Letudnátok írni nekem, hogy miért akartatok annak idején
gyereket?
Vágytunk rá és szeretjük a gyerekeinket. Nekünk ez a természetes. Nem áldozatot akartunk hozni, hanem a szeretetet tovább adni. Egyébként rengeteg szeretetet kaptunk mi is a gyerekeinktől.
2017. jan. 5. 00:42
Hasznos számodra ez a válasz?
2/21 A kérdező kommentje:
Le tudnád írni pontosan, kérdező, hogy miért akartál társat magadnak? Miért vágytál rá? Tudjuk, hogy elég sok alkalmazkodásról, esetenként önfeláldozásról szól...Vagy csak azért kellett, mert a legtöbb embernek van, ezt tartják "normálisnak"? Előre is köszönöm, ha őszintén válaszolsz.:-)
2017. jan. 5. 00:53
Hasznos számodra ez a válasz?
4/21 A kérdező kommentje:
Nem egyáltalán nem azért vágyok társra. Azért mert szeretném valakivel megosztani az életemet a problémáimat, elmondani neki mindent, ki kérni a véleményét, hogy ezt vagy azt hogy látja egy férfiasabb gondolkodású ember.....megvitatni az élet nagy dolgait lelkizni. Szeretnék egy olyan embert maga mellé aki férfias és persze szeretnék valakivel néha összebújni is stb. Néha csak úgy bámulni egy jóképű férfit illetve azt hogy valakinek én legyek a nő és tudjam, hogy fontos vagyok.
5/21 A kérdező kommentje:
De légyszives a kérdésre válaszoljatok.
3-s, Ez cuki. :))
2-s, mi ilyen "önző emberek" vagyunk, hogy a természetest tartjuk normálisnak, szeretjük magunkat tovább adni egy következő nemzedékben, ahelyett, hogy kutyákat gyűjtögetnénk, vagy csodaautókkal furikáznánk, 250m2-s házban csapnánk zajos bulikat még 40 évesen is vagy 60 évesen azon siránkoznánk, hogy egyedül vagyunk.
Egyszerűen normális emberi kapcsolatokat építünk, ezt láttam a rokonaimnál is. Felnevelem a gyerekeimet, aztán hagyom őket kirepülni, és bízom benne, hogy szívesen visszajárnak majd, ahogy én is látogatom a rokonaimat is. Az ember társas lény, nem individualista egyed. Normális esetben.
2017. jan. 5. 01:16
Hasznos számodra ez a válasz?
7/21 A kérdező kommentje:
Látom teljesen félre lett értve a kérdés és már mennek az ítélkezések is......
#6-os, kicsit összekeverted a számozást. Egyébként ha észrevetted, szinte szóról szóra másoltam a kérdező eredeti kérdését, nem véletlenül.:-) Azon nem háborodtál fel?
Kérdező, nem tudok neked pontos választ adni, mert számomra a párválasztás és a családalapítás is nagyon bensőséges, érzelmi dolog, amit nem tudok és nem is akarok száraz, racionális érvekkel leírni. (N.B. utálom ezt a "gyerekvállalás" kifejezést, mintha egy új emberi lény kizárólag teher és kölönc lenne...) Nem tudom és nem is érdekel, hogy kinek mi a "normális", az én életemet a saját értékrendem határozza meg, nem másé.
2017. jan. 5. 01:34
Hasznos számodra ez a válasz?
9/21 A kérdező kommentje:
De nem az volt a kérdés, hogy mi a normális. :D
Eleve idézőjelbe tettem és az csak egy szó a mondatba.....
Én mindig is azért akartam gyereket mert szeretem őket. Mindig oda voltam/vagyok ha meglátok egy kisbabát pl. Amikor megkérdeztek tőlem mi akarok lenni ha nagy leszek azt válaszoltam hogy anyuka sok gyerekkel :D. Ugy terveztem majd huszon pár évesen jön az első baba, ehelyett 17 évesen terhes lettem a kisfiammal (nem volt tervezett baba védekeztünk is az elején nagyon meg is ilyedtem) de ennek ellenére egy pillanatig sem fordult meg a fejemben hogy elvetetem vagy megválok tőle. Szerencsés helyzetben vagyok mert az apukája us felvállalta és oda meg vissza van érte. Rengeteg segítségem can úgyhogy az iskolát is be tudtam fejezni és van aki szívesen vigyáz rá ha pár órát a barátaimmal töltenék. És ami a legfontosabb hogy van egy csodálatos 19 hónapos kisfiam akiért rengeteg áldozatot kellett hoznom (főleg hogy fiatalon szültem) de egyáltalán nem bánom :) és a kérdésedre válaszolva ugyan nem tervezett baba volt, tehát nem gondoltam bele miért is akarok, dd azt meg tudom neked mondani hogy rengeteg örömet, szeretetet és boldogságot tudnak okozni - és szerintem a legtöbb n ezért szeretne gyereket
2017. jan. 5. 03:21
Hasznos számodra ez a válasz?
Kapcsolódó kérdések:
válasza: