Miért ez az összefüggés? Szegény család= gyerek nehezebben kezelhető, rossz tanuló, jobb módú család= jó gyerek, jó tanuló?

Szerintem egyáltalán nincs,vagyis nem szabadna hogy legyen!

Azt hogy valaki mennyire nehezen kezelhető és milyen tanuló egyrészt genetika határozza meg,másrészt(ez a jelentősebb szerintem) a szülői hozzáállás,nevelés.

Annyi lehet benne,hogy egy szegény szülő nyilván frusztráltabb,többet ideges,ezáltal nem tud úgy foglalkozni a gyerekkel ahogy kéne, sokat kiabál vele,esetleg veri.

Egy anyagi problémákkal nem rendelkező szülő nyilván kiegyensúlyozottabb,magabiztosabb,amit átad a gyerekének.

A gyereket anyai helyzettől függetlenül ugyan úgy kell szeretni,ugyan úgy kell vele törődni és odafigyelni rá,dicsérni és tanítani.Ez nem pénz kérdése és a gyerekek nem anyagiasak,nem akkor lesznek boldogak,ha megvan nekik a legújabb barbie vagy a 86. kisautó,meg az összes fp játék!Nyilván az anyagiasság,meg hogy ezt-azt szeretne megjelenik,de csak később,és főleg tinédzser korban lesz ez jelentős,de addig hosszú út vezet,ha a szülő ügyesen neveli a gyereket akkor én úgy gondolom(és ezt tapasztalom)meg lehet találni a közös hangot,hogy a gyerek is boldog legyen és a szülőnek se menjen rá a gatyája az épp aktuális divatcikkre.

Szóval szerintem nem szabadna,hogy összefüggés legyen!Az anyagi helyzetnek nem szabadna befolyásolnia a gyermekhez való viszonyulást!

huh,köszi a lepontozást...persze,szüljenek csak a gazdagok...

4.

Hmm... A szegény családoknál én általában 2 végletet figyeltem meg: vagy nagyon motivált, és küzd erején felül a tanuló, hogy kitörjön és ne nélkülözésekkel teli élete legyen, vagy pedig nem küzd, mert beletörődött a sorsába...

A jómódúaknál azt látom, hogy minél magasabb a szülőnek a végzettsége, annál inkább elvárja, hogy a gyereke is jól teljesítsen, vagy akár kövesse az ő példáját (pl. orvos, jogász, mérnök családok), vagy eleve a gyerek nagyon felnéz a szüleire, és el akarja érni azt, amit ők.

Viszont vannak olyan gyerekkori ismerőseim, akiknek a szülei bár sikeres vállalkozók voltak, de csak érettségivel rendelkeztek. Na az ő gyerekeik végig közepesen teljesítettek.

Nem megfigyelés, inkább társadalomtudomány: a szegények között több a tanulatlan, iskolázatlan. Amit valaha a szülő megtanult esetleg az iskolában, javarészt már azt is elfelejtette, mert nem használta a tudását. Így a gyerekének sem igazán tud segíteni, ha annak valami nehézsége van az iskolában.

Ennél bővebben nem mennék bele, erről szociológiai szakkönyvek kötetei szólnak, nem is csak ebből az egy aspektusból, minden esetre érdekes téma.

Amikor a szülő már negyedikes gyereknének nem tud segíteni a tanulásban és pénze sincs megfizetni a külön tanárt egyértelműen le fog maradni azzal a gyerekkel szemben akinek megtudják fizetni. Az a gyerek aki bejárta a világot, múzeumban is gyakran viszik érdekelni fogja a tudás,és akar is majd tanulni.

Igenis a tanulásoz kell pénz.

Ezt így egyértelműen nem lehet kijelenteni.

Több nagyon kedves, aranyos, segítőkész és okos gyereket ismerek, akik elég szerény anyagi körülmények között élnek, Kitűnő tanulók, szeretnek olvasni, könyvtárba járnak, mert nincs otthon Playstation, X-Box, laptop, táblagép stb.

És van olyan gyerek is az ismeretségi körünkben, akire egy darab kutyasz.rt sem bíznék, mert annyira neveletlen, szófogadatlan, buta és bunkó, hogy borzalom, pedig nagyon-nagyon tele vannak pénzzel. Mondjuk ott anyuka-apuka is rettenet tuskók, tehát volt kitől örökölni :)

Most visszagondolok, hogy 25 éve mi volt nálunk az általánosban: az osztály leghülyébbje az egyik gazdag híresség fia volt, apukának minden évben támogatnia kellett egy nagyobb összeggel az iskolát (és a tanárokat), hogy a fiacskája ne bukjon meg, de így is csak 5.-ig húzták... :)

A legjobb tanuló viszont az a lány volt, akit az anyukája egyedül nevelt és nagyon szegények voltak, sokszor táborozni sem tudott velünk jönni :( Vele nem is voltak kamaszkori problémák sem, meg úgy általában semmilyen gond.

Szóval ez a dolog is inkább a szülőn múlik.