Mikor lesz elfogadott, ha egy nő nem akar gyereket?

Ne vedd magadra.

Nekem 1 gyerekem van, boldogan élünk, nem szeretnénk többet. Én azért kapom a megjegyzést, mert "kell a testvér", meg "egy gyerek nem gyerek"...stb Akinek 3-4-5 gyereke van, az meg azért, mert túl sok van neki.

AZ emberek ilyenek. Szeretnek más háza táján sepregetni...

https://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__babak..

Mindenkinek jobb lenne ha ő is bavallotta volna hogy neki nem való gyerek mert sokadrangú dolog lesz a kis életében. De nem tette. Ez jobb? Kérdező, ha magadra vonatkozik a kérdés, ne foglalkozz senkivel, nem te vagy önző hanem mondjuk ez a diszanyuka.

Ilyesmiben ne reménykedj.

Mindig lesznek olyanok, akik annyira unják az életüket, hogy bele fognak ugatni máséba, bele fognak kötni, vagy letámadják azokat akiknek nincs gyerekük.

Mi is sokszor megkaptuk már, hogy miért nincs még mindig gyerekünk 6 év házasság után. Ha azt mondom nem szeretnék róla beszélni hagyjuk a témát akkor bunkó vagyok, ha azt mondom magánügy, akkor is bunkó vagyok, mert mi az, hogy nem válaszolok.

Ha elmondom, hogy természetes úton minimális az esély mindkettőnknél, és ezzel lezárom, akkor rákontráznak, hogy de miért nem kérünk segítséget. Akkor a gyengébbek kedvéért elmondjuk (mert nem nyilvánvaló-á dehogy), hogy se kezelésekre se lombikra járkálni évekig, se milliókat beleölni nem akarunk, mert nekünk jó így kettesben is, akkor jön az, hogy hogy képzeljük ezt, és mi az, hogy nem harcolunk, vagy miért nem fogadunk örökbe? Pl azért mert nem akarunk, és nekünk nem kell mindenáron gyerek...qurvára nehéz kitalálni...

Mindig voltak, vannak, és lesznek olyan emberek akik azt képzelik csak az a helyes és jó, ahogy ők gondolkodnak, és nem képesek tiszteletben tartani, ha valaki más utat választ. Lesznek akik szeretnek mások életében vájkálni, magánéletükről kérdezősködni.

Vagy kezelni tudod a helyzetet vagy nem. Mi már kerek perec megmondjuk, hogy nem lesz gyerek, és nem beszélünk róla mert magánügy. Ha visszakérdeznek, nem válaszolunk. Akinek nem tetszik, bevágja a durcát, de leszarjuk magasról. Ugyanígy lenne, ha teljes mértékben arról lenne szó, hogy nem akarunk gyereket. Felvállalnánk. Bár nálunk csak részben volt saját döntés, hogy nem lesz. A lényeg attól még ugyanaz: az ilyen emberek azt látják, hogy nincs gyerekünk, és belekötnek.

"Én arra lennék kíváncsi,hogy aki tudatosan nem vàllal gyereket,az később nem bànja-e meg."

Szerintem azért nem mert nem tudja miről maradt le. Én sosem gondoltam mekkora boldogságot ad egy gyerek. Nem tagadom, sok idegességet, aggódast is egyben.

Imadott nagymamámnak sokszor mondtam kislánykoromban hogy nekem sosem lesz gyerekem. Nem győzködött hogy márpedig kell gyerek, nem is mosolygott, komolyan mindig csak annyit mondott:

"Kislányom, akkor se örömöd, se bánatod nem lesz az életben". Iszonyatos nagy igazság, most értem csak igazán. És ez a hozzáállás most nem sokakban van meg hogy valakinek ezt a döntését tiszteletben tartsák.

"Akkor se örömöd se bánatod nem lesz "

Tipikusan, mindenki magából indul ki gondolkodásmód.

Soha. Mindig lesznek akik intelligencia hiánya miatt képtelenek tiszteletben tartani, és elfogadni mások életvitelét és döntéseit. Szarni kell rájuk és kész. Egyszerűen meg kell mondani egyszer, hogy foglalkozzon a saját életével és a gyerekeivel, ha annyira kellettek neki, ne veled törődjön, és a te gyerekvállalási kedveddel, vagy azzal, ha épp nem akarsz.

