Van még a világon még egy olyan anyós mint az enyém? Totál leragadt a 70-es években?

Nekem anyám ilyen, ő még gyűjtögeti is a más szemetét, kidobott szekrényeket, szőnyegeket, vasalókat(sohasem vasal), mindent.

Semmit nem dob ki már 30 éve, még a levágott konnektorvéget is gyűjti.

Gyermekem nevelésébe nem szól bele, néha vesz neki csokit-megeszem én:)

Mondjuk mi elmenekültünk tőle albérletbe. Így mindenkinek jobb.

mintha az én anyósomról beszélnénk!

szombaton hozott a 3 HÓNAPOS lányomnak epret, hisz tele van "egészséggel"

a gyűjtögetésről ne is beszéljünk! három szobás lakásban lakik egyedül, de csak a nappaliba lehet bemenni, mert a másik kettőt raktárnak használja

Nekem a nagymamám volt ilyen, mint az utolsó válaszoló anyósa :)

Én is imádtam nála lenni és kincsekre vadászni.

mi megtaláltuk a nagymamámnál azt az igazolást, amivel az 1945-ös esküvőjükre aranygyűrűt vehettek...bekereteztettem, azóta is kint van a falon.

mi anyósnál lakunk, és apránként, amikor nincs itthon, lomtalanítunk. mindig röpül 1-1 repedt lábos, lyukas zokni, foltos terítő, stb. stb. csak figyelni kell, hogy ne az legyen a kuka tetején, mert visszahozza, és még leb@szást is kapunk!:)))

hát, nem irigyellek, főleg, hogy együtt éltek vele. Nekem apósom ilyen. 3 éve vettük a házunkat, fele apósomé volt, fele a bátyjáé, 12 évig gyűjtötték benne a lomot. 3 év után most jutottam el odáig, hogy (viszonylag) üres az udvar és a félkész manzárd. Már kidobtam régi folyóiratok tömkelegét, koszos nylonzacskókat, lomot és rumlit, és megint lomot és megint rumlit, rossz fotelt, patkányrágta gyerekkocsit, öreg koszos rekamiét, útban lévő ezeréves szekrényt, minimum 4-féle ocsmány csempét. Két csődbe ment cég papírjai még megvannak (a törvény szerint évekig kell őrizni, csak azt nem tudom,miért nálunk...), egy rohadt nagy vaskádat 3 év után nagy dérrel-dúrral pár hete vitte el apósom, mert azt mondta, hogy az még jó lesz valamire (nem tom, mire, mert én inkább lavórban mosdok, minthogy a fenekemet abba beletegyem), de van még nálunk üres sörösüveg ládaszám, döglött cement, állvány nélküli építkezési állás, hullámpala darabok, csomó ablaküveg (mert az milyen drága, ha szükség lenne rá...). De a kedvencem négy guberált Peugeot 607-es kerékgumi, amit azért őrzünk, mert hátha talál egy rászorulót, akinek olcsón odaadja (persze, aki 607-essel jár, nem olyan csóró, hogy épp 4 használt ócska kerékre legyen szüksége, mert a 607-es luxuskategóriás kocsi, dehát ezt nem lehet neki mondani). 4 hónapja vagyok itthon a fiammal, rengeteg mindent kihajítottam már. Ami még megvan, mert építkezünk, és esetleg szükség lehet rá (szurok, kátrány, bontott tégla, csempe, kő, homok, habszivacs), már azt is mindet kategorizáltam és sorrendbe raktam az udvaron. Apósom ezenkívül vasat is gyűjt, még mindíg van belőle, de a nagy részét szerencsére már annak is elvitte. Hadd ne mondjam, bőgtem, mikor ideköltöztünk és este az udvaron szaladt velem szembe a lom között a poc! A garázs még egy disznóól, a páromnak sajnos nincs ideje rendberakni, annak is én fogok nekimenni, ha lesz türelmem meg időm rá.

Persze, érdekességeket is találtam: régi szenes vasalót, fonót, van eltéve szőlőprés, szőlődaráló, régi szép rádióból 3 is, régi századfordulós orvosságosüveget is találtunk már. Ezeket megtakarítottam, egy része már dísze a lakásnak, a többi is dísze lesz. De hadd ne mondjam, hogy az ő lakásuk is disznóól, sajnálom anyósomat! A garázsban például náluk egy lépést nem lehet tenni, mert ömlik ki a lom, ha kinyitod az ajtót. És még apósom volt felháborodva, mikor mondtam, hogy nem akarok disznóólban élni!

Bocsi, ha hosszú lett!

UI: a régi dolgokat szeretjük, van például tatának mesterlevele, mamának hajadonsági igazolása eltéve, ezek is mind érdekességek. De a nagy része tényleg lom.