Párom nem örül a babának?

20 éves vagyok 11 hetes terhes,6. héten tudtam meg nagyon örültem neki többször megfordult a fejemben hogy nem bizros hogy lehet gyerekem késôbbiekben,17. hónapja hogy fel vagyok fázva voltam vele orvosnál 2-3 fajta gyógyszert kaptam azóta de nem hatott,a lényeg hogy 2. éve vagyok együtt a barátommal elmondtam neki,elôször rosszul volt aztán vagy 2 hétig hozzám se szólt csak gépezett,próbáltam neki elmagyarázni hogy nagyon örülnék neki ha dûlôre jutnánk,és hogy nem akarok egyedül dönteni mert ezt kettônknek kellene megbeszélni,utána ùgy viselkedett mint egy gyerek,egész álló nap csak kötekedett mindent a fejemhez vágott hogy ô már szeretkezni sem akar a baba miatt miért nem veszem észre,ô nem akar apuka lenni,nem akar ùgy járni mint haverjának az apja hogy nem fizette a gyerektartást és lecsukták,meg hogy én azon vagyok hogy mással nevelem majd fel ùgy is szétmegyünk stb.. leszidtam hogy nem azon kellene agyalnia hogy pl megszületik és lelép... az a része hogy mással akarom felnevelni meg nem tudom hogy juthatott az eszébe egyetlen egy általános sulis barátnômmel tartom csak a kapcsolatot tudja is hogy nem is beszélek mással (néha leellenôrzi) utána pár napra kórházba kerültem mert szeptember elején volt egy autóbalesetem és néha elôjôttek pánikrohamok, ahogy hazajöttem hozzám se szólt,már éppen aludtam volna amikor ledôlt mellém megsimogatta a hátam és megkérdezte hogy "bennem van-e még"... totálisan kiakadtam (ettôl függetlenül) nyugodt hangon mondtam hogy igen, és képzelje el hogy maradni is fog. Itt azt mondta hogy jólvan akkor csá. összeszedte a cuccait és elment.Reggel felhívtam anyukámat elmondtam neki a dolgokat mondtam hogy délután átmegyek hozzá.Beléptem az ajtón és ott beszélgettek, én is beszálltam.Végül sikerült a tudtára adnom hogy addig kerülgette a témát hogy eldöntöttem tutira marad itt rosszul lett,azután hazamentünk.Nem tudok rajta kiigazodni ma is hozzámvágta hogy ô tudja hogy csak azért akarom megtartani hogy neki rossz legyen mert ô a mártír.. meg hogy neki nincs választása belekényszerítem mindenbe,ô még nem élte ki magát (27.éves,nem tiltottam a haverjaitól se a bulizástól sem egyedül arra kértem meg hogy ne gépezzen reggeltôl estig)stb. néha meg azt mondja "örül neki" ùgy ha témába kerül akkor szívesebben néz a plafonra vagy a falra.Annyira érdekelne más mit csinálna ilyen helyzetben.