Hogyan mondjam meg a feleségemnek hogy egyre inkább túlzásba esik?

Bírom az ilyet, nem tetszik, de nem szólsz.

Szólj neki és kész, beszéljétek meg, kinek mi nem tetszik, biztos ő is talál olyat. Felneveltél egy gyereket, nem hiszem el, hogy nem megy.

Úgy, hogy a feleséged már évek óta és tudnotok kellene beszélni egymással.

Ha van rá pénzetek akkor miért ne? Ha meg nincs akkor mond neki, hogy okosabban kellene beosztani a pénzt. Elvégre (gondolom) közös kasszán vagytok.

Mi kifejezetten jó anyagi körülmények között élünk, nem jelent gondot, hogy bármit megvegyünk a születendő kisfiúnknak.

Férjem szülei tőlünk ezerszer nehezebb helyzetben vannak, minden forintnak nagyon megvan a helye. A kiságyat mégis ők vették az unokájuknak. Lassan ették rá össze a pénzt. Tudom, hogy nehéz nekik megvenni, de azt is, hogy nekik ez örömöt okoz, hogy ezt ők adhatják.

Van amikor nagyon jól esik adni és jól esik elfogadni.

Gyanítom, hogy a feleséged már nagyon szeretett volna unokázni vagy elkapta a nosztalgia, hogy hátha ez az utolsó lehetősége ilyen élményeket átélni. Csakhogy az unoka nem az ő gyereke lesz, az ő gyereke már felnőtt - bár erre nem tudom, miképp lehet bántás nélkül rávilágítani (gyanítom, sehogy). Ha erőtökön felül ajándékoz, beszéld meg vele, hogy ne ezzel mutassa ki a szeretét.

Kérdés, hogy a lányod (és a leendő apuka?) hogy áll anyagilag és örül vagy se az ajándékoknak, mert pl.:

- van, aki egyenesen elvárja és "megrendeli";

- van, aki csak örül neki, hálásan köszöni és úgy gondolja, miért ne hagyja, ha már ilyen jó fej a nagyi;

- mást kicsit zavar a túlzott fontoskodás és gondoskodás, de nem akarja a másikat megbántani vagy csak bizonytalan saját új szerepében;

- és van, aki nem szereti, mert ő már elképzelte, megtervezte másképp a másmilyent.. stb. - és aztán ezt vagy magában tartja vagy veszekedés a vége.