A fígyelmetlenségem miatt esett le a babánk, a férjem így reagált, ez belefér?

Nem normális.

Akár vele is előfordulhat ilyen baleset, akkor mit csinál, öngyilkos lesz?

Nálunk sajnos olyan is volt, hogy a kisfiam magára rántotta a terítőt, rajta a forró kávéval... 2 éjszakát voltunk miatta kórházban, a férjem mégsem mondott egy rossz szót sem.

Nem elfogadható, de ezt nektek kell megbeszélnetek, te ismered, te tudod, mi történt pontosan.

Viszont: ágyon NEM hagyunk babát egy pillanatra sem. Ez annyira alap, hogy nem értem, miért nem lehet betartani. Naponta olvasok ilyet, hogy csak egy picit néztem félre, csak egy picit volt ott egyedül és leesett. NEM - SZABAD - EGYEDÜL - HAGYNI. Picit sem!

Szerintem sem normális ez a reakció. Sem hirtelen felindulásból, sem megfontoltan.

Tavaly leesett a 3 évesem a konyhaszékről, fejjel a kő járólapra. (ott voltam vele a konyhában, de már nem tudtam utánakapni)

Azonnal hívtam a férjemet, a kórházban találkoztunk. A legelső reakciója az volt, hogy Mindkettőnket átölelt, és kérte, hogy ne hibáztassam magam. Számomra ez a normális reakció.

"És nem, nem esik le, ha figyelsz rá. Ez nem elkerülhetetlen."

Jajj ez olyan cuki, mintha csak magunkat olvasnám pár hónappal ezelőtt. Aztán mégis leesett a babánk az ágyról, pedig ott volt az anyja vele és nem 2 méterre tőle hanem figyelt rá csak a gyermekünk épp "ügyesebb" volt. :)

És épp ezért haragudott utána magára, mert pont ő volt az aki soha egy másodpercre se hagyta ott sehol, akkor se amikor még nem tudott forogni.

Amíg veled ilyen nem történik addig nagy a szád neked is, de ez tök érthető, mi is ilyenek voltunk így nem csodálkozom, hogy belőled is hiányzik a megértés. ;)

Csökkenteni lehet a veszélyt. Teljesen kizárni nem lehet.

Biztosan szerencse??? :D Biztosan... Vagy inkább az, hogy figyeltem rá TUDATOSAN!

Engem csak tényleg az lep meg, hogy "jaj nem baj, az enyém is, meg másé is, ez normális..." Azért nem gondoltam, hogy ez ennyire gyakori jelenség lenne. Vannak még meglepő dolgok :D