Miért próbálják a magyar szülők még mindig belenevelni a gyerekekbe, hogy a pénz nem boldogít? A pénzügyi szabadság a világ legcsodálatosabb dolga, és a legboldogabb életet csak így tudod élni, ha részed van benne.

Nyílt válaszlevél a kérdező privát üzenetére

Kedves kérdező! (Ha nem te írtál, akkor annak szól, aki…)

Kérdéseim:

– Téged is arra neveltek a szüleid, hogy a pénz nem számít? Ha igen, akkor miért nem rájuk haragszol? Ha nem, akkor miért zavar, ha másoknak más a véleménye?

– Ki az a Szabó Péter? (Tudom, ráguglizhatnék, de nem teszem.)

Tulajdonképpen te szerencsés vagy, mert (a leírásod alapján) csak a pénz hiányzik az életedből. Van tehát két kezed, lábad, szemed, és nem is vagy szellemi fogyatékos. Ez az alapszitu sok más embertársadét felülmúlja.

S amitől még inkább szerencsésnek mondhatod magad, hogy tudod, mit akarsz: pénzt. Ráadásul rengeteg energiád van, és ha a forrongó dühödet jó mederbe tereled, el is érheted a célodat.

Részletes leírást szeretnél arról, hogyan kell meggazdagodni? Sok „sikerkönyv” született erről, és úgy sejtem, jók lehetnek kezdetnek (bár én egyet sem olvastam). Részletes leírást azért ne várj viszont senkitől, mert a világon mindenki más „játékot” játszik az életben, és máshonnan indul a pályáján (értsd: mások az adottságai a családi hátterétől kezdve az értelmi képességein át az érzelmi intelligenciájáig).

Akárhogy is nézzük, a lényeg, hogy megtaláld azt, amiben jó vagy, és nálad mázli, mert szűkítetted is már a kört, hiszen nem jöhet szóba bármi, csak olyasmi, ami sok pénzt garantál – ezeken a lehetőségeken belül viszont neked kell tudnod, mi az, ami testhezálló számodra.

Az én „játékom” nem a pénzhalmozás az életben, így csak a látottak alapján nyilatkozom, de vegyünk példának pár „szakmát”, amivel ma sokat lehet kaszálni, és mit kell érte tenni:

– jogász: tanulni, majd lehúzni pár évet (szinte ingyen) valahol.

– informatikus: tanulni, de utána tutira lesz jó állásod.

– politikus: semmi nem kell hozzá, elég, ha belépsz valamilyen pártba a lakóhelyeden, és sokat sürögsz-forogsz, haverkodsz, jópofizol, és elég jól csurran-cseppen majd, még képviselő is lehetsz.

– celeb: valóban semmi nem kell hozzá (se gerinc, se gátlás :)), elég a pucér seggedet mutogatni, dörgölőzni erre-arra, és „tiéd a világ”. Mivel nem „nyugdíjas állás”, érdemes ésszel költekezni.

– prostituált: szépen kereshetsz vele akár külföldön, akár online (ha fiú vagy, még jobban is). Csak vigyázni kell, mert kiöregedsz hamar, így okosan kell gyűjtened. Vagy nem is kell prostinak lenned, szerintem azzal is elég jól kereshetsz, ha bekamerázod a lakásodat, és eladod a „vetítési jogokat”. Elég sok aberrált él a világon, akik jól megfizetik, hogy nézhetik, amint fogad mosol vagy kakálsz (ja, hogy a valóságshow-k is erről szólnak, bocsi :)).

De szerintem az első lépés mindenképpen az, hogy ismerd meg magad, mire vagy képes, és mit akarsz valójában.

Ami még nagyon fontos: a tudatosság és a kapcsolatteremtési képesség. Mindkettőben van még hová fejlődnöd.

A tudatosságod hiányosságairól többek közt az ad bizonyságot, hogy a kérdésedet a gyereknevelés témakörbe írtad ki, és ráadásul rosszul, mert valójában nem arra akartál választ kapni, amit a kérdésed takar, hanem arra vágytál, valaki mutasson utad, merre indulj. Gondolkodj, mielőtt cselekszel!

Az is gond, hogy felkapod a vizet, ha másoknak más a véleménye (bár a mai politikusok közé szépen be tudnál tagozódni ilyen mentalitással, és mint mondtam, a politikus pénzes szakma, szóval lehet, hogy ez tulajdonképpen egy erősséged).

Az emberi kapcsolatok is nagyon fontosan a karriered szempontjából. Hülye példának fogod tán találni, de ha bolti eladó vagy, és ebben a stílusban kommunikálsz a munkatársaiddal és a vevőkkel, akkor ne csodálkozz, hogy nem történik semmilyen „csoda” – míg ha normális lennél, lehet, hogy már rég előléptettek volna, vagy akár a vevők egyike átcsábít egy jobban fizető állásba. Persze te nem barátokra vagy a jól végzett munka örömére (és egyéb „marhaságokra”) vágysz, hanem pénzre, így ebben az esetben azt kellene fejlesztened, hogy ne akadj ki dolgokon, szemrebbenés nélkül „nyalj felfelé és rugj lefelé”, mikor melyiket kell.

Szóval ne itt nyavalyogj és őrjöng, hanem tedd a dolgod, hogy elérd az áhított boldogságot a pénzzel. Az is jó lehet első lépésnek, ha kinézel magadnak valakit, aki a te mércéd szerint sikeres, és utánanézel, ő honnan jött, mit tett a cél érdekében. Szinte biztos, hogy nem sértődötten bosszankodott csak otthon…

És most a magánvéleményem:

Megértem, hogy el vagy keseredve. Hogy miért? Mert akár hiszed, akár nem, az én életemben is voltak válsághelyzetek, elvesztettem a szüleimet, munka mellett tanultam, volt diákhitelem, albérletről albérletre jártam, a keresetemet takkra be kellett osztanom, stb. És úgy sejtem, vannak még így páran a válaszolók közül.

Az csak a különbség köztünk, hogy én már 10 évesen rájöttem, hogy nem vagyok királylány, akinek a szájába repül a sült galamb. Szomorú vagy sem, ez a szitu, ahogy mondani szokták „innen szép a győzelem”.

Nem tudom, hány éves vagy, de úgy tűnik, arra az alapfelismerésre nem jutottál el, hogy mindenkinek van valami baja (igen, akkor is, ha a közösségi oldalak alapján tökéletesen boldognak tűnik, és hetente a glóbusz más-más tájairól posztol fotókat), ha megkapargatjuk a csácsi felszínt, mindenhol kiderül egy s más gebasz. Így irigyelni sem érdemes senkit.