Érett vagyok a gyerekvállalásra? Vagy mégsem?
Párommal tervezzük a babát, sokat beszéltünk már róla.
Nagyon szupernek találom,a cuki pocakot meg a kicsi babát. Imádnám a pici pociját lábacskáját puszilgatni. Gügyögni, mászni látni.
De ezek csak a romantikus részek.
De látom a a kevésbé ideális dolgokat is.
A szüléstől félek nagyon, utána a sok éjszakai ébrenléttől meg, hogy egy ember majd tőlem függ és mi lesz ha beteg és nem viszem orvoshoz mert úgy gondolom otthon is meg lehet oldani és nem. Vagy leesik elesik mert egy pillanatra nem figyelek.
Vagy később oviban suliban valamit elrontok.
Szóval attól félek rossz anya leszek még ha a legjobbat akarom is.
Ez normális? Vagy még nem vagyok érett csak ha ezeket legyőzöm magamban?
(Bocsi a hosszúságért)
Úristen 2# amit te leírtál az a lónak a túlsó oldala amit sajnálok de ne ijezgesd a kérdezőt.
Szerintem minden normális anya elgondolkozik ilyeneken a terhesség előtt után közben. Ha már érzed hogy szeretnél babát akkor vágjatok bele nyugottan nem leszel rossz anya olyan nincs hogy rossz anya(itt tekintsünk el a drogos alkoholista gyerekeketgyártok de az utcán nőnek fel anyukáktól).
Ezeken a dolgokon mindenkinek el kell gondolkodnia, aki gyereket vállal. Semmi rosszat nem jelent, ha aggódsz ezek miatt, mert nagy felelősség, és könnyelmű az az anyuka, aki kijelenti, hogy vele minden rendben lesz, mert ő mindent tud, mindenre fel van készülve. Az ilyen szülők esnek jó nagyot. És főleg igaz, hogy egy jó anya ezt a tényt nem jelentené csak így ki magáról, mert nincs joga hozzá. Ennek agyerek az elmondhatója.
Én inkább az érettség jelének látom, hogy a negatívumokat, hátrányokat is szem előtt tartod. Kell is!
A kilenc hónap erre van, hogy hozzászokj a gondolathoz, megbarátkozz a szülés és a nehézségek gondolatával, és még sok mással.
Én a helyedben addig várnék csak, amíg nem akarod határozottan, a nehézségek ellenére is. De ezeket akkor sem szabad majd könnyelműen félresöpörni.
Ilyesmikre minden terhes nő gondol, jó esetben. Mi sokáig próbálkoztunk, mire sikerült, és a pozitív teszt után mégis ijesztő volt kicsit a gondolat, rögtön eszembe jutott minden, ami húzós lesz majd.
Úgy tűnik, te készen állsz rá. Ha akarjátok mindketten, hajrá!
Köszönöm a válaszokat! Azt hittem ezen a dilemmán csak én aggódok ennyit. Mármint szeretném a babát csak aggódok, hogy helyt állok e majd ha valami gond van és jók lesznek e a megérzéseim.
Segítségem lenne azért, ha nem is állandóan mellettem, de anyukám 4 gyereket szült és 20 évig dolgozott bölcsődében (most ment nyugdíjba). Őt akár éjjel is felhívhatom, nagyon jó a kapcsolatunk.
Tényleg segítettetek, már elhiszem hogy ez egy természetes aggódás.
Persze hogy természetes ;)
Én a vérvételektől tartottam a szüléstől annyira nem :D pedig nem ment egykönnyen.26 voltam mikor Megszületett.nagyon jó alvó vagyok féltem a felkelésektől de simán megy,egyszer kel fel max fél óra mire megetetem aztán alszunk tovább gond nélkül.
Aztán ösztönszerűen jönni fog ám minden :) nagyon jó érzés.
Sokan anya fél megfogni,pelenkázni,öltöztetni stb...
Sok sikert és nem kell félni mert sodródni fogsz az árral(főleg szülésnél.nem fogsz azon rágódni hogy vajon bekakilsz-e)
Az meg hogy beteg a gyerek és otthon kikúrálod.. Nála nagyon fontos hogy ne legyen hetekig beteg és ne legyen szövődmény Úgyhogy jobb ha elviszed dokihoz és nem te gyógyítgatod.
Ameddig a legkisebb kétséged is van, semmiképpen ne vállalj gyereket!
A gyerek nem játékbaba és nem kiskutya.
Nagyon sok rossz család van, ahol elkapkodták a dolgot és a gyerek is, szülők is szenvednek e miatt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!