Változott-e az öltözködési stílusotok, miután édesanyák lettetek?

Én sem változtam/változtattak a gyerekek óta, én kaptam már beszólást: miért nem sminkelek (gyerekek előtt sem tettem) miért nem fogyok vissza (visszafogytam, előtte sem voltam nádszál) miért nem öltözök csinosan a játszótérre (mert a gyerek után kúszni-mászni nekem nem kényelmes a szoknya és a magassarkú).

Bármit teszel, úgyis lesz aki megszól. Ne foglalkozz velük :-)

Ne foglalkozz senkivel, úgy öltözz, ahogy neked tetszik és jól esik. Én sosem öltöztem mondjuk extrém mód, inkább sportosnak mondanám a stílusomat, tornacipő, farmer, kapucnis pulcsi, szülés előtt és utána is ez a stílus maradt (szerencsére lement minden feleslegem és 49-51 kg között vagyok áltaálban, így nem kellet átrendezni a ruhatáramat).

Több fülbevalóm, tetkóm nekem is van, néha furán néztek rám is az emberek, de hát mindenkinek minden nem tetszhet. Ha jó alakod van, csinos vagy, lehet hogy a rosszalló pillantások irigységből fakadnak, hiszen nem mindenki nyeri vissza a súlyát teljesen szülés után.

Így van, ezért vagy azért, de valamiért biztosan megnéznek és kinéznek maguk közül, persze ez lehet átmeneti is, például, ha új közösségbe kerülsz. Én akkor szembesültem ezzel, amikor a fiam születése utáni nyáron új lakásba költöztünk, elkezdődött a játszóterezős szezon, és új anyukaként a kicsi totyogósommal egy totál új környezetbe csöppentünk. Az én külsőmön nincs semmi extra, hacsak az nem, hogy alapvetően szoknyás, nőiesen elegáns a stílusom (mondjuk lapos balerinacipőt hordok a rövid szoknyámhoz, mert magas vagyok, nem kell nyújtanom az alakom), és ezt a visszafogott eleganciát nem adtam fel a játszóterezések alkalmával sem. Gyakran én voltam az egyetlen rövid szoknyás anyuka! Ráadásul sokszor én voltam az egyetlen, aki beültem a fiam, majd később a lányom mellé a homokozóba, felmásztam Velük a csúszdára, sőt, le is csúsztam (szoknyában), mert magasról tettem arra, hogy a homokozó szélén csoportosuló, pletyiző anyukák mit gondolnak. De úgy vettem észre, hogy megszoktak, sőt, 1-2 barátságom is született, Velük a mai napig összejárunk, és valóban komoly barátságoknak nevezhetjük Őket. Pont az egyikük mondta múltkor, hogy milyen érdekes, Ő még nem is látott engem "lazulós" cuccban, melegítőben, tornacipőben. Persze, mert sosem szerettem utcára így kimenni, ez a gyerekek előtt és után is így volt/van. Szval én nem változtattam a stílusomon. Pl. Imádom, amikor a 4 éves kisfiammal és a 2 éves kislányommal bandukolunk hazafelé, és az egyikük az egyik lábam, a másikuk a másik lábam karolja át, mert imádják, hogy a rövid szoknyához harisnyát veszek fel, imádnak hozzáérni a harisnyás lábamhoz. És simán játszózom harisnyában.

Szval, Kérdező! A szimpatikus, hogy a gyermeked kapja minden figyelmed, ez maradjon is így, és hidd el, aki acsarkodik, az lehet, hogy pont erre a harmóniára irigy, ami Belőled és s gyermekedből sugárzik. Nekem mondták már a játszón, hogy nem értik, minek játszom egyfolytában a fiammal (akkor még csak Ő volt, a kislányom csak vágygondolat volt), inkább ülnék oda a padra beszélgetni Velük. Persze, a beszélgetés pletyizés a köbön, ahhoz nem sok kedvem volt. Inkább játszottam a fiammal, igényelte is, én pedig egyenesen odavoltam a közös időtöltésért. Úgy láttam, többen irigyelték a türelmem, a figyelmességem, ahogyan a totyogómat követtem.

Szval, senkivel ne foglalkozz, ha jól éezed magad a bőrödben, kerek a kis világod, akkor nem számít más véleménye...persze, a családodén kívül☺

Én se változtam. Ugyanaz a túraszandálos, sminkeletlen, sportos nő vagyok, akit az 1-es lenéz.

(mondjuk a lenőtt haj meg lekopott köröm nem játszik, mert nem lakkozok és természetes a hajam).

Mindenkinek nem felelhetsz meg, magadnak akarj csak.

Nekem van tetoválásom tehát tudom miről beszélsz :)

Érdekes, mert én nem a "vagány csaj" okból csináltattam egyiket sem, nagyon is divatosan öltözöm, de a rock vagy bármilyen ilyen irányzat engem nem befolyásol. Nincsen sok és nem nagyok, de azért van tetoválásom. Mind pici, egy nagyobb van ami kb 4-5 cm magas, és csak 2-3 cm széles. Ez egy szimbólum, a többi mind szöveg (4db).

Sminket minden reggel teszek fel, a hajam majdnem a fenekemig ér, és van műkörmöm is, de csak nagyon szolid, olyan, mintha a sajátom lenne (sokáig próbálkoztam a sajáttal, csak nem volt elég erős és a formája sem volt szép, pedig nekem a természetes tetszik).

Én lazábban öltözöm, nem szoknyában (nem szeretem a szoknyát, nyáron ritkán), inkább az vonz jobban, amit a gyerektelen lányok hordanak: adidas cipő, csőnadrág. Járok edzeni hetente négyszer, de nem testet építek, ez "csak" női, fitness jellegű órák. 59 kiló vagyok és 173 cm, szóval nem vagyok kövér. Mégis jobban megnéznek, mint másokat.

Mivel nincsenek a karjaim teletetoválva, annyira nem feltűnőek az enyémek. Viszont voltak már érdekes pillanataim. A játszótéren (éppen egy pár hete) a kisebb lányom mellett guggoltam a homokozóban, mikor jött egy kislány a nagyobb kislányom mellé, meg az ő anyukája a szintén kisebb tesóval. Ott álltak a hátamnál, én meg guggoltam előttük a kicsivel. Az idegen kislány mondta az enyémnek, hogy "az mi a hátán az anyukádnak?", erre mondta a lányom, hogy "tetoválás". (egyébként nem a hátamon van, hanem a lapockám felett, kicsit oldalra, tehát ujjatlan felsőben látszik) A kislány mintha még csak nem is hallotta volna a szót, csak nézett. Láttam anyuka arcát is, nem tagadhatta volna, hogy a lánya a kislány, bár ő inkább rosszallóan nézett. Erre közölte a lányom, hogy "apának is van egy ugyanilyen", a kislány meg azonnal kérdezte, hogy "de miért van nekik ilyen", erre azt hittem elájulok a lányomtól, azt mondta, hogy "mert szeretik egymást". Olyan cuki volt. Anyuka meg már régen nem érdekelt :D

Egyébként ha nem látják a tetoválásaimat általában irigységet látok az embereken, persze ez is rosszindulat, de már nem érdekel.