Ti miért akartok/akartatok gyereket?

Világ életemben családcentrikus voltam, és nagyon szerettem a gyerekeket, de az igazi vágyat saját gyerekre a férjem mellett éreztem.

- Szeretnénk saját családot alapítani, amihez a gyermek is hozzátartozik.

- Mert vagyunk rá, igazi szerelem gyerek lesz :)

6-os neked csak társad van. Felesleges volt a 4-esnek beszólni, ő jól fogalmazott.

A férjeddel addig nem alapítotok családot, amíg nincsenek leszármazottak. Néz utánna mit jelent ez a szó.

Én biztosra veszem, hogy az ilyen hozzáállás mögött valamilyen gyerekkori trauma áll.

19 éves lány vagyok, hátha más szemszögből látod a helyzetet. Elmesélem a saját történetem.

Kislányként mindig is jól kijöttem más gyerekekkel, van három lány unokatesóm, akikkel szintén jó a kapcsolatom.

A gyerekek közelsége (vagy akár említése is) boldogsággal, "anyai ösztönnel" tölt el, úgy érzem, hogy türelemmel és nagy szeretettel fordulok egy babához/kisgyerekhez, ha a közelemben van. Ha pedig csak szóba kerül, szívesen beszélgetek róla bármeddig, jólesik hallgatni, ha egy anyuka mesél a tapasztalatairól, érzéseiről.

Mindig arról álmodoztam, hogy kiegyensúlyozott, boldog pár kapcsolatom lesz, és közös megegyezéssel fog majd születni egy kisbaba. Nagyjából 3 éve vagyunk együtt a párommal (ő az első nekem), egy ideje gyakrabban beszélgetünk gyerekekről, vagy csak úgy "álmodozgatunk" kettesben. Persze, egy ideig még nem lesz semmi konkrét, hiszen májusban érettségizek, aztán egyetem.

Egy másik dolgot is megemlítenék. Januárban petefészekcisztával műtöttek, nyáron kiderült, hogy kiújult, azóta fogamzásgátlót szedek, még nem tartunk a babatervezésnél, ahogy írtam is. Eléggé megrázó volt ez a hír, nehezen dolgoztam fel, kellett hozzá pszichológus is, de szerencsére végre tudom, hogy egyszer én is anya leszek, nem szabad feladni. Nem kell görcsölni a jövőn, a jelenre kell koncentrálni, meg kell teremteni az alapokat, aztán lehet családot tervezni.

Ezért (is) felvételizek majd februárban csecsemő- és kisgyermeknevelő szakra. Más tervem volt eddig a továbbtanulással kapcsolatban, de a rossz hírek hatására rádöbbentem, hogy nem az az utam, amit először annak hittem. A lelkem mélyén akkor is ezt a hivatást választottam volna, ha nem derül ki, hogy cisztám van, de így érthető, hogy lelkileg megnyugtató érzés arra gondolni, hogy gyerekekkel foglalkozhatok. De tényleg nem azért választom ezt a szakot, mert félek attól, hogy nem leszek anya, hanem azért, mert valóban ezt szeretném.

Három év egyetem után remélem, minél hamarabb sikerül munkába állnom, hogy belevághassunk a babaprojektbe, és kamatoztathassam mindazt a sok tudást, amit a munkám során szereztem.

Remélem, segítettem.

Azért, mert csak. Szerettem volna, erre egyszerűen nem is szabad, hogy más indok legyen.

Amúgy a 6-os, azon kívül, hogy durván fogalmazott, még jól használta a család fogalmát, egy házaspár is családnak minősül, gyerek nélkül is. Szociológiai, demográfiai fogalmakkal kár vitába szállni.