Honnan tudhatjuk, hogy Istennek tényleg olyan-e a személyisége, mint amilyennek a Bibliában leírják, amikor a Bibliát a tökéletes Isten szavát, tökéletlen emberek őrizték, fordították és másolták az utóbbi kétezer évben?

Az a jó tudod a bibliában, hogy akármikori tekercseket megtalálnak, akkor is egyedülálló módon megőrizte a szöveghűségét.

Tudjad, ha nem így lenne, a hozzád hasonlók már rég kikezdték volna... :)

Tegyük fel..mondom, csak tegyük fel van Isten: akkor nem gondolnád, hogy a létező Istennek van akkora hatalma,hogy a magáról és az ember megváltásáról, szóló könyvet abszolut szöveghűen megőrizze, mert neki ez fontos?

Tehát nem tudnád feltételezni egy mindenható személyről, hogy erre képes? :D

Nem engedné, hogy egy aberált kódexmásoló ezt meghamisítsa :D

Bízzál! :D

Szia! Ezt újságcikkből másoltam.

" Nézzük ezek után, hogyan is állunk a Bibliával mint történeti forrással. Először is egy nyilvánvaló tényt kell leszögeznünk: a Biblia egyes könyvei között időben és térben is jelentős távolság húzódik, Mózes és János apostol működése között körülbelül másfél ezer év telt el; a keletkezés két térbeli végpontját pedig az Eufrátesz, illetve a Tiberis partján fekvő világvárosok: Babilon és Róma jelentik. Ennek ellenére e hatvanhat könyvből álló gyűjtemény méltán nyerheti el a "leghitelesebb ókori könyv" megtisztelő címet. Az Ószövetség héber szövegének legrégibb kéziratai, a nevezetes qumráni tekercsek felfedezése (1947) óta már az i. e. II. századból is rendelkezésünkre állnak, amellyel alig több mint 200 évre csökkent az ószövetségi kánon utolsó könyvének keletkezése és a legkorábbi kéziratos források között húzódó időbeli távolság. Qumránban egy kivételével valamennyi ószövetségi könyv kéziratát megtalálták, s talán az sem véletlen, hogy az első tekercs, amelyet sikerült szinte teljes épségében kibontani, éppen Ézsaiás (Jesaja) könyvét tartalmazta, annak teljes szövegével: az első verstől az utolsóig. A holt-tengeri tekercsek tehát alátámasztották az Ószövetség mai napig is használt héber szövegének egységét és hitelességét, mivel azokkal gyakorlatilag szó szerinti egyezést mutattak!

De nem áll rosszabbul a helyzet az Újszövetség könyveivel sem. A bibliakritika "nagy századának" kellős közepén, 1840-ben egy fiatal tudóst, Konstantin Tischen-dorfot nevezték ki a lipcsei egyetem professzorává, aki – kortársai véleményével szemben – meg volt győződve az Újszövetség könyveinek hitelességéről. Tischendorf azt tűzte ki élete legfőbb céljául, hogy megtalálja a legrégebbi létező újszövetségi kéziratot, amellyel igazolni lehetne, hogy annak szövege az apostolok korától kezdve napjainkig lényeges változtatások nélkül maradt fenn. Ezért a Közel-Keletre utazott, hogy kolostorok és templomok könyvtáraiban ősi kéziratok után kutasson. Végül a Sínai-félszigeten épült Alexandriai Szent Katalin kolostorban bukkant rá a keresett kódexre: a szemétkosárból halászta elő, éppen azelőtt, hogy a szerzetesek mint értéktelen ócska holmit elégették volna. Az i. sz. IV. században íródott csaknem teljes Újszövetség azóta Codex Sinaiticus (Sínai Kódex) néven vonult be a tudomány történetébe. Az új felfedezés az apostolok halála és az első kéziratok közötti űrt szintén körülbelül 200 évre csökkentette."

„Honnan tudhatjuk, hogy Istennek tényleg olyan-e a személyisége, mint amilyennek a Bibliában leírják, ...”

Sehonnan, Isten nem egy valaki, nem egy személy. Ha Isten egy hatalmas valaki, egy személy lenne, akkor nem engedte volna meg, hogy a Biblia zavaros szedett-vedett, kiforgatott, megcsonkított, hamisított tartalmával ennyi viszálykodás oka legyen.

