Sírós anyának sírós babája lesz. Mi igaz ebből?

Több gyerekpszichológus is mondja, hogy a gyerek már magzatként megéli a stresszt. Az anyán keresztül érzi.

Igen, van összefüggés a kettő között.

Egy nagy kamu az egész!

Én sajnos mindkét terhességet egy merő stresszben és sirásban éltem meg. Teljesen más mindkét gyerek. Az első nem volt sirós sem semmi csak a dackorszak volt nehéz de az kinek nem. A második gyerek meg mindenen elbőgi magát. Most javult már a helyzet de ő nem olyan kitartó meg próbálkozós mint az első gyerekem.... Erről ennyit szerintem.

hát én nem vagyok stresszelős típus, nagyon is nyugodt vagyok, a lányom is az, most már 3 éves, fát lehet vágni a hátán. de babának sírós volt.

a húga nem volt sírós babának, most viszont meg sírósabb...

szerintem minimálisan van csak annyi összefüggés, hogy ha a szülő hirtelen természet, akkor a gyermek azt látja példának, nyilván akkor ő is hirtelenebb lesz.

Szerintem se igaz.

A harmadik terhességem alatt állandóan stresszeltem, életem (egyik) legnehezebb időszaka volt.

Ehhez képest a legkisebb igazi "eszik-alszik" baba. Nyugodt, mosolygós, nagyon ritka, hogy pityeregni kezd. Igazán sírni az oltás óta nem is hallottam.

Bezzeg a két nagyobb. :( A legnagyobb hasfájós volt, mindenkinek kemény időszak, rengeteg sírással. A középső is többet sírt, igazi kétemberes baba volt.

Nem gondoltam, hogy most egy igazi kis angyalt kapok. :) Valami nagy jót tehettem mostanában. :)

Hát ha ez igaz, akkor nálam bejött.

Viszont érdekes a kérdés, hogy vajon mitől sírós valaki és mitől nem..

Én babaként sírós voltam, a fiam viszont teljes nyugodtság. Jó alvó, önállóan játszik, elvan magával (5 hónapos), higgadt.

Én inkább úgy gondolom, hogy ez nem örökölhető, ez abszolút személyiség függő.