Melyik idoszakot eltetek meg nehezebben: az elso 1 evet, vagy az 1-3 eves kort? Miert?

Első 1 év, kategórikusan.

Kövezzetek meg de nekem marha nehéz volt, kezdve a hasfájásós időszakot várni hogy telljen le (3 hónap), könnycsatorna átmosás, székrekedéssel küzdöttünk 1 éves korig, semelyik tápszer nem volt az igazi, fogai ahogy jöttek az katasztrófa volt úgy megviselte, nem tud még menni semerre de már akar és nyűgös érte, nem lehet még úgy igazán lemenni és lefárasztani játszótéren mondjuk, hanem otthon oldd meg, még nem tudják úgy igazán kifejezni magukat és a szeretetüket,kb rajtam és apján kívül mindenkinél bőgött, egyfolytába alvásidőkhöz igazítani mindent..

De közbe nagyon édesek ebbe a korba is , de ahogy betöltötte az 1 évet minden olyan könnyű lett, nagyon értelmes kis fickóm lett, annyira édes ahogy bújik ahogy imád, ahogy kifejez mindent már mit szeretne, ahogy tud örülni és kacagni őszintén , ahogy megtette első lépéseit és már fut, tényleg már el tudok vele beszélgetni olyan okos,értelmes..

17 hónapos most,már elkezdte a földhözvágós hisztit, de akkor is meg lehet vele beszélni miért teszi (ha megnyugodott), mit szeretne pontosan,megbeszéljük, sokkal könnyebb nekem mint egy magatehetlen csecsemővel.

2 evesem van, de most nehezebb mint 1 ev alatt. Mi dent hozza kell igazitani, egesz nap, hogy neki jo legyen. Egeszseges legyen az etele, legyen sokat levegon, legyen tarsasagban, nem birja sokaig egy helyen, ne legyen veszelyes a hely ( plbaratnomeknel meredek lepcso ) stb stb.

NEM panaszkodom, csak valaszoltam a kerdesre.

Pici baba koraban egyszeru volt, aludt a babakocsiban akarhova, akarmeddig mentunk, szoptattam igy a kajaval sem mellett bibelodni, leraktam a jatszoszonyegre es 30-40 percet elvolt. 3-9 honapig volt a legegyszerubb.

1 éves kor alatt nehezebb volt. A folytonos aggódás, hasfájás, fogak és a mehetnék miatti nyűglődés. Sokszor nem tudja az ember hogy mi is a baj eleinte.

Most 2 éves és sokkal könnyebb vele. Aranyos, ad puszit, kifejezi a szeretetét, akaratát, szavakat mond stb. Olyan földhöz vágós hiszti még nem igazán volt. Van egy két nyűgös nap de azért nem minden nap mint az elején.

A pici baba kor nekem könnyebb volt mindkettővel, egyrészt, mert akkor még nappal is többet aludtak, így nekem is több időm volt haladni mindennel, meg akár a saját dolgaimra is jobban volt időm. Meg akkor még olyan jól lehetett dajkálgatni őket :)

Most már a kicsi is másfél éves elmúlt, és sem ő, sem a bátyja nem az a típus, aki nagyon hagyná a hosszas ölelgetést, puszilgatást.

Az 1-3 éves kor közötti időszak nekem egyértelműen nehezebb, viszont a nagynál az a tapasztalatom, hogy utána megint egy (számomra) könnyebb időszak jön, amikor például már lehet beszélgetni, értik az összetettebb magyarázatokat is, lehet már úgy játszani, hogy az már akár a felnőttnek is játéknak számít, pl. társas, lehet már hosszabb sétákra, kirándulásokra menni (cipelés nélkül :D ), apróbb dolgokban már kezdenek önállóbbak lenni, stb.

Persze az 1-3 éves kornak is megvan a maga szépsége, imádom nézni, ahogy a kicsi napról napra egyre okosabb, mindent utánoz, tanul, egyre több szót tud, szóval tök jó most is, de azért nekem ez nehezebb, mint az előtte, vagy az utána következő időszakok.

Az első év volt a legbrutálisabb. Akkor még a férjem sem tudott "mit kezdeni" egy babával, és kezdő anyaként sokszor én sem. Mint egy gép elláttam, a szükségleteit kielégítettem.

1 éves kora után már azért egyre jobban kommunikál, megtanul járni, szerintem ezek nagyon jó dolgok. Egyre önállóbb.

Most 4,5 éves a fiam, családként is nagyon harmonikusan élünk, és egyre könnyebb vele. Fantasztikus gyerek. Imádom.