Ti hogyan kezelnétek ezt a szituációt?
van egy 3,5 éves lányom, és most lesz 1 éves az unokatesója. Egy fajátékot ígértem a bátyámnak, hogy azt kapja majd ajándékba a kislány, a miénk volt, de már nem játszunk vele. Ez az ajándékozósdi egyébként is jelképes köztünk, mert ingyen adom nekik a baba dolgokat 1 éve, sosem kértem érte pénzt, hiába ajánlották, így az anyagiakkal most ne foglalkozzatok a kérdésnél nem ez a lényeg.
szóval ajándékba igen, egy olyan játékot kapna a fiú, ami az én lányomé volt, annak idején ő is úgykapta másik családból nagyobb unokatesótól. Szerettem volna megbeszélni hetekkel előre a lányommal, hogy mivel úgysem játszik vele, adjuk oda ajándékba (tényleg hozzá se nyúl havonta max egyszer, mivel készségfejlesztő már régen kinőtte, ráadásul van belőle egy ugyanolyan ami nagyobb gyereknek - az ő korának való, tehát azzal is játszhatna de azzal se játszik). Viszont kategórikusan kijelenti hogy nem adja oda! Hogy az az ő játéka! Hogy ő akar vele még játszani! Szereti a kisfiút, nem arról van szó, ez nem neki szól hanem nyilván most ez jött nála elő, hogy én elveszek valamit ami az övé.
Hiába mondom neki hogy igazából nem az övé mert ő is csak kölcsön kapta anno - habár nem lett ez külön kiemelve - és hogy milyen jó lenne ha a fiú is tudna vele játszani mert neki szüksége lenne rá, neki meg már nem, nem akarja oda adni..
na rövidre fogva: ilyenkor mi a helyes lépés
A.) elveszem hogy márpedig odaadjuk és kész - ne ő döntsön már ilyen jellegű kérdésekben
b.) megengedem hogy megtartsa és veszek helyette másikat
c.) titokban adom oda tesóméknak de akkor előbb utóbb kiszúrja majd náluk vagy itthon hiányolni fogja, és max kipuffogja magát itthon
mindenképp azt szeretném ha szívből adná, ezért vetem el az első verziót, de ugyanakkor ott van bennem az is, hogy ne ő irányítson, hogy tanulja meg hogy amíg a "mi kenyerünket eszi" addig ezekről a dolgokról mi rendelkezünk..vagy ebben az esetben nem így kellene lennie? nem tudom most melyik a helyesebb lépés nevelési szempontból. szerintetek?
3,5 éves NEM fog szívből odaadni semmit, ezt már most elfelejtheted :D
Vegyetek hasoonlót, figyelj, sokan még 8-9 évesen is inkább megint játszanak a rég leszart dologgal, csak ne "ajándékozzák el".
Nem mondtuk meg soha elore.
Ha lattuk h nem jatszik vele akkor, amikor nem láttam eltettuk zsákba és elajándékoztunk.
Észre se vették soha..
az az érdekes, hogy amikor ezeket ő megkapta a másik családtól, a két unokatóesója közül az egyik épp 3,5 volt és igen is szívből adta!
Már akkor is és mai napig olyan örömmel rakják össze nekik a duplokat meg jobbnál jobb féltve örzött kincseiket, hogy irigylem a hozzáállást, és szeretném valahogy elérni hogy ő is önzetlen adja hiszen csak úgy van értelme.
egyébként az az érdekes hogy ez az enyém enyém eddig teljesen kimaradt nála, a vele egykorú gyerekek 2,5-3 évesen már nyomják ezerrel, oviba meg főleg, ő meg egyáltán nem csinált sose ebből gondot, hogy valamit oda kell adnia - ez persze nem jelenti azt hogy nem most kezdődik esetleg nála ez a magántulajdon védelem dolog. Csak mivel eddig nem volt jellemző az "undokság rá" gond nélkül szerettem volna megbeszélni ezt vele, - fel sem merült bennem hogy nemet fog mondani és meg is lepődtem!
ha tudom hogy nemet mond, meg sem kérdeztem volna, odaadtam volna tesóméknak más alkalomra, valszeg fel se tűnt volna neki mert nem érdekli már az a játék, de most már én elszúrtam ebből a szempontból mert nyilván most már résen lesz hogy mit is adunk szülinapra...pedig pont hogy azért akartam vele megbeszélni mert biztos voltam benne hogy örülni fog hogy adhat- hiszen alapvetően olyan nagylelkű személyiség - legalábbis ezidáig az volt
Nem fogja odaadni, biztos lehetsz benne. :) Vegyél másikat.
Legközelebb ha kinő egy játékot, pláne ha van belőle nagyobbaknak való, tedd el a régit. Elfeledkezik róla, aztán elajándékozhatod.
Ha az unokatesóval sörön jatszik együtt és megláthatja náluk, akkor semmi esetre sem add titokba!!!
Ami nagyon fontos, hogy semmi esetre se vedd el csak úgy töle. Mihez legyen joga egy gyereknek ha nem a saját játékához...
Èn vennék egy másikat a kisfiunak. DE ha arra akarod szoktatni, hogy adjon másoknak abból ami neki van, akkor már most fogod és kitaláltok, hogy mit adjon Ö az unokatesónak. Ha az egy darab cetli akkor azt, jöjjön töle és szívböl...
A vázolt helyzetben csak a b.) -t tartom elfogadhatónak. Az a és a c is nagyon fájna neki, egy életen át emlékezne rá! Szerintem a későbbiekben, ami az övé -azt kölcsön kell kérnem tőle, ha nekem kell, vagy ha továbbadnánk: vele kell megegyezni erről.
[megj.: A gyerekek egyébként így kezelve ezt meglepően toleránsak, tapasztaltam. Jó, ha kevés "kész" játéka van. Jó, ha olyan dolgok vannak keze ügyében, amiből ő alkothat, építhet, készíthet. Papírok, vázlatfüzetek, kréták, festékek, faépítőkockák, gyurma, később agyag]
Ő nem érti úgy, mint te, hogy ez nem az ő tulajdona, mert úgy kapta ő is. Az övé, ő játszik vele, nem látta soha másnál. Ha nem is játszik vele, akkor is egy ilyen kisgyerek ugrik arra, ha valamit el akarnak venni tőle.
Szerintem máskor ne ígérd oda a játékait.
Vegyél valamit ajándékba, ezt hagyd meg a kislányodnak.
Te odaadnád bárkinek bármiért csak azért mert ritkán használod?
Az az övé, igenis ő döntse el, hogy odaadja valakinek vagy nem.
Ez szerintem olyan, mint a játszótéren a játékok. Ha nem akarja, hogy kipróbálja a másik gyerek mondjuk a motorját nem szabad erőltetni hiába mással játszik éppen. Amikor nem vezeted az autódat te se adod csak úgy oda senkinek.
Amikor mi odaadtuk a kinőtt babaruhákat akkor megbeszéltük, hogy veszünk neki nagylányos ruhát és ezeket odaadjuk. Így a kezdeti ellenkezés alábbhagyott. Ő adta oda, mutogatta az új nadrágját és kapott egy csokit a ruhákért cserébe. 3 éves.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!