Mindig is akartatok gyereket? Vagy idővel jött, amikor azt éreztétek, hogy az életetekhez mindneképpen hozzátartozik a család?

Sokáig úgy gondoltam, hogy biztos lesz majd gyerekem "valamikor", sokára. De ezt valami rajtam kívül álló dolognak éreztem, annyira idegennek az akkori életemtől, mint mondjuk a 90 éves énemet, semmi azonosságtudat nem volt bennem. Nem vágytam rá, és ha gyereket láttam, kirázott a hideg is. :)

Aztán egyszer, 25 évesen azt álmodtam, hogy kisbabám született. Napokig úgy jártam-keltem, mint a szélütött, és akkor fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy rövidesen szeretnék családot. 2 évre rá érett be ténylegesen a dolog.

A dologhoz hozzá tartozik, hogy én tartós kapcsolatot sem akartam, egyedül képzeltem el az életemet, míg nem találkoztam a leendő férjemmel. :)

Kb 20 éves koromig voltam úgy vele hogy nekem nem kell gyerek!(Nem szeretem őket) Aztán valahogy szép lassan eljutottam odáig hogy talán mégis jó lesz majd egyszer stb 25 évesen férjhez mentem és most van egy 7 hós pici lányunk akit imádok ( de a 3-6 évesek még most is idegesítenek) Gondolom majd ez is elmúlik.

De ha később sem változik a helyzet akkor sem történik tragédia! Minden ember más, vannak akik nem vállalnak gyereket és ők így érzik teljesnek az életüket.

Nekem már akkor "babamániám" volt mikor az esküvőt terveztük! Lehet ez hozta meg az ihletet :)

Nekem úgy 23 éves koromig nem. Aztán megismertem egy férfit, akivel simán bevállaltam volna.

Utólag jó, hogy nem, mert összeköltözés után nemsokkal szét is mentünk.

Most, 27 évesen már egy ideje azt érzem, nem kell gyerek, jó egyedül. Néha vigyázok az unokatesóimra (9, 3 és fél évesek), és ennyi elég is.