Nálatok is az az öregek reakciója a síró gyerekre, hogy csúnya?

Lányom 2,5 éves, alapjáraton egy kedves, kiegyensúlyozott kislány, de sajnos most ő is benne van a hisztikorszakban. Mindig talál valamit, amin kiborulhat (boltban olyanért, amit szeretne, itthon hogy mit húzzon fel, mivel játszon... szóval van most bőven). Én is nehezen viselem, deigyekszem jól kezelni, htudom neki se könnyű most. Ha férjem családjához megyünk, akkor ott van a férjem mamája és a 95 éves dédije is. Szeretik őt, mindig várják, de amint sír vagy hisztizik valami miatt, az egyetlen reakciójuk, hogy azt mondják neki, hogy "most nagyon csúnya vagy". Engem ez zavar, mert segíteni egyáltalán nem segít, de még legalább le is csúnyázzák... én is, férjem is mondtuk, hogy nem csúnya ilyenkor se és mi ezt nem szeretjük. De azért mindig ezzel jönnek, nyilván az ő idejükben ez egy tuti módszer volt, nem hagynak fel vele.

De ma mástól is megkapta. Bementünk egy cipőboltba, ott lányom kinézett egy felnőtt piros magassarkút. Nagyon szerette volna, eladó kedvesen mondta, hogy felpróbálhatja, tipegett benne. Persze amikor végeztünk, már eszébe se volt levenni. Próbáltuk szépen, mikor nem ment, csak leszedtük róla, elköszöntünk, mentünk, persze ő ordított, hogy neki kell a piros cipő. A bicikliülésben is folytatta, én próbáltam neki magyarázni a dolgot. Mögöttünk volt egy néni. Elkezdte mondani, hogy: "miért sírsz? Csúnya vagy ilyenkor. Csúnya vagy! Csúnya vagy!" Abban az állapotban igazából beszóltam volna neki, de inkább nem akartam feszkót, gyorsítottam a lépteim és lehagytuk. Szóval ez tényleg általános problémakezelés az öregeknél?