Hogyan tudnék a hozzáállásomon? Bővebben lent.
Van egy gyönyörű, okos, értelmes 15 hónapos lányom. Egy igazi hisztérika tud lenni, a napjaink néha borzalmasak. Ez miattam van. Tudom, hogy egy erős személyiség, de az én hangulatom maximálisan befolyásolja az övét, de sajnos nehezen szedem össze magam mostanában. Soha semmi nem jó, úgy érzem nem értem meg mindig, hogy mit is szeretne. Elég nehéz utunk volt idáig, kórházban töltött terhességgel, nehéz szüléssel, valamint ferde nyak miatt folyamatos kezelésre jártunk. Nehezen evett, szoptatni nem tudtam, egy idő után belefáradtam a fejésbe. Mai napig rosszul eszik, pontosabban a hozzátáplálás megy nehezen. Igyekszem nem erőltetni, sőt, tényleg az ő tempójában haladunk, de néha màr nagyon elkeseredem. Ez még a kisebbik gondom, talán ez még annyira nem is zavar, az viszont annál jobban hogy úgy érzem nem alakult ki a biztonságos kötődés kettőnk között. Hiába a napom 80 %-a azzal telik, hogy vele foglalkozom, játszanék vele, babusgatnám, de mintha ott se lennék. Ettől úgy érzem egyedül hagyom. Imádom a lányom, talán jobban neki is élek mint kellene, de nem tudom hova tenni ezt az érzést. Ehhez hozzátartozik, hogy pár hónapja volt egy mélypontom, folyamatosan a hibát kerestem benne, “segíteni” akartam neki. Irreális elvárásaim voltak vele szemben és félek ez örökre nyomot hagy a kapcsolatunkon. Szinte rettegek hogy egy olyan tinédzser lesz, aki ordibál a saját anyjával én meg persze akkor is megteszek érte mindent. Rengeteg a kérdés bennem.
Hogyan tudnám újra felhőtlenül érezni magam mellette? Ettől válhat a későbbiekbek szorongó emberré? Hogyan tudnám elérni, hogy most egy nyitottabb, boldogabb gyerek legyen, aki nyit az anyja felé? Nem érzem hogy boldog lenne velem. Szeretném, ha egy egészséges önértèkelésű, elégedett felnőtt nő válna belőle, vagy ezt már elrontottam? Az én anyai mintám sem tökéletes, ezért tudom miben szeretném ha más lenne mint én, ha felnő.
Elnézést ha itt ott kuszák a mondatok, de még magamnak sem tudom megfogalmazni a gondolataim.
válasza:15 hónaposan még biztosan nem tudod "elrontani" így. :) szerintem rád férne egy kis pozitív támogatás, társaság, vagy valami, ami feltölt. Nem szégyen szakember segítségét sem kérni, egy pszichológus sok jó tanáccsal tud szolgálni az ilyen helyzetekben.
Tudom, hogy nehéz elfogadni, hogy sok minden nem úgy sikerült, ahogy tervezted, de egy gyerekkel nagyon nehéz tud lenni. És sokszor a környezet sem segít a dolgon, ha pl a szoptatással kapcsolatban vannak megjegyzéseik.
Nem vagy rossz anya, hiszen érzed, hogy valami nem stimmel. De valószínűleg a kislányod boldog veled, talán csak a félelmeid takarják el ezt, hogy lásd.
Attól pedig, hogy problémás tini lesz, csak akkor kell "félni", ha nem figyelsz rá, nem törődsz azzal, ami neki fontos és nem veszed komolyan.
Most viszont még picúr, és arra van szüksége, hogy szeressék, felvegyék, stb. Nem tudom, hogy állandó-e ez a frusztráltság benned, vagy most így az ünnepek közeledtével erősödött, de tényleg érdemes lenne meggondolatlan, hogy beszélj egy szakemberrel. Ezt nem azért írom, mert azt gondolom, hogy nem vagy 100-as,remélem nem értesz félre. De vannak olyan helyzetek, ahol így sokkal gyorsabb megoldódnak a problémák, és közben a személyiséged is erősödik, ami a lányod hasznára is válik. :)
Kitartást és sok erőt kívánok!
válasza:
válasza:Nagyon szépen leírta az első válaszoló, magam sem tudtam volna jobban megfogalmazni, és én is ezt javasoltam volna, egyetértek minden szavával.
Nem veled van baj, csak bizony néha kutyanehéz tud lenni egy kisgyerekkel.
válasza:Sajnos az én anyai mintám sem túl jó.
Két kislányom van, itthon vagyok még velük.
Van szabadidőd? Tudsz beszélgetni barátnővel, kikapcsolódni valamennyire?
Amiket írsz, persze megfordul az ember fejében, de el is kell ezeket engedni. Komcentrálj arra, hogy most ilyen kicsi, most tanul meg mindent. Ha nem bújós pl, akkor szeresd máshogy. Ha szeret egyedül játszani, akkor hagyd. Ha igényli, hogy vele legyél, úgyis jelez. Ne egyedül hagyd, nem úgy értettem természetesen.
A nagyobbik gyerekemnek nagyon fontos, hogy átöleljem, összebújva alszik el stb. A kicsi pont annyi idős mint a tiéd. Egyedül szeret elaludni, egész kicsi kora óta. Nem szereti ha puszilgatom, átölelem, csak ha ő is akarja. Most már elfogadtam, de volt pár nehéz napom. Próbálom úgy szeretni, ahogy neki szüksége van rá, nem úgy, ahogy nekem. Azóta sokkal kiegyensúlyozottabb, többet igényel belőlem is.
Ha úgy érzed, keress fel egy pszichológust, kineziológust vagy bárkit akivel meg tudod ezeket a gonsolataidat beszélni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!