Otthon a gyerekkel, de nincs egy barátnőm se és szerintem be fogok kattani, ti hogy vagytok ezzel?

Nem könnyű,főleg olyannak,aki nem szeret egyedül lenni. Nekem már a második,de pont olyan rossz itthon. Én nem akarok gyerekek közé menni,elég a sajátjaimat hallgatni,nevelni,fegyelmezni. És engem nem érdekel más anyukák tapasztalata,gondjai és pletykái meg főleg nem. Ettől független én barátkozós vagyok,de én ha társaságba vágyom,azért,hogy ne ott is a gyerekről kelljen beszélni. És a legtöbb anya csak versengeni tud,meg a gyerektől beszélni,főleg ha első.

Ettől független klub,ringató,zenés mondókás akármi van,meg torna stb.

Nekem a nagy ovis,a pici 7 hós,vele még ezek nem jók,mert semmit nem csinál még. Torna jó lenne,de hordozni nem szeretem,és a harmadik a pocakban,így az kilőve.

Tehát nem könnyű. El kell menni társaságba,ha te szereted a dolgot,meg otthon hobby.

Utolso, pacsi, pont ilyen vagyok :)

Attol hogy hallgattam mas anyukak "en bubukam zoldet kakilt", "uuuuu, Te mar nem szoptatsz? Szegeeeeeny..tok beteges lesz", "Bioalmapurwt eszikelunk ma, Te nem piacon vasarolsz???Sparban??hat en nem tennem de Te tudod..." meg a kedvenc: "hi minek veszel uj ruhat neki, en mindig turkalok, az uj ruha penzkidobas ekkora gyereknek."

Szoval en nem anyukaztam. Elfoglaltam magunkat amig ferjem haza nem jott es onnantol vele csinaltunk programokat, illetve baratnoimmel.

Ugyanmár, nem mindegyik anyuka ilyen. Tény, hogy vannak ilyenek is, de pl. az a 3, akivel én igazán összebarátkoztam, és akikkel összejárunk rendszeresen, nem ilyenek, tök normálisak. Nem csak a gyerekekről beszélgetünk, bár tény, hogy egy babás foglalkozáson a kiindulópont az, de ha már jobban sikerült megismerkedni, simán feljönnek más témák. Ahogy ti sem szerettek csak a gyerekről beszélni, vannak mások is, akiknek jól esik a változatosság. Csak hát ha eleve úgy álltok hozzá, hogy oda se megyek, mert biztos mindenki gyökér, akkor nem csoda, hogy unatkoztok otthon egyedül.

3-as

Hát én jártam Ringatón,babaúszáson,baba mama klubban, baba mama jógán meg a jó ég tudja hol és hiába próbáltam összebarátkozni bárkivel is, lehetetlen volt. Ahogy vége az agyhalott foglalkozásoknak mindenki eltűz, véletlen se kelljen beszélgetni. Ha kerdeztem valamit válaszoltak röviden, de véletlen se kerdeztek vissza, így meg nehéz dumálni.(Hogy ne csak a gyerekről érdeklődjek, bevetettem a semleges témákat pl itt laktok a közelben? Mivel jöttetek?stb.)

Gondolkodtam, hogy mi lehet a baj velem. De igazából eddig sosem volt gondom a beilleszkedéssel se munkahelyen se suliban...csak a kismama társadalom taszít ki.

Úgy veszem észre, hogy mindenki magányos de energiát már nem akarnak vagy mernek új kapcsolatokba fektetni. Vagy nincs is enegia rá. Ott ülnek gondterhelt lestrappált képpel és mondókáznak a gyereknek aztán kész, pipa, na ma is voltunk valahol, megvolt a gyereknek a program. Pedig jobb lenne a gyerekeknek kortársakkal órákat játszani, mint ostoba versikéket hallgatni szigorúan 45 percben. Abban reménykedem, hogy majd a játszótéren jobb lesz ha eljutunk abba a korba.

Hozzáteszem egy elég sznob környéken lakunk.

Én már bekattantam.