel úgysem játszik vele, adjuk oda ajándékba (tényleg hozzá se nyúl havonta max egyszer, mivel készségfejlesztő már régen kinőtte, ráadásul van belőle egy ugyanolyan ami nagyobb gyereknek - az ő korának való, tehát azzal is játszhatna de azzal se játszik). Viszont kategórikusan kijelenti hogy nem adja oda! Hogy az az ő játéka! Hogy ő akar vele még játszani! Szereti a kisfiút, nem arról van szó, ez nem neki szól hanem nyilván most ez jött nála elő, hogy én elveszek valamit ami az övé.

Hiába mondom neki hogy igazából nem az övé mert ő is csak kölcsön kapta anno - habár nem lett ez külön kiemelve - és hogy milyen jó lenne ha a fiú is tudna vele játszani mert neki szüksége lenne rá, neki meg már nem, nem akarja oda adni..

na rövidre fogva: ilyenkor mi a helyes lépés

A.) elveszem hogy márpedig odaadjuk és kész - ne ő döntsön már ilyen jellegű kérdésekben

b.) megengedem hogy megtartsa és veszek helyette másikat

c.) titokban adom oda tesóméknak de akkor előbb utóbb kiszúrja majd náluk vagy itthon hiányolni fogja, és max kipuffogja magát itthon

mindenképp azt szeretném ha szívből adná, ezért vetem el az első verziót, de ugyanakkor ott van bennem az is, hogy ne ő irányítson, hogy tanulja meg hogy amíg a "mi kenyerünket eszi" addig ezekről a dolgokról mi rendelkezünk..vagy ebben az esetben nem így kellene lennie? nem tudom most melyik a helyesebb lépés nevelési szempontból. szerintetek?