Aki két gyereket szeretett volna, de anyagilag csak egyet engedhetett meg magának, könnyen túl lépett a döntésen?

2008 december 19-én küldtek el a munkahelyemről, 2009 január végén pozitívat teszteltem. Szeptemberben megszületett a fiam, csak gyest kaptam. 3 év után ő ment oviba, én munkát kerestem. Pár hónapig tudtam dolgozni, majd áprilisban jött egy lehetőség, hogy külföldre mehessek dolgozni. Nehéz szívvel, de meghoztuk azt a döntést, hogy kimenjek. A gyerek jó helyen maradt, apjával, nagyszülőkkel hagytam. Fél évig bírtam csak, még kellett volna pár hónap, hogy egyenesbe jöjjünk, de nem ment tovább. Nem is a munkával volt baj, hanem borzasztóan hiányzott a családom. Hazajöttem, még abban a hónapban találtam munkát. Kölcsönző cég által, de a következő évben a cég átvett, így már állandó munkám volt. Igyekeztem, egyre feljebb kerültem. Tavaly januárban dolgoztam utoljára, veszélyeztetett terhesként táppénzre kényszerültem. Augusztusban megszületett a lányunk. Már GYED-et kapok, de majdhogy nem több, mint a férjem fizetése. Vannak hiteleink, de már látjuk a fényt az alagút végén.

Még egy gyerkőcben gondolkodtunk, de ő már valószínűleg a korunk miatt nem fog megszületni. A férjem van inkább ellene, mert ő már 40 fölött nem szeretne gyereket vállalni. Én vágyom rá, de nem hiszem, hogy lesz.

Mi emiatt evekig vartunk. Vartuk, hogy nagyobb lakast tudjunk venni, magasabb beosztast es ezaltal tobb penzt kapjunk, rengeteget tettunk azert, hogy vegre vallalhassuk a masodikat :) Most 22 hetes terhes vagyok, 7 ev lesz a ket gyerkoc kozott, jo kesz ez igy :))

Meg talan nektek sincs veszve minden, ha fiatalok vagytok.

Én nagyon szeretnék kistesot a fiamnak mert én nagy családba nőttem fel és ha nem is lesz neki 4 mint nekem legalább egy legyen :)

Most állunk lakásvásárlás előtt és direkt olyanokat nézünk ahol már négyen szépen elferunk.nem hiszem hogy bele tudnék nyugodni abba hogyha nem lenne második.imádtam a várandósságomat és meg is sirattam mert nem éreztem tehernek nem voltak problémáim fantasztikus érzés volt.nekem Kell még egyszer és mindent meg fogunk tenni azért hogy egy tesó is jöhessen.

Persze sok mindenről függ ez az anyagi háttér.pl Milyenek az igenyeitek.mennyire éltek magy lábon(persze kinek mi)

Nekunk egy fiunk van!

Orvos!

Mindent megtettunk erte!

Nem is akartunk soha masodikat,sem harmadikat. Egy eleg,de az legalabb normalisan fel lett nevelve,en nem sorozatszultem egyszerre kettot,harmat! Jo volt ez igy,nem is hianyzott kulonben,komplikalt terhesseg volt,nem is szetettem terhes lenni,alig vartam a veget! A fiunk soga nem is kerdezte miert nem lett neki testverkeje(kei).

30eve vagyunk hazasok a ferjemmel!

Ó,nem.Nem volt könnyű túltenni magam rajta.Sőt.

Kb.hat éves lehetett a fiam,mikor már egyáltalán nem éreztem semmi késztetést még egy gyerek iránt.Azt hiszem akkor nyugodtam bele végérvényesen.

Most pedig a huszadik terhességi hétben vagyok...

Még véletlenül sem terveztük.Védekeztünk.

Még az orvos is azt mondta,hogy ezt Isten akarta így :)

Sok álmatlan éjszaka után úgy döntöttünk,ha ennyire akar jönni,hát hadd jöjjön.Már nagyon várjuk,hogy megszülessen :)

Én a sokak által lenézett "sorozatszülö" vagyok. 5 gyerekem van, 3 nagy, majd hosszú kihagyás után 2 kicsi. Aki a támogatásokról ír, annak fogalma sincs a nagycsaládról, mert ha lenne, akkor tudná, hogy azok éhen halni lennének elegek.

Mi tudatosan döntöttünk így, és a sok munka, meg az ésszerū életvitel tartja el a családunkat.

A kérdésre azért válaszolok, mert a legkisebbem születése után a férjemmel együtt meg voltunk bolondulva még egy piciért. Csakhogy jöttek az észérvek. Építeni kellett volna házhoz, már nem lett volna elég,a hét személyes autó, és hasonlók.

Nehezen törődtünk bele, de már a kicsi is 6 éves, kifutottunk az időből is, hát megtanultunk örüni annak, hogy lassan mindenki önállósodik. Nem mondom, hogy nem gondolok rá néha még most is, hogy milyen lett volna, de elfogadtam, hogy a létszám végleges.