Anyukák? Van olyan közületek, hogy nem akartatok gyereket, terhes letettek és változott mégis a véleményetek?

Az egyik legjobb barátnőm volt így. Nem akart gyereket, de a férje nagyon erőltette már évek óta, és jócskán benne voltak már a korban is. Amikor ő is belement (de csak a férje kedvéért), első alkalommal teherbe esett, amitől jócskán el volt keseredve. Az egész terhesség alatt a nyűgöt látta a dologban, hogy mennyibe fog nekik kerülni a gyerek felnevelése, mennyire nem lesz semmire idejük a férjével, stb. Minket több másik barátnőmmel nagyon bántott ez a hozzáállás, de nem tudtuk meggyőzni, hogy örüljön a babának. Sajnáltuk is nagyon a picit... Szerencsére a szülés után minden megváltozott! A barátnőm imádja a kislányát, mindig róla beszél, nagyon boldog. Nagyon jól viseli gondját. A terhessége alatt már előre lebeszélte egy csomó emberrel, hogy azok majd vigyáznak a picire, míg ő a férjével elmegy vásárolni, moziba, de még egyszer sem fordult elő, hogy igénybe vette volna őket, mert mindig ő van a babával (most fél éves). Nemrégiben egy beszélgetés kapcsán felhoztuk neki, hogy lám, milyen jó, hogy így megváltozott, pedig nem akarta a babát. Teljesen felháborodott, hogy ő mindig is akarta, ki ne találjunk ilyen hülyeséget! Szóval annyira megváltoztak az érzései, hogy már önmaga előtt is tagadja, hogy így áll hozzá korábban.

Így én is megértem, de ha 38 éves, akkor rá kell szánnia magát a döntésre, mert hamarosan már késő lesz. Sokáig már nem várhat, hogy az anyagi helyzete jobbra forduljon...