Isten nem egy személy, Isten Minden hatalom, bölcsesség, szeretet kimeríthetetlen Forrása bennünk és körülöttünk mindenütt; Isten a Vezérlő Alapelv mindenben; Isten a feltétlen Törvény; Isten az Eredeti önfejlesztő Ihlet, melynek minden más létező dolog vagy élőlény a fejleménye, nem teremtménye.

Igen kérdező,ezért nem ajánlott komolyan venni egyetlen olyan szent iratot sem,amit emberek írtak Isten nevében,semmilyen szentnek,prófétának kikiáltott ember szavát nem tanácsos kizárólagos szentírásként venni,bármit is állítanak.saját magadat nem ismerheted meg mások álltal,ehhez neked kell meghitt kapcsolatba kerülnöd önmagaddal és bízni a lényedben.minden ember egyfajta szűrőn keresztül szemléli a világot, a Biblia szerzői is,és igen nagyon jól látod,hogy a mufurc kódexmásolók,hogyan akarják a saját képükre formálni a világot....De ez a legtöbb emberre ugyanígy igaz általánosságban,Bibliától függetlenül.És ez nem feltétlen rossz,hiszen minden ember önmaga,ezért csak önmagát tudja közvetíteni a világ felé.a bibi ott kezdődik,hogy az emberek nem mernek igazán önmaguk lenni,ezért inkább mások szavát követik,ami azért nem túl kifizetődő,mert a szavakat,írásokat,korlátozottságukból adódóan roppant könnyű eltorzítani,félreérteni,ezért sok vallásos viaskodik belül,érzi,hogy valami nem stimmel,egy-egy Bibliai író lejegyzésével,a szíve-lelke mást mondd belül,de nem meri megkérdőjelezni igazán,mert elhiszi azt amit a Biblia egészéről állítanak,olyan emberek,akikről tudjuk,hogy az életükben a tömegek irányítása nagy szerepet játszik.

A mufurc kódexmásolóra visszatérve:a házasság alapvetően férfi találmány,főként a nőknél nem túl sikeres férfiak találmánya.Ha egy jóképű,nőket vonzó,szexet kedvelő férfi lett volna a kódexmásoló,vajon mi kivetnivalót látott volna a szex szabad megélésében?:-)gyanítom másként fogalmazta volna meg a témát.hacsak nem ő is elhitte valakinek,hogy csak a házasságon belüli szex erkölcsös...szóval a féltékeny férfiak irigyelték a nőket a szabadságukért,a szabadon megélt szexualitásukért,hogy képesek szelíden,szeretőn létezni,miközben ők csak az erejüket,dominanciájukat tudták fitogtatni(ez a mai napig így van sok esetben)ezért kitalálták a házasságot,hogy magukhoz láncolhassák a nőket.érdemes megfigyelni a mai napig,hogy a férfiak,hogyan uralkodnak a nőkön házasságon belül....igazán erkölcsös,és a másik ember szabad akaratát tiszteletben tartó viselkedés.ha egy férfi félrelép házasságban,vagy csak úgy alapban nőcsábász,annak az egész társadalom elnézi,vagy egyenesen sármos hódítóként néz rá,de ha ugyanezt egy nő tesz,akkor tudjuk,hogy minek hordják el.....ugye milyen erkölcsös és igazságos dolog ez? az Isten nevében....

Mitől erkölcsösebb dolog,házasságban szexelni,mint örömet adni és kapni bárkinek,akit megkívánunk? semmivel.Az önzés,és a másik ember birtoklása az benne van,hát nem tudom ebben ki,milyen különös szent erkölcsösséget lát....

Nem vagyok a házasság ellen,csak kissé túlzásnak,és viccesnek tartom,hogy ha valaki házasságban él,akkor már erkölcsös,de ha szabadon éli meg a szexet,akkor erkölcstelen,és elítélendő.

Erdekes kerdes...

Isten valoban mindenhato ero,de ugyanakkor szemely is.Egyszerre valami es valaki.Tul minden megtapasztalason.

Pont ezert nem tudhatjuk,milyen a szemelyisege,csak nagyon kicsi torzkepeket fogunk fel belole.Olyan ez,mintha egy diszes,mintas uvegablak egyetlen szilankjabol vonnank le kovetkezteteseket az egesz ablakra,es a mintara,amit abrazol.

Szerintem Istennek nincs személyisége, mivel ez a név nem élőlényt, hanem fogalmat - profanizálva: olyasféle segédfogalmat, mint a newtoni mechanikéban az erő - takar.

Egyébként: a klaszzikus isteneknek - pl. Zeus, Jupiter, Ammon-Ra, és a többiek - igenis volt személyiségók!