Itt a tökéletes anyák, az életben a tökéletlen anyák vannak?

Akkor én szar anya vagyok, mert az én gyerekem is kapott már 12 %-os szívószálas üdítőt, meg dörmi kismackót. És nincs két éves, de van telefonja, mert én bizony nem adom neki oda a 300 ezres telefonomat.. (Az övé, egy régi telefon, ha eladnám sem kapnék érte semmit, ezért kapta meg ő)de még így sem sokat játszik vele, mert nem érdekli.

És én napi szinten megkapom a lenéző pillantásokat, mert a gyerekem az ÖSSZES boltba, ahová bemegyünk, földhöz vágja magát.

Nem érdekel senki véleménye. Egészséges, okos gyerek. Most hisztis. Ez van.

De ettől függetlenül hogy mit látsz az utcán, miért hihetetlen, ha valaki nem érzi szükségét az 1 évesét lenyomni a tévé elé és van pénze jobb gyümölcslére?

Mondjuk nem gondolom, hogy ebből állna a "jó anyaság". És nem is verem magam rá.

Egyébként a 2 évesem nem tévézik, préseltet hígítva vagy vizet iszik, vitamint nem hajlandó bevenni, inkább visszahányja, de a zöldségekkel is hadilábon áll. Rossz evő, még édességgel se lehetne megtömni. És durván dackorszakos, az imént 40 percet hadakoztunk, mire hajlandó volt aludni (miközben olyan fáradt volt, hogy lefejelte a padlót). De boltban spec jön mellettem, mint a kisangyal, "csak" itthon vagy a játszótérről eljövetelkor tombol.

Nem minden kérdésre ugyanazok válaszolnak. Van aki erre, van, aki arra ugrik jobban.

Én pl. etetés terén szaranya vagyok. Nagyon akartam eleinte jól csinálni, de olyan szinten volt rossz evő a lányom az első pillanattól kezdve, hogy egy idő után eljutottam odáig, hogy engem nem érdekel, hogy nem mintaétrenden él, csak egyen már valamit. Most 2,5 éves, sokat javult, de nagyevő nem lett, egy normál adag felét eszi kb. ritka, mikor többet. Ő ilyen. Csokit meg ilyeneket kap, ugyanis és annak híve vagyok, hogy a teljes tiltás nem jó, mindent lehet, ésszerű határokon belül, megfelelő mértékben. Szóval én pl nem az az anyuka leszek, aki leoltja azt, akinek sült krumplit ebédelt a másfél évese, mert én tudom, hogy egy valóban rossz evő gyerek szószerint éhezik inkább, minthogy megegye, ami neki nem szimpi.

Tévé: én nem vagyok álszent, nálunk sokszor megy. Nem a gyereknek, őt nem is igazán érdekli, max néha felfigyel egy-egy mesére. Nekem kell sokszor háttérzajnak. Tudom, az a legrosszabb, fúj, szaranya.

A következetesség az egyetlen, amit én tényleg komolyan veszek, és látom,hogy be is válik. Nem, nem nyugodt alapból a gyerekem, nagyonis tud cirkuszolni, nemis akárhogy,de én ezt akkor sem vagyok hajlandó nyilvánosan megengedni. 2,5 éves, kb 1 éve dackorszakos ugye, mostanra elég jól megtanultam,hogy kezeljem, és legtöbbször bejön. Ha pont nem, akkor meg bulinak vége, megyünk haza és kész, nekem biztos nem fog polcokat borogatni, meg a földön fetrengeni. Most már ritkán van rá szükség egyébként, hogy ezt alkalmazzam,tudja, hogy nem viccelek, elég szólni.

Ja és igen, abban is szar vagyok h amúgy nem váromel egy ekkora gyerektől,hogy bemenjen egy boltba, ami tele van olyan dologgal, ami ingerli, és hiszti nélkül, üres kézzel jöjjön ki. Mindig megmondom neki, hogy vehet EGY dolgot, amit megkap, MIUTÁN kifizettem. Ez teljesen beválik. Volt, hogy követelőzött még, akkor nem kapott semmit. Ezt is megtanulta. Szóval én inkább a "nem lehet