Nektek mi a véleményetek arról az anyukáról aki?

3. vagyok. Mi nem világos azon, hogy elképzelsz valamit és nem úgy lesz?

Nekem sem volt jó éjszakázni, fejlesztésre vinni a gyereket, aggódni, rohanni a kórházba életmentő műtétre, és sorolhatnám a negatív oldalát. Mindenki másképp éli meg az életét. Van akinek úgy könnyebb, ha panaszkodik. Nekem nem, meg ezek szerint neked sem, de ne te döntsd már el, hogy ki mit csináljon. Ne figyelj oda, vagy kerüld el, ha irritál.

Nincs különösebb véleményem róluk.Ha valaki állandóan panaszkodik, akkor egy idő után elkerülöm, mert nincs kedvem hallgatni.

Ettől függetlenül szerintem senki sincs, aki meg tudná ítélni az első gyerek előtt, hogy milyen gyerekkel. Az állandó panaszkodás túlzás, mert más nem akarja hallgatni és amúgy sem sokat segít, de mindenkinek lehet rossz időszaka, miért ne panaszkodhatna időnként? Nem muszáj mártírként mindent lenyelni.

Ha téged zavar, akkor kövesd a példám, és ne beszélgess ilyenekkel.

Jajmár. Könnyű terhesség, meg jó baba, aha. Én vagyok az első válaszoló, és fenntartom, hogy aki ennyire rinyál, mert nem aludhat éjjel, meg mert vannak kellemetlenségek, és nem tudja úgy csinálni a dolgait, ahogy akarja, az igenis elfelejtett kicsit utánajárni, hogy mivel járhat egy baba. Nem kell mindig azt hinni, hogy te majd a jó lapot húzod, és akkor nem fogsz meglepődni.

És tényleg nem a partvonalról pofázok, 2 évesen a lányom még mindig 2x kel éjjel, 2 hónappal ezelőttig ez olyan 5-6-7 alkalom volt. Ha egy éjjel csak 4x ébredt, ha már 3 órát sikerült aludni egyben, az jónak számított (és baromi ritkának). A terhesség végén toxémiás lettem, császároztak, mondjuk korababa hálistennek nem lett, már elmúltam 38 hetes, mikor ki kellett venni. Farfekvéses is volt, a hólyagomat rúgdosta, állandóan pisilnem kellett. Igény szerint szoptattam, az elején háromnegyed óra volt egy etetés, aztán fejés, mert marha sok volt a tej, nem tudta kiüríteni. Ennek megfelelően állandóan be is gyulladt a mellem, megszámolni se tudom, hányszor volt mellgyulladásom. A hozzátáplálás kezdete óta 80 százalékban kínlódás az etetés, mert nem ér rá enni, nem érdekli. Amúgy meg 2 hetes kora óta dolgozom itthonról, mégse vágtam le soha olyan hisztit, amit itt is az oldalon sokat, hogy jajj, 3-4x kel éjjel a 2 hónapos, nembírom. Ne haragudjatok, de ez vicc kategória. A babák ébrednek éjjel, van, amelyik sokáig. Sírnak, lehetnek NAGYON hasfájósak. A szoptatás nehéz, a szepa szorongás kimerítő, a dackorszak idegtépő, nem kicsit. És mégis vannak, akik ezeken a dolgokon meglepődnek. Na, nekem ez a hihetetlen, hogy ennyire ne tájékozódjon valaki, hogy alap dolgokon kiborul.

És szerintem a kérdés sem a koraszülött, tartósan beteg, extra nehéz helyzetben lévőkről szól (jellemzően ők sajnáltatják magukat legritkábban amúgy, érdekes). Hanem azokról, akik nem tudják értékelni, hogy milyen rohadt szerencsések, hogy nincsenek igazi problémáik, és állandóan nyígnak.