Fiatal anyukák! Tapasztaljátok ezeket a kegyetlenségeket?

Az elso gyerekunk harom eves koraig otthon laktunk, anyunal.

Mindharom gyerekunkkel sokaig itthon voltam, osszesen nyolc evig.

Ennyi a bunom.

;)

Soha nem erdekelt, ki mit gondol.

Fiatalon szültem első gyerkőcömet (25), most masodikkal vagyok itthon (33), de egyiket sem mondták nekem.

Hozzátartozik, hogy vezető beosztásból jöttem el szülni már akkor is, volt lakásunk a férjemmel amit nem alánktoltak hanem önerő+hitel, és 2 év után visszamentem dolgozni. Ja, és természetesen baba tervezésnél leszoktam a cigiről! A többiért (busz, háziállat) meg senki nem szolt be, de ezek egy 40 éves kismamánál is előfordulhatnak.

30-hoz közel már nem mondanám túl fiatalnak hozzá.

Nem, nem mondták, mert egyik se volt igaz, kivéve a tömegközlekedést, de abban semmi sincs.

Sürgősen lépj ki ebből a közegből, nagyon káros.

Én leépítettem ezeket a lélekpusztító embereket, akár rokonok, akár barátok voltak.

Azóta senki sem mond hasonlót, pláne nem kéretlenül, csak normális emberekkel vagyok körülvève egy kivétellel(nagyi),de ez is változni fog, amint házatveszek idén. Fél éve sem lakunk az óriási szülői házban, de már éveket öregedtem és cérnavékonyak az idegeim, legalább 10 kilómettere költözünk majd innen.

Én 20 évesen szültem az elsőt , akkor mondták páran, hogy korai lesz, de miután megtudták, hogy a párom idősebb (15 évvel) értették miért " sietünk", de én mondjuk vágytam is az anyaságra egyébként is, karrierre nem.

Albérletben lakunk, emiatt csak anyutól hallgatom, hogy az szégyen, de nem érzem úgy, hogy egy rendezett albérlet, amit tisztességesen fizetünk szégyen lenne. Főleg mivel úgy néz ki fél éven belül tudunk venni sajátot.

Már 2 gyerek van és mivel a kicsi is elmúlt 3 már gyest sem kapok, a " férjemen élősködök" :) meglepődtem, azt hittem ezért kapok majd, de nem! Megértették, hogy mindkettőnknek így jó, így szeretnénk, illetve a gyerekeknek is csak előnye származik ebből. Inkább furcsállják, hogy ha mi meg tudjuk oldani más miért nem.

Állatokat szeretjük, ebből nem volt még gond, buszozni ritkán szoktunk, akkor inkább mosolygós nénikkel találkozunk, akik egész uton beszélgetnek a gyerekekkel :)

26 vagyok és mostanság szeretnénk mégegyet, nekem ( nekünk) így tökéletes, aztán ha másnak nem tetszik nem tudok mit csinálni, nem kell törődni vele!

27 voltam, a férjem másfél évvel fiatalabb nálam, ő nem volt még 26 az elsőnél. Házasok voltunk, tervezett baba. Én diplomás vagyok, 3,5 éve dolgoztam, férjem nem diplomás, 6 éve dolgozott.

Egyszer itt kaptam meg, hogy a 25 éves férjem az első szaros pelenka után sikítva fog menekülni, én meg nevelhetem egyedül a gyereket. Hát, szerintem a jóindulatú kommentelő nagyon szeretné, ha a férje feleannyira részt venne a gyerekezésben, mint az enyém... eltelt 3 év, épp rajta vagyunk a kistesó témán, a férjen szuper apuka, és nem ijed meg többek közt a szaros pelustól sem.

Nem élünk együtt szülőkkel, de anyukámék odaadtak egy lakást, ami az övék, de nem használták. Erre egyszer megkaptam, hogy így könnyű. Tény, de ez miért baj? Amúgy épp önerőre gyűjtünk, és veszünk egy nagyobb házat.

Az összes helyi öregasszony azt hitte, hogy nem dolgozunk és anyám tart el. Terhesen elkezdtek rákérdezgetni, és nagyon meglepődtek a többéves munkaviszonyon, mert "sose látnak munkába menni". Nem hát, nekem home office-os munkám van régóta, a férjem 24/48-azik, valóban nem megyünk klasszik munkaidőben dolgozni.

Macskánk van, csak anyámat és a nagyanyámat zavarta, hogy nem raktam ki, mire jött a baba. Tiszta, ápolt, oltott cica, takarítva van utána rendesen, senki más nem érzi úgy, hogy gáz lenne. Anno a védőnő is csak megdicsérte, hogy milyen szép cica.

Én a lányom babakora óta dolgozom is itthonról, de ugye home office, ez nem csípte senki szemét, inkább dicsértek, hogy szorgalmas vagyok (érdekes, nem sokkal korábban munkanélkülinek gondoltak :D)

Anyám és a húgom tesznek rendszeresen megjegyzést arra, hogy nálunk a férjem is házimunkázik, szerinrük ezért én lusta vagyok, mert ez az én dolgom lenne (főzni szokott leginkább amúgy, én is tudok és szoktam, de ő jobban szeret).

Szóval konkrétan a koromhoz köthetően én nem nagyon kaptam megjegyzést. Egyszer ultrahangra várva egy 40 körüli, szintén terhes nő suttogta elég hangosan a férjének, hogy nem igaz, hogy ez normális, épphogy az érettségim meglehet és már felcsináltattam magam. Én vigyorogva félhangosan megjegyeztem, hogy ezek szerint üarha jól tartom magam :D de ennyi volt az össz beszólás.