Nagyon nehéz elfogadni, hogy nem lesz több gyerekünk. Összeszorul a szívem, ha erre gondolok. Más is van ezzel így?

Ezt ti döntöttétek el, vagy nem is lehet már több?

Nálunk úgy volt hogy három lesz, de kettő után a férjem visszavonulót fújt. Mondjuk nálunk más gondok is voltak, majdnem el is váltunk, aztán szerencsére még időben észbe kaptunk, és a házasságunk megmenekült, de harmadik gyerek nem lesz. Nekem nagyon nehéz volt elfogadni, nagyon úgy készültem, hogy még harmadszorra is átélhetem a terhességet, a szülést, azt, hogy pici babám van, meg úgy egyáltalán, én nagyon vágytam rá, hogy legyen még egy gyerek. De kb. fél év után már könnyebb volt elfogadni. Nem mondom, hogy néha nem jut eszembe, hogy azért talán még megeshet, hogy bevállalunk egy harmadikat, de már nem fáj annyira, ha arra gondolok, hogy nem lesz több.

Komolyan nem értem, miért a nőnek kell a kompromisszum miatt engednie a következő gyerek utáni vágyából. Miért olyan természetes, ha a pasi nem akar többet, akkor nem lesz? Miért nem lehet az, hogy ő adja be a derekát?

Én akarok még. Ha az lenne az akadály, hogy a férjem nem akar, akkor azt leküzdeném. Akár nélküle is. Mert nekem kell még egy gyerek.

Más tészta, ha nem lehet több.

Abba a szívem szakadna bele.