Nektek mi a véleményetek arról az anyukáról aki?
Nektek mi a véleményetek arról az anyukáról aki
úgy vállal gyereket hogy szeretne meg tervezi is,
aztán az ember mást sem hall tőle a várandósság 9 hónapja alatt mint folyamatos panaszkodást hogy milyen nehéz meg hasonlók,
aztán meg mikor megszületik még-inkább hogy sokat sír és szinte alig alszanak (ők a szülők) és milyen fáradtak hüp-hüp, meg hogy már mennyibe van a gyerek stb...???
Szóval, röviden, csak én rühellem az ilyen szülőket akik teszik a szépet hogy ők gyereket akarnak vállalni aztán meg mást sem lehet hallani csak hogy panaszkodnak?
Hát ha nem tudja hogy mit vállal be akkor minek vállalja be? Miért nem méri fel mivel jár és mik a kockázatok?
Ha bárki fejjel megy a falnak mi a fenének kell utána panaszkodnia hogy "jaj de fáj a fejem" ???
Ti értitek az ilyet?
Mi a véleményetek róla?
------
u.i.
ismételten mondanám, nem az ellen szólok ha véletlenül becsúszik és az ember nem készült fel rá, bár az is felelőtlenség de néha megesik védekezés mellett is, én arról beszélek amikor tudatosan vállalják aztán mégis csak a sírás megy a kedves anyuka-apuka részéről...
válasza:
válasza: válasza: válasza: válasza:Senki nem tudhatja, rosszul lesz-e terhesen.
Senki nem tudhatja, jó alvó lesz-e a gyereke, vagy sem.
Azért, mert szeretem a gyerekeket, és én is akartam, még nem bűn bevallani, ha nehéz. Mert sokszor az. Többször, mint nem az.
válasza:És még egy gondolat a "te akartad, most ne sírjon a szád!" gondolat margójára.
Senki nem akar 80 kilós lelassult bálna lenni cukorbetegséggel, meg folytonos pisiléssel és elfogyó lélegzettel.
Senki nem akar fél kilós baba fölött remegni a kórházban, hogy megmarad-e.
Senki nem akarja véresre maratni a mellbimbóját, napi 20 órában gyereksírást hallgatni, és napi 5 órát aludni 4 részletben.
Senki nem akar hisztis 2 évesekkel bevásárolni.
Senki nem akar pisi-kaki vicceken vihogó óvodásokkal ebédelni.
Senki nem akar matekból pótvizsgára készülni a gyerekével.
Senki nem akar pökhendi kamaszokkal ordítva kommunikálni.
Mindenki csak gyereket szeretne. És mégis, ezek megeshetnek. És akkor még panaszkodni sem lehet miatta?!?!?!?
#2 #3
Itt nem erről van szó, hanem a folyamatos panaszáradatról,
mint fentebb is írtam, mit sajnáltatja magát ha magának csinálja a hülyeséget?
Ez épp olyan mint ha én klasszikus példával élve a kútba ugranék aztán sopánkodnék hogy jaj de összetörtem magam.
Véleményem szerint utálatos és undorító dolog ha önsajnálatba süllyed és még más sajnálatát is kiprovokálja magának mert utána másról sincs szó csak hogy de nehéz neki!
Nem úgy lenne az normális hogy ha már ilyen helyzetbe hozta magát, elvileg és állítása szerint jól átgondolva, felelősségtelesen akkor szépen csendben tűri a magának kavart sz@rt?
--
szóval ne értsetek félre, nem azt mondom hogy az a baj hogy kellemetlen helyzetbe került mert tényleg nem lehet totálisan felkészülni erre,
de az nehogy már normális legyen hogy ettől kezdve fűnek-fának (családnak, munkatársaknak, rokonoknak stb.) hónapokig vagy évekig a nehéz helyzetét kelljen hallgatnia, hogy neki milyen rossz ezért meg azért is.
# 8
Szerintem meg a te példád rossz, a gyereknevelés nem olyan hogy vagy könnyű (nem szakad el) vagy nehéz (elszakad) hanem mindig nehéz valamiért,
de soha nem kötelező telepanaszkodni a világot azért mert felelőtlen rózsaszín felhőket álmodva rájön a delikvens hogy nincs rozsaszin felhő
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!