Nők, akik nem akartatok gyereket, de a párotok kedvéért mégis belementetek: utólag hogy éreztek ezzel kapcsolatban?

42 éves nő vagyok,én úgy vettem észre,h rossz ötlet,mert nem tudták igazán elfogadni a gyereküket.

A gyerek komoly dolog,neked is érezned kell,h vágysz rá.

A másik,h az én barátnőim még el is váltak a nem kívánt gyerek vállalás után,na nem feltétlen a gyerek miatt,hanem sok minden más miatt és még hallgatom,h de hülyék voltak,hogy persze ők maradtak a gyerekkel nem a férfi,mert nekik az a kényelmes,ha van gyerek,de nem ők nevelik.

Szóval semmiképp se.

Nekem egy van,nem terveztem,de mikor lett éreztem,h nekem ő kell valahogy maradéktalanul.Most 15 éves és nekem "tökéletes",szerintem másnak is ezt kell éreznie,csak úgy érdemes.

A esetleg megbánta, az úgysem fogja itt bevallani.

Amúgy szerintem nőtől függ. Ha van benen anyai ösztön és akart volna gyereket (csak mondjuk nem akkor, hanem kicsit később) akkor ők szerintem könnyebben belemennek ebbe és mire eljön a szülés, már örömmel várják a gyereket. De aki nem akar gyereket egyáltalán és úgy lesz neki a párja kedvéért, az kisebb valószínűséggel fog megbékélni a dologgal és bár nem vallja be, de ha volna rá lehetőség, lehet hogy visszacsinálná.

Összegezve az a véleményem, hogy ahol az egyik fél nem biztos benne vagy nem akar gyereket, az a másik fél rábeszélésére/zsarolására ne vállalja be. Csakis akkor és amikor mindketten akarják.