Mi a férjemmel 10 éve vagyunk együtt, sosem akartunk gyereket, nyűg, felesleges stresszforrás, macera, anyagi teher lenne az életünkben, amit nem akarunk, és ezt nem is titkoljuk. Ha szóba kerül a téma/rákérdeznek, simán közöljük, hogy nem akarunk gyereket. Ha megkérdezik miért, azt is elmondjuk. Ezen nincs mit szégyellni. Nekünk nem kell és nem is való gyerek, amit úgy gondolom, jobb, ha az ember felismer, mintha társadalmi nyomásra vállalja, csak mert egyesek szerint "ez az élet rendje", aztán az ilyen esetekből lesz az, hogy vagy nem törődik vele, és egy semmirevaló lúzer lesz belőle, mert nincs megnevelve, vagy halálra éhezteti, megkínozza, veri, stb stb. Volt már aki képtelen volt elfogadni a döntésünket, egyszerűen leépítettük, nem tartjuk vele a kapcsolatot, mert folyamatosan belénk állt emiatt, és meguntuk.

Sokkal boldogabbak vagyunk így, mint egy kolonccal a nyakunkban lennénk. Ez pusztán ÖNISMERET. Nem arról szól, hogy nem tudom miről maradok le. Vannak gyerekes ismerőseink,, vendégeskedtünk náluk külföldön 1 hetet, láttuk milyenek a hétköznapjaik, és köszi de nem kell gyerek, se dackorszakos hiszti, se szaros pelenkák, se éjszakázás, és a kötöttségmentes életünket sem adnánk fel ezért. Akinek nem tetszik, az az ő problémája.

Hogyne jött volna át. Gyerekpárti hozzáállás egy gyerekes ember szájából, mely szerint ha nem lesz gyereked, se öröm se bánat nem fog érni az életben. Ez, úgy ahogy van, hülyeség, mert nézőpont kérdése. Nem csak a gyerek jelent örömforrást az életben, ahogy bánatot sem csak az jelent ha valakinek gyereke van. Mindössze beállítottság, hozzáállás kérdése, hogy mi az ami örömet okoz az ember életében.

Ha úgy véled mégsem értettem meg, oszd meg velem, te mint gyerekes ember, hogyan értelmezed ezt a mondatot. De ugye ez is megint olyan, hogy neked gyereked van, gondolom igazán akartad is, tehát sosem fogod úgy látni a dolgokat, ahogy egy olyan ember látja, aki nem akar, vagy nem feltétlenül mindenáron akar, és aki boldog tud lenni gyerek nélkül is.

A legfontosabb jelentése számomomra az, hogy van előnye és hátránya is ha van gyereke valakinek. Nyilván nem csak ez ad örömöt és bánatot sem.

A kérdésedre válaszolva: nem, nem vágytam igazából gyerekre. Sokáig kifejezetten nem akartam huszonévesen. Ez akkor változott mindegy-re amikor megismertem a férjem. Ő bármikor akart már a kapcsolatunk alatt, én halogattam. Aztán lett. Most várom a másodikat. Ha nem lenne nem tudnám milyen, igy nem is hiányozna, de igy örülök hogy lett mert nekem egy csoda. Van hogy nehéz igen. Megvan az öröm és a bánat is.

Ez nyilvánvaló. De én valahogy érzek ebben a mondásban olyat is, hogy ilyesmit csak egy gyerekes vagy egy gyerekre nagyon vágyó ember mond, aki nem elfogadó azzal szemben, hogy valaki képes más örömöket is érezni. És ez, adott ember számára ugyanolyan öröm, mint másnak a gyerek.

Ez a mondás azt sugallja, hogy azok az örömök, amiket más dolgok adhatnak, nem érnek fel, kevesebbek, mert az úgysem akkora öröm mint egy gyerek. Én ezzel nem tudok egyetérteni.

Lényegében erre írtam, hogy sarkított, és hozzáállás kérdése a dolog, nem általános. Nekem ez jön le a szövegből, és elég durva megfogalmazásnak tartom.

Egyébként úgy értettem a te esetedben, hogy biztosan nem akaratod ellenére szültél, hisz ha nem akartál volna gyereket, nem lenne.:)