Fiatal anyukák! Tapasztaljátok ezeket a kegyetlenségeket?

Igen tapasztaltam :) mindig lesznek emberek akik szeretnek elbizonytalanítani az utadban. Nálunk így volt:

22 évesen egyetem és munka mellett lettem terhes, albérletbe, 6 éve voltunk akkor együtt.

Mire jött a baba már a saját lakásunkba jött, sulit közben befejeztem, kaptam a szakmámba munkát, pár év munka, aztán jött a második picink, lakást eladtuk, elköltöztünk a szülőkhöz és építkeztünk.

Most 26 évesen egy új házban két gyönyörű szép kislánnyal élünk, 10 éve vagyunk együtt.

No erre nem szoktam verni magam, így csak most írtam le, de nagyon elégedett vagyok az életemmel.

Nekem is van rengeteg 35-40- éves nő ismerősöm, aki késői megismerkedés, vagy már egy új házasságba szülnek, vagy lombikoznak, sokan a baba után válnak el 1-2 év után.

Hülye dolog az általánosítás, de szerintem a fent írtaknak van egy tendenciája már.

Igen, kaptunk pénzt az ingatlanokhoz, de mellette keményen dolgoztunk is, főleg a párom, én meg azt szoktam mondani, hogy én a csokhoz "dolgoztam", mert most várom a 3. babánkat :) aki végre fiú :) :)

Igen, kaptunk rengeteg segítséget, míg egyetemre jártam, férjem dolgozott, addig vigyáztak az unokára.

Igen, örülök neki, hogy fiatalan ezt kaptam a sorstól és oltári hálás vagyok érte, minden nap megköszönöm.

Tökre nem jó dolog megkeseredetten arra verni magad, hogy én mindenféle segítség nélkül, mindent tudok egyedül, lakást teremteni, gyerekezni, dolgozni, tanulni stb.

Ha van lehetőséged, fogadd el a segítséget, csak a Te életed lesz boldogabb, kiegyensúlyozottabb. :)

23 évesen szültem az elsőt, ráadásul nem néztem ki 18-nak sem. Akkor volt pár jóindulatú ember, aki szerint előbb érettségizni kellett volna, meg hasonlók. Őket mosolyogva építettem le, nem győztek bocsánatot kérni.

Ezeket tudni kell kezelni egy anyának, elvégre felnőtt nő.

A másodikat 28 évesen szültem. Akkor is voltak célozgatások, hogy nem korai? Már nem is érdekelt.

Tavaly szültem a 3. babánk. Most először nem kaptam piszkálást a korom miatt, 36 évesen. Viszont untam az okoskodást, hogy mik várnak majd szülés alatt, után. Nem győztem ismételni, hogy 3. gyerek, kösz, tudjuk. Egyszer néztek csúnyán, mikor a nagyfiam jött velem az uh-ra, hogy nem fiatal egy kicsit az apuka a nagy feladathoz? Ezen már csak röhögtünk, hogy 38 évesen talán már benőtt a feje lágya, de miért kérdi.

A beszólogatást nem a korod miatt kapod, hanem azért, mert hagyod magad.

Eleinte albérletben éltünk, senki se szólt le. Buszozok is, egyrészt a lakásra gyűjtöttünk gőzerővel, nem akartunk autót venni, másrészt jogsi szerzés közben elkezdtem félni a forgalomtól így hiába tettem le a jogsit, nem vezetek. A férjemnek jogsija sincs még. Emiatt leszólni végülis anyukámék sajnálják körbe a gyereket, hogy neki buszozni kell.

A fiamat azért is körbesajnálták, hogy nem volt bölcsis, milyen már hogy nem jár közösségbe a kicsit meg azért, mert 2 éves korában visszamentem dolgozni ő meg bölcsis lett. Amúgy pont a kicsi az aki nagyon igényli is a nyüzsgést. A nagy remekül elvolt itthon.

Elfogadunk nagyszülői segítséget. Anyósomék minden héten 2 napra elég főtt étellel jöttek, anyukám is heti 1x jött de sokszor akart főzni vagy sütni. Nekünk 21 hónap a különbség a gyerekek között és nem is véletlen vállaltuk be. Ez le is maradt a listádról. Kis korkülönbség: szegény gyerekekre nem jut elég idő (hányszor kaptuk meg) nagy korkülönbség: szegény gyereknek eleinte nincs testvére.

Egyébként 25 és 27 évesen szültem.

Itt is láthatod (a pontozás alapján), hogy az embereknek ha valami nem tetszik, ők máshogy csinálják, akkor szeretik kifejezni nemtetszésüket, néha sajnálkozó, néha bunkó stílusban.

De tényleg ez olyan érdekes! Az állítólagos boldog, egzisztenciával rendelkező, gyed extrás, annyiranagyon érett 40- es nők szinte kivétel nélkül elítélik, megalázzák, bántják a fiatalon szülőket, de fiatalt még nem hallottam beszólni, hogy hú de vén vagy pl. :) akkor valami mégse stimmel velük, ha abban látják örömüket, hogy más fölött ítélkezzenek. a fiatalokon viszont valóban legtöbbször azt látom, hogy nem másokat bántva, lehet szűkősebb körülmények között, de a családjukra koncentrálva élnek.

22 évesen szültem, gyerek mellett fejeztem be az egyetemet, közben dolgoztam is. Soha egy rossz szót nem kaptam senkitől, pedig jócskán én voltam a legfiatalabb anya mind a családban, mind a baráti körben.

Más kérdés, hogy nehéz rajtam fogást találni, szerintem azokat piszkálják főleg, akik ezt "megengedik" másoknak.

Soha, de soha ne érdekeljen, hogy ki mit mond. Az életetek a férjedre/párodra és rád vonatkozik, senki másnak nincs köze hozzá.

(Pontosítanék : leszámítva az első 2 pontot, ahol pedig az adott szituációban szereplő emberek véleménye számít csupán. Ha Nektek és a szülőknek megfelel az ideiglenes együttélés, akkor szintén nincs másnak beleszólása a dolgokba.)

“Más kérdés, hogy nehéz rajtam fogást találni, szerintem azokat piszkálják főleg, akik ezt "megengedik" másoknak. “

Aki spontán véleményt akar nyilvánítani, nem fog tőled engedélyt kérni rá.🙂 Egy másodpercig nem éltünk együtt a szülőkkel gyerekestül, nem kértünk plusz támogatást, nem könnyen, de megoldottuk az életünket. Tudtuk, hogy végzés után jól fogunk keresni. Volt rokon, aki szerint úgysem lesz diplomám, mert 2 gyerek mellett ez lehetetlen (lett), a főnököm pedig akkor tudta meg, mi a helyzet, amikor félórával előbb elkérezkedtem az óvodai anyák napja miatt (bőven bepótoltam előtte is, utána is.) Ezekkel nem tudsz mit csinálni, csak mosolyogsz és vállat vonsz, nincs miért magyarázkodni vagy vitába szállni.😀