Így hogyan mennél vissza dolgozni? Nem gáz, ha nem megyek?

15, rengeteg változik egy gyerek magától is.

1 évesen konkrétan sírógörcsöt kapott a lányom, ha valaki megközelítette. Az apján és rajtam kívül a családból se fogadott el senkit.

1,5 évesen ugyanez, de a felnőtt családtagok már nem rémítették halálra. Másra hagyni viszont nem lehetett.

2 évesen már egész jól elvolt idegen felnőttekkel, a gyerekektől viszont tartott. Közösségben csak állt a sarokban és nézte őket. Csak olyan játékkal játszott, ami senkinek se kellett. Ha valaki jött, ott hagyta a játékot. Fellökték, meglepődött, felállt, elsétált. Abszolút konfliktuskerülő és agresszió"tűrő" viselkedést mutatott. Látszólag nyugodt volt, ~3 óra játszócsoporttól viszont szenzorosan annyira telítődött, hogy utána kezelhetetlen lett. Meltdown-sírógörcs.

Egyáltalán nem állt készen a bölcsire.

Ez nem nevelés kérdése, hanem habitus ÉS idegrendszeri éretlenség.

Megkésett mozgásfejlődés miatt rendszeresen jártunk kontrollra. A neurológusunk abszolút a bölcsi elken volt. Azt mondta az ilyen gyerek könnyen megtörik, összeroppan. Az a legjobb ha otthoni támogató közegben erősödhet. Társaság kell, de a "mélyvíz" nem megoldás. Heti 1-2*1-2*óra javasolt kezdésnek és a gyerek befogadóképességét figyelembevéve haladni (már aki megteheti).

2,5 éves korára így jutottunk el oda, hogy már maga érdeklődött a gyerekek iránt, de kellett még fél év, hogy igazán megérjen a közösségi létre.

Most nagyon le leszek pontozva, de nem tudom mi lenne itt pár válaszolóval, ha nem ebbe az országba születik, és szül. Máshol pár hónap után vissza kell mennie dolgozni az anyának. Hihetetlen, hogy ott meg tudják oldani a beszoktatást, akkor amikor kell. Ha csak részmunkaidőben akkor annyira, ha nem is egész héten, akkor kevesebb napot, de mennek vissza dolgozni.

Szerintem minden kezdet nehéz. Ha egy gyerek annyira anyás, akkor az ovi kezdetén is hatalmas sírásokat rendez, amíg be nem szokik, más gyerkőc meg már a bölcsit is könnyen veszi. Szerintem a te fiad 1 év múlva is nehezen fog akkor beszokni, pedig muszáj lesz.

Rokonra vagy bárkire bízni kisgyereket is csak akkor lehet, ha az illetővel rendszeresen találkozik vagy csináltok egy fokozatos összeszoktatást. Ugyanígy a bölcsibe sem rögtön a "mélyvízbe", egész napra adják be a gyerekeket. Aki volt bölcsis, annak meg csak azért könnyebb az ovi, mert már tudja, hogy anya-apa biztos visszajön érte, de akitől addig sosem mentek távolabb, annak persze, hogy ez újdonság. Hogy mennyire fejezi ezt ki, az meg már vérmérséklet és kölcsönös szimpátia függvénye.

A kérdés annyira rajtatok áll és nektek kell megbeszélni. Ha a férjednek és neked oké és megtehetitek, mert kijöttök és egy év múlva is lesz melód, akkor maradj otthon. Ha nem, akkor viszont nem ördögtől való a bölcsi sem, nem kell a kardodba dőlnöd a bűntudattól és előre azt vizionálni, mekkora csalódást okoznál a gyereknek. Az sem biztos, hogy attól, hogy most anyásnak látod, rosszul fogja viselni és ebben a korban annyira sokat változnak pár hónap alatt is. Nekem két gyerekem volt 2 éves korától bölcsis. Az egyik már babaként nagyon szerette a társaságot, nála induláskor zengett a ház, de mikor beértünk és meglátta a többieket, már le sem voltam tojva. A másiknál meg voltam győződve, hogy na most a nagy hisztik az elválásnál lesznek, mert nagyon anyás és bújós volt és addig senkivel nem barátkozott - mégis szinte jobban alakult, szép csendesen, fokozatosan a beszoktatás és persze a kezdeti bizonytalanságot leszámítva nem éreztem rajta semmilyen hátrányát később sem, ráadásul most ovisként is megmaradtak az ottani barátai, akikkel boldogan összejár, játszóterezik (ezt 2 éves kora előtt még el nem tudtam volna képzelni róla). Ettől még én és az apjuk maradtunk a fő személyek az életükben. Ráadásul bármennyi rémhír keringjen, mi ennél a sima állami bölcsinél nagyon jó tapasztalatokat szereztünk, kedvesek, odafigyelőek voltak a nénik, normálisak a családok. Bárhogy döntesz, tarts ki mellette, próbálj pozitívan hozzállni, akár magadhoz, akár a bölcsihez, ne a félelemeid vagy a bűntudatod vetítsd kifelé, hanem légy bátor és akkor a gyerek is bátrabb lesz.

"de nem tudom mi lenne itt pár válaszolóval, ha nem ebbe az országba születik, és szül. Máshol pár hónap után vissza kell mennie dolgozni az anyának"

Semmi különös. Bárhol szültem volna, ugyanúgy a gyerek érdekét nézném. Sehol se kötelező visszamenni dolgozni, csak nem tartják fent a munkahelyedet.

Ha megfelelő anyagi háttérrel vág bele valaki a gyerekvállalásba, ez nem akkora dilemma.

Az eredeti terv egyébként is az volt, hogy 2 évesen megyek vissza, mégis borult amikor láttam, hogy nem alkalmas rá. Az is necces volt hogy óvodára megérik (szobatisztaság is nehezen alakult), így benne volt a pakliban, hogy teljesen feladom az állásom és maradok vele (közben keresek összeegyeztethetőbb munkakört).

Egyik külföldi barátnőmnek is hasonló gondja akadt. Megkésett mozgásfejlődés miatt elutasította őt a bölcsi, mert nem tudtak fejlesztést biztosítani, ott nem vehetik így fel. Mindössze 5 hónapos csecsemőről volt szó. Barátnőm így nem tudott visszamenni dolgozni, hiába járt le a szülési szabi. Otthon volt addig, amíg be nem hozta a lemaradást.

PErsze, hogy LASSAN leakasztanám rólam.

Bár én alapból hülyét kapnék ilyen matrica gyerektől, és az enyémet is rábíztam már kiskorától kezdve nagyszülőre olykor-olykor, vagy elmentem barátnőkkel pár órára, ne szokja meg, hogy csak én létezem és mindenki másnál nyávogás megy.

29, hülyét kapnál, ha a gyerek ragaszkodna hozzád?

Neked is inkább játékbaba kellett volna.