Mit gondoltok egy ilyen Anyáról?

Kedves anyuka!

Nagyon sajnálom, hogy társadalmi nyomásra, a férj nyomására, valamint az időből való kifutás miatti rettegésből babát vállaltál, mert ez a feladat még annak is kőkemény, aki tiszta szívből szeretné, és vágyik rá.

Ugyanakkor minden tiszteletem, hogy ilyen lelkiismeretesen gondozod, és kihozod a maximumot a helyzetből!

Ez a gyermek már ott van, és nem tehet az érzéseidről, sem a fogantatása körülményeiről. Te vagy az anyukája, rád számíthat, mert pici és védtelen. Javasolnám, hogy keress fel egy pszichológust, aki segít túljutni majd az ellenérzéseidet, és feldolgozni azt, hogy bár szereted a gyerekedet, úgy "kaptad", hogy nem is igazán akartad.

Jó anya vagy, és nagyon jó ember! Hidd el, megtalálod majd a szépséget a nevelésben, és minél nagyobb lesz, annál könnyebben találsz majd benne örömöt. Viszont, hogy ne érezd tehernek, kötelezőnek, valami olyannak, amit rád erőltettek, kérj segítséget, és dolgozd ezt fel.

Nagyon drukkolok!

30 évesen születik a babája,jó házasságba, rendezett anyagiak közé. Nem érezte azt a hatalmas nagy vágyat a gyerek után, amit itt sokan írnak.

23 éves vagyok, normális anyagi keretek közé szültem.

Inkább azért szült, mert már ketyegett a biológiai órája és a férje is sokszor mondta, hogy már szeretné, így belement.

Inkább azért szültem, mert akartam a babát.

Úgy gondolta majd ha megszületik a baba akkor jön ez a plusz érzés.

Igen, így volt.

Örült amikor pozitív lett a teszt.

Örültem.

9 hónapig nagyon elővigyázatos volt, ügyelt magára és a magzatra.

Teljesen átlagos, mindenki ezt csinálja.

A baba megszületése után kb. 6 hétig nagyon sokszor sírt, sokszor nem tudta megmondani az okát.

Gyermekágyi depresszió, velem is ez volt.

Nagyon sokat foglalkozik a babával, szeretgeti. Mindenét odaadná a gyerek nek/gyerekért.

Mint minden anya.

Szabadidejében az internetet bújja, mit hogy lehet fejleszteni a babán, recepteket keres a babának.

Mint én, oktató videókat nézek stb

Ha rosszak az éjszakák akkor sokszor nagyon hamar felkapja a vizet, a babára sosem kiabál, inkább a férjén vezeti le a dühét, ilyenkor csúnyán beszél vele, később megbánja.

Néha előfordul, bár én a babára is rákiabálok, a férjemmel morcos vagyok, ha fáradt vagyok. Ha fáradt vagyok, nehezebben tudom kontrollálni az érzelmeimet. Nagyon nyugodt baba, nem szoktam meg, hogyha sír.

Ilyenkor sokszor odaadja apának a babát és savanyú arccal ül a kanapén.

Előfordult

Ilyenkor édességbe folytja az idegessegét.

Pont, hogy nem eszem ilyenkor de így leesik a vércukrom stb..

Túlaggódja a baba minden dolgát. Mit egyen/ne egyen, mi az a folt, miért így mászik stb.

Igen.

Házimunka a baba előttihez képest 50%os.Ha jobb a kedve akkor összekapja a lakást, ha fáradt akkor el sem mosogat.

Mintha én lennék :D

Sok "dührohama" van, sokkal több minden idegesíti, mint a baba előtt.

Néha..

Ha kettesben elmennek a férjével valahová akkor sem tud kikapcsolni, csak a telefont nézi, hogy nem hívja-e aki vigyáz a babára.

Ha nagyim vigyáz rá, ok, ha anya, az más, mert azon agyalok, hogy teletömi stb (képes rá, hiába mondom, hogy 4 óránként eszik és már van egy rutinunk és ezt nem én alakítottam így ki meg minden sírásra tápszerrel tömi..) Ha nagyim, akkor teljesen kikapcsolok így legtöbbször ő vigyáz rá. Én alig várom, hogy a férjemmel legyek kettesben :)

Szintén részben magamra ismertem.

Az érzelmi hullámzások, idegesség el fog múlni. Nálam egy éves kora előtt pár hónappal volt, hogy tudatosult az,hogy nem voltam önmagam, de javulás már elindult. Hormonok.