Itt a tökéletes anyák, az életben a tökéletlen anyák vannak?

Igen utolsó, én is így gondolom, de ezért még nem kellene ugye másokat alárendelnünk. Mert tegyük fel, csak példákat mondok, a gyerekem nem tévézik, de iszik 25-ös almalevet, de csillivilliek a fogai. Vagy a gyerekem sokat telefonozik, de emellett kitűnő tanuló és versenyeket nyer. Vagy vagy vagy. Senki sem tökéletes és senki sem tökéletlen. Persze nyilván most nem kirívó szélsőségeket nézem. Nem nézem le aki tévé elé ülteti, de azt sem aki 3 kg gyümölccsel eteti.

Magunknak, a családunknak kellene megfelelni, nem kifele! Főleg nem mások "tiprásával"

egyik gyerekem beteg, jócskán elvan maradva a fejlődése, nyilván nem mond verseket, nem számol meg ilyenek. De jóval többet tud, mint amit megjósoltak neki. Emögött értelemszerűen mindennapos kemény munka van. Barátnőm erre jön és a pofámba mondja, hogy az ő fiatalabb gyereke már számol. (2 évesen), mert ő sokat foglalkozik vele. ez ugye mindent elmond (szerinte én nem, mert nekünk mindez nem megy). Aztán másik ismerősöm elment hozzájuk, neki is dicsekedett a számolással. Majd a gyerek elkezdett számolni : egy,öt, tííííz. Na ez volt a számolás, miközben végigszaladt az ujjaival. Már erre nem tudok mit mondani. De ő is úgy mondom , hogy messziről jött ember azt mond amit akar, mert ritkán találkozunk, évente egyszer kb.Ez hasonló lehet a netes válaszolókkal, ahol minden tökéletesen fullos. Van egy kérdés, ahol a válaszok ledöbbentettek, régebben olvastam, majd megpróbálom visszakeresni, na ott volt a sok tökéletes válasz, el nem tudom képzelni, hogy picit is belegondoltak e a kérdésbe

Unatkozom, mert kórházban vagyok. Családom később jön be. Miért is gond ez neked?

Hát mivel én magamból indulok ki, ergo baromira nem egyértelmű , hogy neten, idegenül, arc nélkül felnagyítom magam és másokat lenézek. Te is magadból indulsz ki, gondolom....nem muszáj válaszolni, ha ennyire mélyen érint a kérdés. Nem az ajtódat verem, nem a telefonodat csörgetem, innen kezdve, nem kell kényszert érezni, hogy írj.