Otthonszülés? De miért?

Engem meg az háborít fel, hogy tudatlanul, amikor fogalmatok sincs, hogyan és miként zajlik egy otthonszülés, ítélkeztek.

Én egyet már szültem itthon, nemsokára születik a második, remélem, ő is itthon látja meg a nap- vagy holdvilágot. Azt a törődést, odafigyelést, amit otthoszüléskor megkap a baba és az anyuka, sehol máshol!

Egyébként a szülészorvos (a megyében az egyik legelismertebb szakember) akihez járok, szintén azt mondta, várhatóan problémamentes szülésnél inkább árt az orvos és a kórházi rutin. Ő teljes szívvel támogatja, hogy itthon szüljek.

A kórházban töredéke odafigyelést sem kap a szülő nő és kisbabája, mint otthon, egyszerűen azért, mert nem csak ő van ott, megoszlik a figyelem. Ily módon sokkal később veszik csak észre a komplikáció lehetőségét, míg itthon az első jelre reagálnak. Itthon ugyanúgy van szívhanghallgatás, sőt, vásároltak mobil ctg-t, amit szintén hoznak, minden felszerelésük megvan ahhoz, hogy az anya és a baba maximális biztonságban legyen.

Azt is kevesen tudják, pedig igaz, hogy a szüléskor fellépő komplikációk jó részét a szükségtelen beavatkozások generálják.

Fölébredt a lányom, mennem kell, de még majd visszajövök és folytatom.

Szegény baba, oxigénhiányosan került kórházba.

Azt a nőt el kéne tiltani a terhes nők közeléből is.

Én is hasonlóan otthoni körülmények között szültem Kistarcsán.És semmibe nem került.Illóolajos vizben vajúdás, gyertyafényben kellemes zenével.Esetleg labdán, fotelban, szülőágyon.Amit épp kényelmesnek találtam.Nagyon bensőséges hangulatban.Egyedül a külön szobáért fizettem, hogy kényelmesebben tudjunk "pihenni" abban a 3-4 napban.A következő babámat is ott fogom szülni.

Amúgy ez az otthonszülés nagyon kockázatos, és őszintén csak szánalamt érzek az anya iránt, hogy felvállalja inkább a kockázatát az otthonszülésnek, csak mert neki az kényelmes!Egy jól kiválasztott kórház és semmiben nem csalódna.

Én is kórházban szültem és hasonló körülmények között, mint a Szent Imrében szült kismamatársam. Én is kádban vajúdtam, zenét hallgattam, csönd volt, orvost és szülésznőt szinte nem is láttam, vagy csak másodpercekre. Nagyon hamar meg is született a fiam. Mind a két szülésem remek élmény volt kórház ide vagy oda. Sőtt, el tudtam engedni magam, tudtam, ha baj van jó helyen vagyok.

És ami a bajom az otthonszüléssel: Hát csak annyi, hogy kórházban dolgozom és a legtöbb oxigénhiányos és sérült baba akivel sajnos találkoztam az otthon született. Mert senki nem ígérheti meg, hogy nem lesz komplikáció, nem lesz egy vállelakadás, amire nem biztos, hogy ott fel vannak készülve, nem biztos, hogy a lepény megszületik időben magától és nem biztos az sem, hogy a baba miatt nem kell egy hirtelen császár. Lehet egy hirtelen vérrögösödés, vagy vérzés, bármi, amire nincsenek felkészülve. Ilyet nem jelenthet ki egy orvos sem, hogy sima és komplikációmentes lesz a szülés! Semmi sem biztos. Egy barátnőmnek sima és komplikációmentes szülése volt, babázott, majd 10 perc múlva elájult, azonnal altatták, műtötték és megmentették az életét. Ha otthon szül, már nem élne. Úgyhogy én amondó vagyok, hogy nem szabad félni a kórháztól és meg kell találni az igényekhez leginkább igazodó kórházat. Szerencsére megint szabad orvos és kórházválasztás van, nézelődni kell, hogy mi az ami megfelelne. Egy másik ismerősöm pestre jött fel szülni, mert itt voltak olyan körülmények, amit ő szeretett volna. A legjobb az lenne, ha a kórházakban - mindegyikben - megoldható lenne, hogy anyuka otthon érezze magát és ne kórházi szobában, de tudom, hogy sok helyen még mindig szülőágyak vannak és így jobb választásnak tűnik az otthon. De kérdem én, nem jobb a biztosabbat választani, a biztonságot csak egy pár órára? A baba érdekeit nézzük és neki az az érdeke, hogy egészségesen megszülessen és hogy az anyja fel tudja nevelni! Esetleg ha valaki nagyon nem szereti a kórházakat ambulánsan is szülhet talán. Ha nincs semmi gond, szülés után nem sokkal menjen haza.

Ez az én privát véleményem, de sajnos láttam nagyon sok olyan babát, akik anyuka kényelme miatt sajnos betegen születtek és sosem fognak teljes értékű életet élni. :( Nem mondom, hogy kórházban ilyen nem fordulhat elő, de szerencsére minimális.