Egyre nehezebben viseljük sógornőm kiakadásait a baba egészsége miatt? Hogy kezeljem szépen, hogy ne legyen balhé a családban?
A szitu a következő. Mindketten babát várunk, tesóm felesége 32 hetes, én 26. A kombinált tesztünk anno egyikünknek sem lett valami fényes. Neki nyilván előbb volt, kérdezte,hogy mit tegyen. Mondtam,hogy ezt ő döntsék el, beszéljék át,hogy mi tennének ha beteg lenne a baba stb. Végül nem vállalta az amniót.
Nekem is rossz lett a kombináltam, én bevállaltam, szerencsére minden rendben. Ő viszont azóta folyamatosan szorong rajta, sok sír, tesómat kiakasztja, nem hazudok hozzám napi szinten jön totál idegbe,hogy mi van,ha. Eddig egyszer sem mondtam neki,hogy ezen nem most kellene gondolkozni. Viszont most a múlthéten az egyik uh-on találtak valami eltérést a babánál. Nem tudom pontosan mit, de még folyamatban vannak további uh-ok. Próbáltuk nyugtatni, erre a hétvégén a családi kertipartin fejemhez vágta,hogy én nem tudom mit érez, mert nekem rendben van a gyerekem stb. Erre az én nyugodt férjem odavetette,hogy ha elment volna az amnióra ,most nem hallgatnánk a hisztit minden nap. Na ezen felhúzta magát és otthagyott mindenkit.
Szeretem őt, a tesómat is, de nem vagyok hajlandó ezt hallgatni minden héten. De azt sem akarom,hogy a terhességünk végére már beszélő viszony se legyen közöttünk!
Köszi!
Az a baj,hogy időközben "rájött",hogy milyen nehéz az élet egy beteg egy gyerekkel. Azóta pánikol a legjobb. Mit ad Isten az is nálunk történt. Pont a férjem barátja és annak felesége volt itt, amikor ő is. A baráti párból a lány beteg gyerekekkel foglalkozik és a férjemmel a munkáról beszélgettek. A tesómék megérkeztek és hallották,hogy miről megy a téma. Akkor már a sógornőm is kérdezgetett a lánytól. Ő meg nyilván kertelés nélkül elmondta,hogy ő mit lát, ő miért nem vállalta volna stb.
Azóta meg jobban ez az idegeskedés. Nincs sok barátnője, ezért jön mindig hozzám. Nincs is ezzel gond, sőt szerinte ma babával sem lesz, de egyszerűen nekem sincs most 26 hetesen, egy 3 és féléves gyerek mellett ehhez már türelmem.
"férjem odavetette,hogy ha elment volna az amnióra ,most nem hallgatnánk a hisztit minden nap" - OKÉ, de azért nem kellett volna így beszólni. Ismerek olyat, aki benne volt abban a %-ban, akinél vetélés a vége az amnionak, szóval én megértem a sógornődet, hogy nem vállalta be.
Szerintem ülj le vele, hogy beszélgessetek, hogy nyugodjon meg, mert a babának nem tesz jót az állandó idegeskedés. Gondoljon pozitív, szép dolgokra.
Reméljük, nem lesz beteg a baba. Normális az aggódása, főleg ha UH-n valami nem OK. De nyugodjatok le. Tényleg beszéljétek meg. Nem ér ez meg családi balhét, beszélgetni kell, nem beszólni, akármilyen zavaró is az aggodalma.
Hidd el próbáltuk! Minden héten elmondom azt a hazugságot neki,hogy biztos,hogy nem lesz baj. Pedig nyilván én sem tudom.
Látom,hogy zavarja,hogy nyugodtabb vagyok. A férjem eddig sosem szólt bele, de most látta,hogy engem akar bántani, és megvédett.
Én is tudtam,hogy kockázatos az amnió, de mégis vállaltam,hogy nyugodt legyek.
Kedves kérdező megírod, hogy mi lett végül?
Remélem minden rendben veletek és a tesódéknál is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!